Hányan támogatnák az Európai Uniót, ha nem lenne ennyire neoliberális a vezető ideológiája és jobban odafigyelne a perifériák felzárkóztatására?

Amit még írni akartam: volt itt egy olyan kérdés, hogy számoljunk, inkább megéri, vagy inkább nem az EU-ban lenni.

Erre az én megkésett válaszom: nem tudom, mert ehhez tudnom kellene amellett a két egyszerű, és sokak által alapul vett szám mellett, miszerint pontosan mennyi pénzt adunk be, és mennyit osztanak vissza, hogy mennyi hasznot jelentenek a multinacionális cégek által teremtett munkahelyek az országban, illetve mennyi veszteséget a rajtuk keresztül kivándorolt nyereségek, valamint az, hogy a magyar vállalatoknál jóval több adókedvezménnyel működnek, ami ismét csak bevételkiesés.

Illetve azt sem tudom, mennyi kis- és középvállalkozót tettek tönkre, ezzel családok megélhetését elvéve, akiket így a nemzetgazdaságnak kell eltartania, ugyanis a munkahelyek teremtése mellett ugyanúgy munkahelyeket is tesznek tönkre, valamint az adóforintjaik jók ugyan, de azzal, hogy a magyar vállalkozásokkal szemben sokkal kisebb az adóterhük, lehet, hogy inkább negatívban jövünk ki összességében.

Továbbá, ha tudnám, hogy az általuk ideszórt élelmiszernek nevezett hulladékok mennyivel rövidítik meg az emberek életét (ugyanazokból a márkákból és kiszerelésből, ugyanazon az áron, sőt, van hogy még drágábban, sokkal rosszabb minőségű termékeket, alacsonyabb gyümölcstartalmú ételkészítményeket, felhígított tisztítószereket forgalmaznak Kelet-Európa piacaira), és ezeknek kezelése mekkora részét teszi ki a társadalombiztosítás terheinek.

Ugyanakkor azt sem tudom, hogy a külföldre áramló fiatalok, akik az ottani munkájukból jelentős részt hazaküldenek családjaikhoz (túl azon, hogy így nem jelentenek terhet a magyar gazdaságra nézve, mint munkanélküliek), mekkora pénzáramoltatást érnek el pozitív irányban ekképp a mi gazdaságunkba át onnan - nem véletlen, hogy a "szabad piacot" hangoztató EU-s országok sorra készítik elő tervezeteiket a külföldi munkavállalók miatt (hiszen így a pénzük is kifolyik az országból, és vele együtt az adó is, valamint saját polgáraik lesznek munkanélküliek), önnön korábbi nemes szavaikat leköpve ezzel, és véglegesen bebizonyítva, hogy miről szól ez az egész.

Ha mindezeknek ismeretében lennék, akkor, és csakis akkor lehetne összeadni-kivonni, és mérlegelni, hogy végül pozitívra jövünk-e ki, vagy negatívra.

De ezt egy egyszerű földi halandó sosem fogja tudni elvégezni. Tíz évre visszamenőleg felgöngyölni a vállalkozások tönkremenésének okait, kiszámolni, mennyit adóztak volna, ha adóztak volna, átváltani az inflációból adódó változásokat is, hiszen ami akkor annyit jelentett, nem ugyanaz ma is, feltérképezni, mennyi munkahelyet jelentenek a multinacionális cégek, és egyben mennyinek vesztét okozzák, hogyan adóznak, és _pontosan_ mennyi pénzt küldenek haza a külföldön munkavállalók, azoknak minden egyes tagja, mennyi bevételtől estek el a magyar termelők az indokolatlanul nagy mennyiségű import miatt (nem beleszámolva természetes veszteséget, mint az aszály és más egyebek), és a többi, és a többi, ez így lehetetlen próbálkozás lenne.

Erre egzakt választ szerintem egyikünk sem tud adni.

Pro Patria:

Csak néhány aprócska észrevétel.

"Nem oly régen egy gasztronómiai körutat bemutató műsorban láttam, ahogyan egy spanyol férfi arról panaszkodott az utazónak, hogy az EU megtiltotta a spanyoloknak a számukra húzóágazatot jelentő exportcikkek, az olajbogyó és egyebek termelését"

Ahhoz képest Spanyolország adja a világtermelés cca 40%-át, míg a franciák az első tízben sincsenek benne, nem meglepő módon:

[link]

De találj ki mást, nyomják el a lett sajtkészítést a hollandok miatt, a magyar borászatot az olasz bóvli miatt, vagy a német söripart áldozzák be a finn vodkáért. Jobban is hangzik, meg leellenőrizni sem két másodperc.

Nem hatékonyak ezek a brüsszeli bürokraták megmondtam ezt már korábban is, még a hanyatlani is a rossz irányba fognak a végén.

"Kilenc cukorgyárunkat egymás után adták el, az ittenit felújítás után, és ma már csak egy van. Az eredménye pedig az, hogy a cukortermelésben, amelyben teljesen önellátók lehetnénk, ma 60%-ban importot használunk.

Ez gazdasági harc."

Jajj a cukortoposz, ami nagyon divatos lett a 2007-es borulási hullám után, hisz addigra a két évvel ezelőtti ügyre a kutya sem emlékezett. Se a körülményekre se hogy rég nem voltak hazai tulajdonban a gyárak etc, az Unió tönkrevágta és kész. De röviden nem így volt, a c meg a b kategóriájú cukorrépa exportszubvenciójának megszűnése miatt, viszont bármikor tiltakozhatsz az ausztrál nagykövetségen, nem kell ehhez szerencsétlen brüsszelieket ekézni. De persze lehet acsarkodni olyan fejlett és imperialista centrumországokra is mint Thaiföld, vagy Brazília:

[link]

Ha bővebben érdekel egy korábbi válaszomban jobban kifejtettem:

http://www.gyakorikerdesek.hu/politika__magyar-politika__547..

"Megjegyzem, amikor csupán annyit merészeltünk mi tenni, hogy a dinnyéinkre kiírtuk, hogy magyar, már félreverték a harangokat Brüsszelben, hogy "beleavatkozunk a szabad versenypiacba", holott nem történt ilyen. "

Majdnem, benne volt a belga főváros meg dinnyéről is volt szó, de mégsincs igazad. Érdekel hogy hogy lehet ez? gondolom nem, de azért hátha más érdeklődik majd iránta. Nem a tavaly dinnyepromóció miatt voltak zabosak a luxemburgi és brüsszeli törvényszolgák, hanem az egy évvel azelőtti államilag levezényelt dinnyekartell miatt:

[link]

[link]

De gondolom jön az okos válasz is rá, hogy van a jó nemzeti kartell meg van a cionbolsevik finánctőkés és ezt az Uniónak is meg kéne különböztetnie, vagy ugyanez a brüsszeli csivovnyik banda intézte el, hogy a 2012, 2013-nak látszódjék. Vagy csak újabb 31535850 másodpercet privatizáltak azok a vadkapitalisták.

