Mire gondolnak azok az emberek akik kimennek tüntetni az eutanázia ellen?

Kérdező, te valójában azt kérdezed, miféle jogon mer más ember másképpen gondolkodni. Faramuci dolog ám ez. Valójában te az eutanáziát ellenzők nézetét vallod, csak más témában.

Eleve, ilyen témában igazságért kiáltani a dolog nem értését jelenti. Itt arról van szó, hogy 7 milliárd ember soha nem lesz egy szinten, megközelítően hasonló tudással, azonos előélettel, következésképp azonos nézetrendszerrel. A természetes állapot az, hogy bármilyen témáról legyen szó, mindig lesznek róla eltérő, sőt ellentétes nézetek, mert egyik ember ilyesmit tanult és ilyesmi nézeteken nevelkedett, másik ember meg olyasmin. Tüntettek, nem lettek eredményeske, kész, pont, vége. Nincs mit ragozni rajta. Arra kérdésre viszont, hogy mondjuk szükséges-e, értelmes-e, hasznos-e, nincs jó válasz, pontosabban nincs és soha nem is lesz egy válasz. Ez egy folyamat. Eleinte azt gondoljuk nem szabad, mert hátha meggyógyul. Reménykedünk. Ahogy telik az idő, egyre több jel mutat arra, nincs remény. De van életigenlés, van szeretet. Ezért a döntés joga egyre inkább szűkül, lesz idő, mikor már csak a közvetlen hozzátartozóknak lehet e bensőséges kérdésben álláspontjuk. A többire egyszerűen nem tartozik. Aztán eljön az idő, mikor már csak az irracionális remény él, minden józan gondolkodás a befejezést akarja (mert a tartós kétségbeesés is nagyon pusztító ám). És ha egy (több) szakértő kellő beleérzéssel, kellő szakértelemmel és ügyességgel meg tudja győzni az érdekelteket, akkor be kell fejezni, amit a természet rég befejezett volna, ha hagyják.

Az abortusz más. Lehet pillanatnyi felelőtlenség. És a következménye utód. Amint megszületik, felelősség társul hozzá. Életre szóló, belőle nem kiszállható. Kérdés, ki dönthet ebben. A kívülálló, akinek semmi se drága? Aki bele akar egy döntésbe szólni, akkor teheti, ha a következményeinek felelősségéből is részt vállal. Szülni a nő fog. A férfi személye - szélsőséges esetben - akár nem is ismert, akár nem is tud a következményekről. Ezért a körülmények határozzák meg, ki szólhat bele. Alapvetően a nő, mert egyedül az ő élete változik meg. Utána az apa, ha van. Aztán a közreműködő szakértők. És talán egy bizonyos rokoni kör, akiknek lesz a dologhoz később is. Mindenki más illetéktelen! Véleménye lehet, mint fentebb láttuk. Kemény ellenvéleménye is lehet. De beleszólása, nyomásgyakorlása nem lehet! Mert akkor azt mondom, rendben, a gyerektartás összes következményéből (anyagiakból, nevelésiből, érzelmiből és még sok másból) szintén részt kell vállalnia, élete végéig (feltéve, hogy nem az utód hal meg előbb).

Az abortuszt ellenzők és követelők egy bigott és tudatlan, fertőzött tábor. Jogot formálnak más életébe való beleavatkozásra, miközben a saját véleményükön kívül semmi érvük nincs erre, legfőképpen felelősségük nincs. Ha a világ így működne, már nem lenne. De a működés e kicsiny szeletébe - tudatlanságuk és felelőtlenségük okán - maximálisan bele kívánnak szólni.

Mindenkinek, aki ezt a helyzetet átlátja, elemi kötelessége a felvilágosítás, ha szükséges, a szó erején felül. Mert a világ csak akkor működik normálisan, mi több, jól, ha nem az együgyűség a norma, hanem a józan és felelősségteljes megfontolás a közszemlélet. Sok más bajunk is megszűnne ekkor.

"Azért mert ő nem képes magának megtenni kelljen fél évet vagy egy évet várnia? "

Természetesen a fél év egy példa volt, de pár hónapot mindenképp. Pont az olyanok elkerülése miatt, hogy átgondolhassa a dolgait; ha pár hónap után is elakar távozni, akkor a környezete/orvosok is biztos lehetnek abban, hogy itt nem egy pillanatnyi hév vezetett a döntéshez.

"Szerintem az ingatag pont az hogy ki legyenek szűrve a pszichopaták, akinek semmit nem jelent ez az aktus, csak a megélhetést látják benne, minél több eutanázia annál jobb, annál több pénz jön be."

Ezért jó a várakozási idő (esetleg több orvossal való konzultáció, hogy véletlenül se az orvos döntösn a beteg helyett. Az, meg hogy milyen szellemiségű az ember, szerintem mindegy. Ha az orvos mélyen belül élvezi a gyilkolást, hát tegye. A betegnek az az érdeke, hogy fájdalommentesen elaludjon, hogy az orvosának ez milyen perverziót okoz, igazából mindegy.

Hát jó.

"Én amúgy magát az eutanáziát akarom promotálni."

Ne tedd. A halálnak nem kell reklám, mindenki hallott már róla és mindenki legalább egyszer átéli.:D Lehetőséget fenntartani és promotálni nem ugyanaz. Maradjunk a lehetőség fenntartásában, és akkor egyensúly van. Akinek szüksége van rá, az magától is rájön arra, hogy "meg akarok halni". De alapvetően szerintem érdemes lenne rámutatni, hogy ez nem megoldás, vagy gyógyszer, hanem befejezés (pontosabban abbahagyás). Promózzuk a gyógyítást, hogy ilyen meg ilyen megoldás van valamire. A megoldási lehetőségeket sokan nem ismerik. A halált mindenki ismeri.

Ezek a szürkezónás kérdések, amiben jelenleg megosztottak az emberek, mint a halálbüntetés - és közben csak figyelemelterelésre jók, mert nem hiszem hogy túl gyakori eset lenne, hogy valaki teljesen cselekvőképtelen és meg akarna halni, magyarul össztársadalmi jelentősége nagyon kicsi.

Hollandiában 2010-ben pl. 4000-en kértek eutanáziát, de arról nem találtam adatot, hányan voltak közülük, akik nem tudtak volna saját kezűleg véget vetni az életüknek.

Az eutanáziával ott kezdődik a probléma, hogy ebben részt kell vennie egy orvosnak is, akinek a lelkiismerete ezt nem biztos hogy engedi. Szóval azzal nincs bajom, hogy megkönnyítsük az öngyilkosságot (bár vannak kétségeim a szükségességét illetően), de azzal szemben már vannak fenntartásaim, hogy valakinek asszisztálnia kelljen hozzá.