Ennyit a konkrét példákról, demonstrációnak bőségesen elég ez a mintavétel, bár nem reprezentatív (a többség nem tudta volna ilyen szépen tálalni) minta az euroszkeptikus attitűdről. Az Uniós kooperáció egy szeletére ( ez esetben az Unió gazdaságának bő 2(+1)%-át koordináló a CAP-ra)

[link]

[link]

való ráugrás és erre néhány légből kapott állítással valamint jól hangzó féligazsággal tálalni, ennyi elég nekik a lelki békéhez, hogy megállapítsák a dolog egy kalapot se ér. Megvan az univerzális bűnbak, lehet rá mutogatni következménye úgy sincs a dolognak.

Nem kell ehhez semmit se csinálni az Uniónak, hogy baj legyen vele.

Az a baj, hogy olyan qrva fölényeskedő hangnemben írsz, mintha legalábbis éreznénk megtisztelve magunkat, hogy mérhetetlen tudásoddal leszállsz közénk, és megosztod az emberiséggel, közben pedig kilóg a lóláb. Nem szokásom obszcénságba esni, de te kihoztad belőlem.

"Ahhoz képest Spanyolország adja a világtermelés cca 40%-át, míg a franciák az első tízben sincsenek benne, nem meglepő módon"

- És ismered ennek évről évre való lebontását is, vagy megelégszel az első kezedbe akadó, és a dolgot részleteiben nem elemző adatokkal?

Egyébként lehet, rosszul emlékszem, és éppen nem olajbogyóról volt szó. A Te kedvedért, csakis miattad, most ott fogok gubbasztani az expoler mellett, és nézem, hátha megint elcsípem az adást. Ismételnek sokszor, nem lehetetlen.

"Jajj a cukortoposz, ami nagyon divatos lett a 2007-es borulási hullám után, hisz addigra a két évvel ezelőtti ügyre a kutya sem emlékezett. Se a körülményekre se hogy rég nem voltak hazai tulajdonban a gyárak etc, az Unió tönkrevágta és kész. De röviden nem így volt, a c meg a b kategóriájú cukorrépa exportszubvenciójának megszűnése miatt, viszont bármikor tiltakozhatsz az ausztrál nagykövetségen, nem kell ehhez szerencsétlen brüsszelieket ekézni."

- Igen? Akkor hadd mondjak valamit. Egy itthon termelő vállalat akkor is jobb, ha magánkézben, adott esetben akár külföldi állampolgár(ok) tulajdonában van(nak), mintha importálják. Nem véletlen, hogy a MOL is előnyösebb, mintha az általa végzett munkát inkább másra bízzuk, és csak a végeredményt hozzuk be. Még akkor is igaz volt ez, mielőtt ki lettek vásárolva magyar többségi tulajdonba.

A közhelyeket sem kell feltétlenül és minden körülmények között elpuffogtatni. Gondolok itt a "kutya se foglalkozott vele, csak miután felkapták a témát" dologra. Mit tudsz te az én érdeklődési körömről és tudásomról? Én nem mások által felelevenített témákra csapok le, magamtól is emlékszek akár 5-8 évvel ezelőtti hírekre is, amelyeket olvastam.

Ja, és attól, hogy olyan szavakat használsz, mint az exportszubvenció, még nem leszel műveltebb, csak látszatát adod annak. Ugyanis:

1) Eleve minek vissza nem térítendő állami támogatás olyanra, ami önmagától is megáll, hiszen a cukorra mindennapos igény van, nem egy mesterségesen életbentartott, veszteséges iparág.

2) Ha annyira nem érte meg fenntartani, miért volt a hirtelen fellobbanó cukorturizmus, amikor Ausztriában kifejezetten magyar vásárlóknak tartottak fenn polcokat e célból?

3) Közvetlenül a cukorgyár mellett hatalmas cukorrépaföldek voltak - itt is -, így még a felhasználásra kerülő termék is nagy mennyiségben helyben volt. Ráadásul mind a megtermelés a földeken, mind a feldolgozás a gyárakban munkahelyt jelentett.

De persze a számítástechnikai, makrogazdasági, bank- és pénzintézetek terén meglévő, jogtudományi, és egyéb, már több helyen ellentmondást nem tűrően megcsillogtatott, és mindenhol természetesen kiemelkedően magas ismereteid (hiszen, mint jelét adtad, ezen fentiekben is tájékozott vagy) mellett bizonyára ebben is elmélyültél.

Superman nem vagy véletlenül...?

"Majdnem, benne volt a belga főváros meg dinnyéről is volt szó, de mégsincs igazad. Érdekel hogy hogy lehet ez? gondolom nem, de azért hátha más érdeklődik majd iránta. Nem a tavaly dinnyepromóció miatt voltak zabosak a luxemburgi és brüsszeli törvényszolgák, hanem az egy évvel azelőtti államilag levezényelt dinnyekartell miatt"

- Már a hozzászólás elküldése pillanatában biztos voltam benne, hogy ezt is bele kellett volna írnom, mert kínálja magát ellenválasznak.

Igen, volt államilag meghatározott dinnyeár, és normális országban mindenhol a saját terméket preferálják, támogatják kiemelkedően. Hol így, hol kiemelt adókedvezmények formájában, hol kvótában. Ne legyen kétséged: a franciák, osztrákok ugyanúgy, csak azzal van bajuk, hogy ez az ő rovásukra történik.

De nem is ez a lényeg, ettől ugyanis még nem változik az, amit _eredetileg_ mondtam:

[link]

Idézek, ha lusta lennél:

"Az EU válaszlevélben elismerte, hogy az önkéntes szabályozás nem ellentétes az áruk szabad áramlásának uniós alapjogával, mégis úgy ítéli meg, hogy a származási hely feltüntetése már önmagában is diszkriminatív, hiszen arra ösztönözheti a magyar fogyasztókat, hogy az import élelmiszerekkel szemben a hazai termékeket válasszák" -> Igen, ösztönzi. Ez a cél!

Vagyis?

Ennyit erről, és az EU-s hozzáállásról. És akkor még nem esett szó számos más, általam felhozott dologról.

"De gondolom jön az okos válasz is rá, hogy van a jó nemzeti kartell meg van a cionbolsevik finánctőkés"

- Még egy antiszemita-kártya is elsütve. Pipa.

"Ennyit a konkrét példákról, demonstrációnak bőségesen elég ez a mintavétel"

- És ez a legkedveltebb, ugyanakkor legálságosabb stílusjegyed. Bele-bele kóstolgatsz néhány ponton, a szövegek túlnyomó részét figyelmen kívül hagyva, "szemet hunyva felettük", gondolván, hogy ha nem írsz rá, nem is létezik, majd úgy teszel, hogy "amúgy ám még rengeteg dolgot meg tudnék belőle cáfolni bámulatos módon, de kegyesen eltekintek tőle, na viszlát!", az "abszolút dominancia" illúzióját kelteni kívánva. Csakhogy ez elég álságos.

Csakúgy, mint amikor "alulról felfelé" haladva írtál választ, hátha kevésbé feltűnő, hogy kihagysz belőle pontokat.

Vagy mint amikor a paksi reaktorbővítés esetén a technológiai jellegű kérdésekben markánsan és kikezdhetetlenül lehengereltél (tényleg, másod-, harmad-, vagy sokadállásban az atomenergiához is szakértői módon értesz?), majd a _hitelfelvétellel_ kapcsolatos pontokat elhagytad, mondván(!), hogy "nem kezdesz bele a technológiai háttér elemzésébe", mert "kegyes vagy hozzám" - leesik az állam -, hiszen én írtam előtte, hogy nem értek hozzá. Ennek ellenére éppen(!) azokra a pontokra írtál választ, amelyek a technológiával voltak kapcsolatosak, és _miután!_ azokat kivesézted, a pénzügyi részekhez érve "terelted el" rendkívül képmutató módon, mintegy "nagylelkűen" a témát...

Ezernyi trükk és mindig más módszer, hogy elérd ugyanazt a hatást.

Apropó: mi van a fogyasztói társadalom kérdéskörével?

Apropó kettő: hogy is mondtad? Majd ha bebizonyosodik, mert ez inkább csak rosszindulatú feltételezés, amit "ne vegyünk készpénznek", és csak egy-egy esetben valós, elszigetelt történetek manipulatív összeollózása?:

[link]

Apropó három: Hogy is van az, hogy ismét csak kiemelem, _hazudtál_, hogy azért nem vállalod a nevedet, hogy úgymond "ne kapj kéretlen leveleket", holott ez mindjárt két ponton is bukik, minekután 1) A név fennhagyásával is le tudod tiltani az e-maileket. 2) A neved ugyan rejtve van, de most is tud bárki e-mailt írni neked.

Miért nem vállalod fel magadat? Egy eleve anonim oldalon miért nem vállalod a szavaidnak legalább egy adott nickhez való beazonosíthatóságát?

(Talán éppen azért, amiért Paks esetében is hol ezen, hol azon a véleményen voltál, lényeg csupán az, hogy magas szinten trollkodhass és idegesíthesd a lehető legtöbb embert, anélkül, hogy saját szavaiddal szembesíthetnének.)

Ezért mondtam, hogy neked nincs kialakult, körülírható véleményed semmiről.

És nem, ez messze nem az, mintha megpróbálnál "kiegyensúlyozott álláspontot kialakítani".

A jövőben, ha lehet, kerüljük az egymással való kontaktust.

Pro Patria!

Korábbi megszólítottként válaszolok, arra a részére, amit nekem címeztél.

"Még akkor sem, ha a szélesebb körben felépített infrastruktúra az ő érdekük is lenne, annak okán, hogy a szomszédok "elrettentő elmaradása" az ő gazdaságukat sem húzná lenne."

Ez itt kulcsmondat, mert igenis lehúzza. Onnantól kezdve, hogy valaki az Euro-zóna tagja, ez hatványozottan igaz, de egyébként is. Senki nem állította soha, hogy az EU szívjóságból pumpálja a pénzt a perifériába, sőt, még EU-n kívüli területekbe is, csak mert közel vannak... de tény, hogy pumpálja ezerrel, ennek bármikor utána lehet nézni a költségvetésben. Közös piacon nem beszélhetünk állam és állam közötti konkurenciáról, nem értelmezhető, csakis vállalkozó és vállalkozó közöttiről, és bár még nem valósult meg teljesen a közös piac, de ha az általad felvázolt hátsó szándékoknak realitása lenne, az EU nem is tendálna ebbe az irányba.

"Nem oly régen egy gasztronómiai körutat bemutató műsorban láttam, ahogyan egy spanyol férfi arról panaszkodott az utazónak, hogy az EU megtiltotta a spanyoloknak a számukra húzóágazatot jelentő exportcikkek, az olajbogyó és egyebek termelését, mert "azt már a franciák termelik". És? Miért előbbrevaló az övék? "

Azért nem biztos, hogy az illető spanyol férfi Phd-val rendelkezett nemzetközi gazdálkodásból vagy EU-jogból :P

"Megjegyzem, amikor csupán annyit merészeltünk mi tenni, hogy a dinnyéinkre kiírtuk, hogy magyar, már félreverték a harangokat Brüsszelben, hogy "beleavatkozunk a szabad versenypiacba", holott nem történt ilyen. A vásárló maga dönt, hogy melyiket veszi, csak tudja meg, hogy mi a választék. "

Ilyet tömegével csinálunk ma is, mégsem szól érte senki. Pontosan azért, mert igazából ez önmagában még nem állami beavatkozás, és csak az tilos. Van erről esetleg forrás? nem provokációból kérdezem, csak érdekel.

"Az Erzsébet-utalvánnyal is az volt a bajuk a franciáknak, hogy eddig horribilis pénzeket nyertek abból, hogy ők, a franciák forgalmazták a _teljesen ugyanezt a szerepet betöltő_ meleg étkezési utalványokat, majd ezzel, hogy a magyar állam bocsátotta ki, elestek "

Nyilván az előző forgalmazó nem örül neki, de az Erzsébet-utalvány köszöni szépen, jól van, nem kaszálta el az EU. Az, hogy xy vállalkozó (vagy akár állam) ezért hőbörög, ne legyen már az EU hibája.

"Az EU-ban is azok érvényesítik az érdeküket, akiknek gazdasági túlsúlyuk van, azoknak rovására, akik gyengébbek. Erről szólt a határok megnyitása. Ahogyan nálunk is fizettek a szőlőtőkék kivágásáért, a földek parlagonhagyásáért, mint a spanyoloknak a maguk dolgaiért. _Felvevőpiacot teremteni saját érdekeltségüknek_!"

Ezzel így még részben egyet is értek, de azt nem szabad elfelejteni, hogy semmiféle ügylet nem jön létre, ha nem érdeke mindkét félnek. Feltehetően ismered az EU és a szabad piac mellett szóló tipikus érveket, így nem idézem most őket.

"Kilenc cukorgyárunkat egymás után adták el, az ittenit felújítás után, és ma már csak egy van. Az eredménye pedig az, hogy a cukortermelésben, amelyben teljesen önellátók lehetnénk, ma 60%-ban importot használunk. "

Egyetértek, dilettáns döntés volt őket eladni, de ezt sem az EU csinálta, hanem a magyar kormány...

Abban egyet értek, hogy pontos számokkal nem lehet alátámasztani, megéri-e az EU, vagy nem, csak annyit állítok, hogy az elmélet szintjén egyelőre a szabad piac előnyei (1-2 területtől eltekintve), viszonylag bizonyítottak, és bár sok kritika éri, működő alternatívát még senki nem mutatott.

Kedves 03:20-as válaszoló!

"Ez itt kulcsmondat, mert igenis lehúzza."

- Rosszul fogalmaztam nyelvtanilag, kicsit megkavarodtam a mondat végére. Azt szándékoztam mondani, hogy "Még akkor sem, ha a szélesebb körben felépített infrastruktúra az ő érdekük is lenne, annak okán, hogy a szomszédok "elrettentő elmaradásának" felzárkóztatása azontúl az ő gazdaságukat sem húzná lenne."

Azaz egy valóban logikailag érthető lépés lenne, ha pénzt pumpálnának a környező államokba, hogy azok közelsége ne rontsa az ő gazdasági teljesítményüket is.

Ellenben van egy bizonyos szint, ami után már eljuthat mindez oda, hogy az általuk "pénzelt" gazdaságok konkurenssé válnak, amivel megint maguk alatt vágnák a fát.

Könnyebb, és költségtakarékosabb tehát az, ha mesterségesen függésben tartják a kiszolgáltatott országokat, amiből szintén pénzük van, mint ha azt a kétélű fegyvert fognák a kezükbe, hogy felhúzzák maguk mellé őket abból a célból, hogy így együtt erősebbé válnak.

Ne aggódj, azokat az államokat, amelyek _valóban_ lehúznák az összképet, messze elkerüli az EU, a Balkánra, a zűrös Boszniára, Albániára, Macedóniára nem terjed ki.

"Onnantól kezdve, hogy valaki az Euro-zóna tagja, ez hatványozottan igaz, de egyébként is."

- Jobban meg is válogatják azoknak tagságát...

"Közös piacon nem beszélhetünk állam és állam közötti konkurenciáról, nem értelmezhető, csakis vállalkozó és vállalkozó közöttiről, és bár még nem valósult meg teljesen a közös piac, de ha az általad felvázolt hátsó szándékoknak realitása lenne, az EU nem is tendálna ebbe az irányba."

- A szó tényleges értelmében véve közös piac Európában, úgy, mint amiképp egyetlen országon belül, _soha_ nem fog létrejönni, és ez pár utópisztikus gondolkodású csoporttól eltekintve mindenki előtt világos a politikai rétegben. A mintaként, és nagy példaként tekintett USA-val ellentétben itt ugyanis ezernyi kultúra és nyelv van. Ott, a frissen alapított, identitás, és múltbéli sérelmek nélküli, angol nyelvi többségű államokban ez lehetséges volt. Európában nem.

Az a fajta határmegnyitás pedig, ami ma van, korábbi példámmal újra élve csak annyi, mint amikor a nagyhalakat a kishalakkal közös medencébe engedik. Ki jár jól benne?

"Azért nem biztos, hogy az illető spanyol férfi Phd-val rendelkezett nemzetközi gazdálkodásból vagy EU-jogból :P"

- Nem esett szó a végzettségéről, de annyi így is elmondható, hogy spanyolként ismeri a spanyol belpolitikai történéseket. Jobban, mint adott esetben mi, hiszen nála ez a mindennapokat teszi ki.

"Ilyet tömegével csinálunk ma is, mégsem szól érte senki. Pontosan azért, mert igazából ez önmagában még nem állami beavatkozás, és csak az tilos. Van erről esetleg forrás? nem provokációból kérdezem, csak érdekel."

- De, egészen képtelen módon kifogásolják...

"Az EU válaszlevélben elismerte, hogy az önkéntes szabályozás nem ellentétes az áruk szabad áramlásának uniós alapjogával, mégis úgy ítéli meg, hogy a származási hely feltüntetése már önmagában is diszkriminatív, hiszen arra ösztönözheti a magyar fogyasztókat, hogy az import élelmiszerekkel szemben a hazai termékeket válasszák"

[link]

"Nyilván az előző forgalmazó nem örül neki, de az Erzsébet-utalvány köszöni szépen, jól van, nem kaszálta el az EU. Az, hogy xy vállalkozó (vagy akár állam) ezért hőbörög, ne legyen már az EU hibája."

- De hiszen az EU nem valami elvont fogalom, hanem államokból áll.

"Ezzel így még részben egyet is értek, de azt nem szabad elfelejteni, hogy semmiféle ügylet nem jön létre, ha nem érdeke mindkét félnek."

- Igen, ez így van. De a másik fél ezesetben nem a magyar állam, hanem politikai és üzleti körök voltak. Kétségtelen, hogy mindkét fél jól járt. De Magyarország nem.

"Egyetértek, dilettáns döntés volt őket eladni, de ezt sem az EU csinálta, hanem a magyar kormány..."

- Természetesen, egyetértek. Minden, amit fentebb elmondtam, csak akkor kivitelezhető, ha egy képlékeny, a saját gazdasági érdekeket nem képviselő, erős identitás nélküli kormányzat hozzájárul.

Minden mai kritika alapja ez. A nacionalizmussal a franciáknak, és más nagy nemzeteknek semmi bajuk nincsen, maguk is élnek vele, mindaddig nem látnak benne kivetnivalót, amíg ez nem az ő rovásukra valósul meg, a kisállamok kereteiben.

Pénz. Ez mindennek a kiindulási pontja és a végkifejlete.

Még ezt lerendezem, aztán hagyom a fenébe, úgyis kár minden egyes karakterét, de azért talán hátha másban megmarad ebből valami. Felveszem a kesztyűt egyetlen párbaj erejéig.

"Az a baj, hogy olyan qrva fölényeskedő hangnemben írsz, mintha legalábbis éreznénk megtisztelve magunkat, hogy mérhetetlen tudásoddal leszállsz közénk, és megosztod az emberiséggel, közben pedig kilóg a lóláb. Nem szokásom obszcénságba esni, de te kihoztad belőlem."

Nagyszerű, tényleg nagyszerű hogy ennyi kihoz a sodrodból. Feljegyezve, majd jól jön esetleg a későbbiekben, hisz láthatóan ez a tudatállapot kényszerített arra, hogy személyeskedésed közé ( meg persze most én is, de ennyi még belefér), néhány irracionális marhaságot is belökjél. Ha esetleg szeretném, hogy a kritikus pillanatokban se érezzem elveszettnek magam, megismétlem, de csak azért mert igényled.

Leszállok a mennyekből is, ha azt akarod és a roppant fölényeskedő stílusomra is rakhatok egy lapáttal, de szigorúan csak ha igényled. A lólábat meg szokás szerint rossz helyre vizionálod, de ezzel sincs probléma nem sok ember vizionálna a helyes helyre. Az önkritika nehéz dolog, de azért időnként nem ártana megbarátkozni vele.

Most hogy megvolt a konferanszié, nézzük is mit írtál.

"És ismered ennek évről évre való lebontását is, vagy megelégszel az első kezedbe akadó, és a dolgot részleteiben nem elemző adatokkal?"

Mivel tökéletes vagyok, ezért nincs rá szükségem hisz eleve minden információ birtokomban volt egy isteni kinyilatkoztatáshoz. Meg persze eggyel több forrást hoztam rá ezért is érzem eléggé nyeregbe magam. Amúgy milyen lebontást szeretnél? úgy értem milyen eredménnyel szeretnéd a kimutatást Hogy Spanyolország 1986 előtt a világtermelés 50/80/120%-át adta?, majd 2002-re ez 45/75/115%-ra esett vissza és állt be a 2011-es táblázati adatokra csak azért, hogy a spanyolhoz képest elhanyagolhatóan kevés francia (Feltűnt már hogy hol helyezkedik ez Fro. a többi nagytételben gyártóhoz képest?) bogyó helyzetbe jusson. Valószínű nem? Mondtam már korábban is, szemléltető példának jobban jársz, ha egy másik vagy legalább részlegesen igaz, vagy kellően nehezen utánajárható dolgot választasz. Mert ez nevetséges. Amúgy felhozol még valamit mentségedre? Hogy igazából a spanyol a franciát, nem is francia, nem is spanyol, meg nem is olívabogyó volt? Az ilyen jereváni rádiós híradásokhoz mérhető hitelességű anektodikus hivatkozásoktól megkímélheted igazán a népet. Hatásos azt elismerem, csak ha leleplezik az állatira kellemetlen. Amúgy meg kellemes tévénézést.

"Igen? Akkor hadd mondjak valamit. Egy itthon termelő vállalat akkor is jobb, ha magánkézben, adott esetben akár külföldi állampolgár(ok) tulajdonában van(nak), mintha importálják. Nem véletlen, hogy a MOL is előnyösebb, mintha az általa végzett munkát inkább másra bízzuk, és csak a végeredményt hozzuk be. Még akkor is igaz volt ez, mielőtt ki lettek vásárolva magyar többségi tulajdonba. "

Szegény David Ricardo, ha ezt hallaná... Mindegy is maradjunk egyenlőre annyiban, hogy az előbb említett figura által kidolgozott tétel szerint amit mondasz nettó ökörség és egy alaposan ráncfelvarrással együtt egészen működőképes modell elég sok esetben. Nem mindenben, mert mégse papírízű a világ, meg persze néhány tényezővel nem vagy nem úgy számoltak, de alapvetően mégis csak megfeleltethető a dolog az állításod cáfolásához. Hogy van bőven olyan eset amikor igenis érdemes az importálás mellett dönteni, a saját legyártás helyett. Az eredeti elképzelés:

[link]

A modern változat:

[link]

"A közhelyeket sem kell feltétlenül és minden körülmények között elpuffogtatni. Gondolok itt a "kutya se foglalkozott vele, csak miután felkapták a témát" dologra. Mit tudsz te az én érdeklődési körömről és tudásomról? Én nem mások által felelevenített témákra csapok le, magamtól is emlékszek akár 5-8 évvel ezelőtti hírekre is, amelyeket olvastam. "

Ja hát bocsánat, azokat mindig csak én puffogtatom, míg te olyan eredeti, sehol sem hallott gondolatokkal jössz elő. Mint mindig. Most nincs kedvem visszamutogatni, így magával az állítással. A másodkézből hallott információkra egyrészt a korod miatt is céloztam, hogy 2004 vége 2005 első harmadában zajló eseményeket nem követed talán esetleg élesben. Másrészt 2005-ben már borítékolva volt a jelentős csökkenés, ezt az általam hozott linkekben tudomásul is vették a magyar termelő képviselői, hogy bizonyos termésátlag alatt zárható be néhány gyár. Hogy ezzel mellélőtték és a Fletó féle gazdasági ámokfutás sem volt a buliba bekalkulálva, ami szépen berogyasztotta a dolgot. Erről cikkeztek még a bezárási hullám után 2007-ben, hogy sajnos így lett a masszív uniós támogatások ellenére. Hogy a gaz Unió csak azért fizetett kárpótlást a kiesett bevételért (cirka kétharmadost) hogy a magyar gazda még véletlenül se termeljen ekkor, véletlenül sem azért hogy átvészelje a nyomorul vagy fejlesszen is valamit ahogy Nyugaton vagy akár szlovák barátainknál is megtették. Ez akkor még még csak a kuruc féle internetes dühöngőkben volt divat. Ahhoz hogy ez a marhaság konszolidálódjon meg kellett várni a világválságot. Egyrészt felejtett is a népemlékezett másrészt nyakig voltunk a szarban és a hibáztatható alany is megvolt még mindig. Közhelyeket puffogtattál én azt feltételeztem, hogy valamelyik ilyen közhelygyűjteményről vetted le, ha nem hát nem csak marhaság volt a dolog.

"Ja, és attól, hogy olyan szavakat használsz, mint az exportszubvenció, még nem leszel műveltebb, csak látszatát adod annak. "

Csak a látszatát keltem, ha te mondod én nem kötözködöm vele, egy műveletlen tahó vagyok, ha ez téged vigasztal, csak tudnám, hogy akkor miért is ragaszkodsz ennyire ehhez a emelkedett stílushoz.

"1) Eleve minek vissza nem térítendő állami támogatás olyanra, ami önmagától is megáll, hiszen a cukorra mindennapos igény van, nem egy mesterségesen életbentartott, veszteséges iparág. "

Nos talán azért egyrészt mert ahogy a korábbi forrásban is említve volt az uniós cukorár alig háromszorosa volt a világpiaci árnak. Nos ezt akarta az Unió úgy lenyomni valami emberibb szintre, hogy egyrészt megvágta a különböző export és terméktámogatásokat a WTO határozata alapján, másrészt kiosztott egy rakás rövidtávú időszakos támogatást, hogy növeljék a hatékonyságot így csökkenjenek az árak. Nos ez meg is lett cselekedve és ahol már eleve fejlett volt, vagy legalább megtolták a régebbi szintet ott viszonylag kevesen hullottak ki ahol nem tették meg és vagy elsíbolták a támogatást mondván, hogy az egyszeri ingyen pénz, mint például hazánk is vagy a korruptságukról is hírhedt mediterrán országok, vagy pedig eleve csak a masszív támogatással lehetett ott mutatóban bármit is termeszteni ( a szlovén Alpokban, a kellemes balti klímán a balti hármasfogat, vagy éppen Írországban).

Hazánkban épp a masszív ÁFA emelés zajlott hála a szociknak és az amúgy is ramaty vállalkozásösztönző politika miatt a cukorrépából előállított késztermék vált az előretörő áfacsalás zászlóshajójává, ami a nemzetközi viszonylatnál is jobban nyomta lefelé az árakat és az államot sem tette érdekelté abban,hogy segítő kezet nyújtson.

A masszív áresés és a csökkenő támogatások, meg az elmaradt modernizáció meg szépen kicsinálták a termelőket és gyárakat is. Amelyik valamilyen csoda folytán nyugati termésátlagot hozott (az az egy szem mai megmaradt) az megmaradt és vígan termeli a cukrot most is. a kettes pontod ennek csupán a következménye.

"3) Közvetlenül a cukorgyár mellett hatalmas cukorrépaföldek voltak - itt is -, így még a felhasználásra kerülő termék is nagy mennyiségben helyben volt. Ráadásul mind a megtermelés a földeken, mind a feldolgozás a gyárakban munkahelyt jelentett."

Most ha cinikus lennék mondhatnám azt is hogy az állam csak győzze meg a magánszektort vagy a saját pénzéből ásasson kiskanállal a csatornaépítéseken, hogy a munkahelyteremtés az elsődleges cél. Ha hogy valami versenyképesen eladható fizikai vagy szellemi terméket, vagy egyéb szolgáltatást állítson elő, akkor azt ösztönözze. Csak azért, hogy csináljanak valamit nem érdemes egy rossza hatékonysággal és eredménytelen üzemet fenntartani, mert ráfizetéses és előbb utóbb úgyis borulni fog.

"Igen, volt államilag meghatározott dinnyeár, és normális országban mindenhol a saját terméket preferálják, támogatják kiemelkedően. Hol így, hol kiemelt adókedvezmények formájában, hol kvótában. Ne legyen kétséged: a franciák, osztrákok ugyanúgy, csak azzal van bajuk, hogy ez az ő rovásukra történik.

De nem is ez a lényeg, ettől ugyanis még nem változik az, amit _eredetileg_ mondtam:

[link]

Izé az egyeztetésre való hajlandóság szerintem nem azonos a harangok félreverésével, de ez szerintem csak az én érzékeny művészlelkemet zavarják. Az EU-s jogi mechanizmus meg alapvetően precedens jogú, ha egy kérést korábban elutasítottak más tagállamoktól akkor másnak se fogják, első körben. Az álláspontjukat is közölték a kérdésben, de nem függetlenül attól a VM fáradhatatlanul kilincselt a témában és be is vezették szeptember elsejétől, mert a VM közleménye szerint elhárultak a jogi akadályok.

Amúgy várom a fix kvótaárra a bizonyítékot, mert én készséggel elhiszem, hogy a Föld többi államában is am agyar mintát követik, de mi van ha esetleg más nem hiszi el, hogy ez tényleg így megy?

"De persze a számítástechnikai, makrogazdasági, bank- és pénzintézetek terén meglévő, jogtudományi, és egyéb, már több helyen ellentmondást nem tűrően megcsillogtatott, és mindenhol természetesen kiemelkedően magas ismereteid (hiszen, mint jelét adtad, ezen fentiekben is tájékozott vagy) mellett bizonyára ebben is elmélyültél.

Superman nem vagy véletlenül...? "

Erről majdnem meg is feledkeztem. Természetesen mint már korábban mondtam tökéletes vagyok így nem kiemelkedő ismeretekkel rendelkezem a témában, hanem az összessel. Másrészt olyan szerencsétlen lúzerekhez se hasonlíts, akik még öltözködni sem tudnak tisztességesen és némi világító kavicstól már el is alélnak.

Amúgy nem értek semmihez se, kiemelkedő szinten, sőt amúgy semmihez semmilyen sem, csak időnként bejárok egy internetkávézóba fröcsögni egy kicsit, mert egész nap mégsem kéregethet az ember a Blahán. De téged mint valódi polihisztort nem is óhajtalak a továbbiakban a saját nyomorommal untatni.

És ez jó lesz végszónak is...

Jellemző rám, hogy még a saját végszavamat is eltolom. Mert mg mondani akartam valamit. Nem sokat csak még a második posztodra reagáltam volna.

A probléma csak azzal annyi, hogy annak a jelentős részének se a (C)EFTA majdan EU-s tagságunkhoz nem volt köze önmagában, a rá gyakorolt hatását lehet vizsgálni. Mielőtt elfelejtem még ajánlottam volna némi hasznos olvasnivalót a témában szorosan és kevésé szorosan kapcsolódva:

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

Plusz még találtam kormányoldalon is valamit:

[link]

Most jöjjön a dobpergéses végszó...

"Ellenben van egy bizonyos szint, ami után már eljuthat mindez oda, hogy az általuk "pénzelt" gazdaságok konkurenssé válnak, amivel megint maguk alatt vágnák a fát."

Az államok szintjén ez igaz, de ismét eljutunk oda, hogy hány gazdaságról beszélünk. Az, hogy az egyes államok gazdasága önálló, - bár, mint írtad, közös piacról még nem beszélhetünk - így ebben a formában nem állítható. Ez még az EU nélkül sem lenne így feltétlenül, hiszen az egyes magánkézben levő vállalatokat édeskevéssé érdekli a saját államuk nemzetgazdasága. Ha nekik jobban megéri másik tagállamba települni, ezt fogják tenni.

"Könnyebb, és költségtakarékosabb tehát az, ha mesterségesen függésben tartják a kiszolgáltatott országokat."

A függés azonban kölcsönös, hiszen ezek nélkül az országok nélkül rengeteg piacot buknának el a fejlettebbek is. És azzal, hogy adnak sok pénzt, de nem adnak még több pénzt, szerintem még nem vádolhatjuk őket a mesterséges függés megteremtésével. Ha lenne eszünk, kihasználnánk azt, amit kapunk, felturbóznánk vele a saját gazdaságunkat, ami még a fejlett országoknak sem egyértelműen rossz, mert fizetőképesebb kereslet leszünk. És hogy neadjisten kínálni is tudnánk? Ez szintén önmagában nem lesz rossz egyetlen másik országnak sem. Ahogy a magyar ember is örül, ha jó ár-érték arányú terméket tud venni, és elsiklik fölötte, honnan származik, az átlagos francia sem hiszem, hogy a drágább és rosszabb francia és a jobb és olcsóbb magyar termék közül melyiket vegye meg (csak mondtam egy random, fiktív példát). Csak ehhez elő kellene tudni állítani azt a jobb és olcsóbb magyart, majd exportálni (az EU miatt ez ellen _semmit_ nem tehet a francia kormány), ebben pedig igenis segít a támogatás. Azért meg ne sírjunk, hogy valamit kéne csinálni önerőből is, mert a támogatás önmagában nem elég.

"A mintaként, és nagy példaként tekintett USA-val ellentétben itt ugyanis ezernyi kultúra és nyelv van. Ott, a frissen alapított, identitás, és múltbéli sérelmek nélküli, angol nyelvi többségű államokban ez lehetséges volt. Európában nem. "

Nem is olyan rég még nagyon aktuális kérdés volt, hogy felbomlik az EU vagy szorosabbra zárja az integrációt. Önmagában a gazdaságnak nem kellene, hogy köze legyen a nyelvhez meg az identitáshoz, és különben is, kitörölheti minden európai ország a saját kis identitásával, ha emiatt húz el mellettünk az USA vagy Kína. Szerintem a gazdasági kérdéseket hagyjuk a nyers számokra, mert nem szívesen mondanám azt egy munkanélküli éhezőnek sem, hogy azért nem kapsz munkát és fogsz éhen halni, mert sajnos különböző kultúrák vannak Európában, és nem tudunk együttműködni.

"Az a fajta határmegnyitás pedig, ami ma van, korábbi példámmal újra élve csak annyi, mint amikor a nagyhalakat a kishalakkal közös medencébe engedik. "

Az egyik lehetséges kivétel az EU-n belül az állami támogatások tilalma alól a KKV-k védelme, sőt, ezt is kifejezetten támogatja is az EU. Jelenleg is egy medencében vannak a kishalak és a nagyhalak, a határok megnyitásával csak azt érnénk el, hogy nem magyar nagyhalak ennék meg a magyar kishalakat, hanem magyar és francia nagyhalak ennék meg a magyar és francia kishalakat. Az egy más kérdés, hogy a francia halak átlagosan nagyobbak, de erre a KKV védelem való szerintem, nem a protekcionizmus. Kevésbé szivatjuk meg vele a fogyasztókat.

"Nem esett szó a végzettségéről, de annyi így is elmondható, hogy spanyolként ismeri a spanyol belpolitikai történéseket. Jobban, mint adott esetben mi, hiszen nála ez a mindennapokat teszi ki. "

Ha abból indulok ki, hogy Magyarországon hány ember van tisztában hasonló, csak épp magyar vonatkozású kérdésekkel, nem tudok nem szkeptikus lenni...

A linket köszönöm, bár kifejezetten a Bizottság (netán Bíróság?) érvelése érdekelt volna, de ebből is az látszik, hogy ugyan egyeztetni kellett a Bizottsággal, de végül nem támadta meg a magyar jogszabályt.

"De hiszen az EU nem valami elvont fogalom, hanem államokból áll. "

Tény, pl.: Magyarországból is, de akkor ezzel az erővel azt is írhatnánk, hogy az EU erőlteti az Erzsébet-utalványt, de Franciaország ellenzi azt :D Nem lenne kisebb valóságtartalma, ugyanúgy egy adott országot (vagy annak csak egy adott vállalkozóját?) azonosítanánk az egész EU-val. Attól még, hogy valaki EU jogra hivatkozik (ráadásul le is pattintják), még nem lesz azonos az EU-val.

"Igen, ez így van. De a másik fél ezesetben nem a magyar állam, hanem politikai és üzleti körök voltak. Kétségtelen, hogy mindkét fél jól járt. De Magyarország nem. "

Ha sok-sok magyar fél jól jár a külföldi vállalkozásokkal kötött ügyletekkel (legyen az egyszerűen valami termék beszerzése, vagy munkaviszony, vagy akár a beszállítói is lehetnek...), akkor nem tud érdekelni, hogy mi van a magyar állammal. Ha sok-sok magyar fél nem jár jól, akkor pedig nem muszáj ügyletet kötni a külföldivel. Az EU ilyen szempontból csak a szabadságra kötelez, másra nem. Nincs kényszer, minden csak lehetőség, csak hát tudni kéne élni vele, ami eddig nem igazán ment.

"Természetesen, egyetértek. Minden, amit fentebb elmondtam, csak akkor kivitelezhető, ha egy képlékeny, a saját gazdasági érdekeket nem képviselő, erős identitás nélküli kormányzat hozzájárul. "

Én azt mondom, nem kell ehhez identitás, elég lett volna racionális gondolkodás, hogy ne tegyenek tönkre egy amúgy viszonylag működőképes ágazatot... Hosszútávon ez szerintem senkinek a gazdasági érdekét nem szolgálta, rövidtávon nyilván azét, aki személy szerint a kezébe kapta a pénzt, de ez meg már a korrupció kategóriája, amiben szerintem mindenki egyet ért, hogy jó lenne, ha nem lenne, ez nem is vitapont.

"Nagyszerű, tényleg nagyszerű hogy ennyi kihoz a sodrodból."

- Ugyan. Ebben sok-sok befektetett munkád van. csak legtöbb esetben elég a hatalmas, bár üres és nyakatekert szövegömlesztés ahhoz, hogy másokat annak elolvasása nélkül elijessz, én pedig belemegyek, és már unom a mögötte lévő szándékot. Most is úgy írsz, mint egy érettségiző kisdiák. Hosszú körmondatok láncolatában, de alig valami megfogható elemmel, hátha már a puszta karakterszám is lehengerel valakit.

Ami kibogozható konkrétum, azt lássuk lejjebb:

"Mindegy is maradjunk egyenlőre annyiban, hogy az előbb említett figura által kidolgozott tétel szerint amit mondasz nettó ökörség és egy alaposan ráncfelvarrással együtt egészen működőképes modell elég sok esetben. Nem mindenben, mert mégse papírízű a világ, meg persze néhány tényezővel nem vagy nem úgy számoltak, de alapvetően mégis csak megfeleltethető a dolog az állításod cáfolásához. Hogy van bőven olyan eset amikor igenis érdemes az importálás mellett dönteni, a saját legyártás helyett."

- Persze. Gyapotot, vagy narancsot nem éri meg erőltetni. Csakhogy az, amit a hazai gazdaság is tud biztosítani, hiszen tényszerű iparág épül rá, azt nagy felelőtlenség kiadnunk a kezünkből. Felelős államvezetés - éppen úgy, mint a felelős ember - úgy él, hogy minél kevesebb külső tényezőtől függjön, mert az kiszolgáltatottságot jelent.

"Másrészt 2005-ben már borítékolva volt a jelentős csökkenés, ezt az általam hozott linkekben tudomásul is vették a magyar termelő képviselői, hogy bizonyos termésátlag alatt zárható be néhány gyár."

- Vázoljuk fel újra a szituációt. Tíz cukorgyárunk volt. A cukorgyárak emellett - legalábbis itt biztosan - már helyben rendelkeztek nagy kiterjedésű cukorrépaföldekkel is. (Bár kétségtelen, nem tudom, tonnában kifejezve mennyi cukorrépára van szükség a termelés egész éves fenntartásához, sem azt, hogy a földek mennyit biztosítottak, és így azt sem, hogy emellett kellett-e import - te biztosan felnyitod majd ebben a szememet.)

Ezek a cukorgyárak üzemeltek, működtek, termeltek. A gyárak felújításon is átestek (hogy EU-s támogatásból, vagy tulajdonosi magánpénzből, esetleg bevételből, azzal a végeredmény szempontjából itt most mindegy). Azaz nem mondható el az, amit te írtál - és amit "hivatalos indoklásból" átvettél, sem az, hogy a pénz elfolyt a kezek között - legalábbis részben -, ahelyett, hogy korszerűsítésre ment volna.

Nos, ezek a cukorgyárak bezártak. Ezt követően a cukor 60%-a importból származik.

Azaz: a cukorgyárak termelésére volt igény, amely kiesése olyannyira jelentős volt, hogy nagymértékű importtal kellett ellensúlyozni.

Konklúzió: sem a felújítást figyelembe véve, sem a bezárásuk után megugró importtöbbletet látva nem mondható, hogy "ne lett volna rájuk igény", sem hogy veszteségesek lettek volna.

"Nos talán azért egyrészt mert ahogy a korábbi forrásban is említve volt az uniós cukorár alig háromszorosa volt a világpiaci árnak."

- Khm... Egyfelől cukor és cukor között is van különbség, már márkában is, de méginkább ország és ország között. Az ő problémájuk miatt miért nekünk kell meginnunk a fekete levest, ami itthon, nálunk jól működött?

"mint például hazánk is vagy a korruptságukról is hírhedt mediterrán országok, vagy pedig eleve csak a masszív támogatással lehetett ott mutatóban bármit is termeszteni ( a szlovén Alpokban, a kellemes balti klímán a balti hármasfogat, vagy éppen Írországban)"

- Tehát az erős gazdaságú, és ezáltal markáns érdekérvényesítő képességgel rendelkező néhány országon kívül mindenki hülye volt, még csak nem is regionálisan, de különböző szélességi fokok között random ugrálva, Szlovénia, Magyarország, Írország, etc. És magától értetődően a velejéig romlott, korrupt métellyel való megfertőződöttségük miatt, amelynek kiküszöbölése már elég is lett volna, hogy kövessük Németország és Franciaország helyzetét.

A balkáni rossz klíma megint csak nem idesorolható érv, esetünkben.

De az az érzésem, hogy ezen országok esetében utólag találsz érvet, mindegy, hogy mit, egyiknél hogy korrupt, másiknál hogy rossz a klíma, Írországnál meg csak... csak úgy!

Lényeg az, hogy ez van.

"Hazánkban épp a masszív ÁFA emelés zajlott hála a szociknak és az amúgy is ramaty vállalkozásösztönző politika miatt a cukorrépából előállított késztermék vált az előretörő áfacsalás zászlóshajójává, ami a nemzetközi viszonylatnál is jobban nyomta lefelé az árakat és az államot sem tette érdekelté abban,hogy segítő kezet nyújtson."

- Még egyszer kérdezem, ha ilyennyire nem érte meg mindez kis hazánkban, miért csapott le azonnal az importlehetőségre a határon túli cukorforgalmazás, és pótolta ki az űrt? (Ugyan nem találtam egy kisebb keresgélés után arra forrást, honnan származik az import cukor - ahogyan láttam a kormányrendeletek ide vonatkozó passzusai között, még a Balkánról is, de gyanítom, hogy a elsősorban általánosan véve a kontinensről. Vagyis a "drasztikus EU-s cukorárak" eredményezték ezt, mi értelme van egyik zsebből a másikba áttenni ugyanazt? Egy körön belül mozog.)

[link]

Ó, a szlovákoknál is mintegy háromszoros az import az hazai előállításhoz képest.

[link]

Csak mert pozitív példaként hoztad fel.

Nem az lenne a logikus lépés, hogy általános visszaesés történik, ahelyett, hogy _ugyanaz_ a szint marad, csak nem itteni gyártással, hanem mások adják el nekünk a sajátjukat?

Ez elég egyértelműen mutatja, hogy a cukorra a hazai piacon igény volt. És biztosítva volt minden, ami az előállításához kellett, ami nem minden esetben elmondható vonás.

De rendben. Tegyük fel, amit állítasz, valós. Hogy Magyarországon a cukortermelés deficites volt, és a technológiai elmaradottság lévén csak ráfizetéssel és EU-s támogatásokból lehetett lélegeztetőn fenntartani.

Hogyan lehet deficites valami, amire ilyen nagyfokú piaci igény van, illetve amelynek minden feltétele helyből adott volt (szarkazmussal élve még benzinre sem kellett költeni, elég volt kilépni a szomszéd telekre)? A termelőtől az asztalig, ahogy mondani szokták.

Netán nálunk kézzel kellett megpucolni a répákat szorgos nagymamiknak, hogy ennyire megdrágította az árakat, míg a fejlett Olaszországban költséghatékonyan tudták mindezt véghezvinni, amely még a szállítással és a sáppal együtt is jobban megéri a hazai piacon?

Vagy nálunk a cukorrépának túl nagy késekkel estek neki, és túl sok volt a nyesedék, ezért arányaiban kevesebb része került felhasználásra és nagy volt a pazarlás...?

Várom a kimutatásokat. Feltéve ha erre is kiterjedtek az olvasmányaid, vagy megelégedtél annyival, hogy "rossz, ezért érezzük megtisztelve magunkat, hogy áldozatvállalóan leveszi valaki rólunk a terhet".

És akkor még a szőlőtőkék kivágásáról, a sertésállomány drasztikus eséséről, vagy a gyümölcs- és zöldségtermelésről szó sem esett. De gondolom azokról is naprakész információid vannak.

Amely szintén hatalmas kárt okozott a helyben termelőknek, és amit ők is biztosítani tudnak, mégis más importja szorítja ki őket a piacról.

"A masszív áresés és a csökkenő támogatások, meg az elmaradt modernizáció meg szépen kicsinálták a termelőket és gyárakat is. Amelyik valamilyen csoda folytán nyugati termésátlagot hozott (az az egy szem mai megmaradt) az megmaradt és vígan termeli a cukrot most is."

- Valahogy olyan ízt hagy ez a számban, mint amikor a KGB először elintézte a célszemélyeket, majd utólag kreált hozzá ügyet és indoklást.

"Most ha cinikus lennék mondhatnám azt is hogy az állam csak győzze meg a magánszektort vagy a saját pénzéből ásasson kiskanállal a csatornaépítéseken, hogy a munkahelyteremtés az elsődleges cél. Ha hogy valami versenyképesen eladható fizikai vagy szellemi terméket, vagy egyéb szolgáltatást állítson elő, akkor azt ösztönözze. Csak azért, hogy csináljanak valamit nem érdemes egy rossza hatékonysággal és eredménytelen üzemet fenntartani, mert ráfizetéses és előbb utóbb úgyis borulni fog."

- Itt nem egy afféle közmunkához hasonló "alibi munkahelyről" volt szó. A cukorrépaföldeken megtermeltekre _igény volt_, amit bizonyít, hogy megszűnésük után ugyanezt importból volt _muszáj_ fedezni, és napi szükségleteket elégített ki. Ez javakat előállító munka volt, nem nonprofit alapú közterület gondozás. A fogalmakat ne keverjük ilyen kontár módon... Vagy elmagyarázzam a különbséget?

"Izé az egyeztetésre való hajlandóság szerintem nem azonos a harangok félreverésével, de ez szerintem csak az én érzékeny művészlelkemet zavarják. Az EU-s jogi mechanizmus meg alapvetően precedens jogú, ha egy kérést korábban elutasítottak más tagállamoktól akkor másnak se fogják, első körben. Az álláspontjukat is közölték a kérdésben, de nem függetlenül attól a VM fáradhatatlanul kilincselt a témában és be is vezették szeptember elsejétől, mert a VM közleménye szerint elhárultak a jogi akadályok."

- Még mindig a dinnyeár?

Szándékosan idéztem ki a cikk lényegét, hogy ne mismásolhasd el, amit eredetileg mondtam... De te tudod. Magadat minősíted, ha úgy teszel, mintha nem lenne ott, és másra válaszolsz, elbeszélve mellettem.

"Amúgy várom a fix kvótaárra a bizonyítékot, mert én készséggel elhiszem, hogy a Föld többi államában is am agyar mintát követik, de mi van ha esetleg más nem hiszi el, hogy ez tényleg így megy?"

- Ismét csak suttyomban kiforgatod a szavaimat, én ugyanis nem mondtam, hogy _Magyarországon_ kvóta lenne. (Még akkor sem, ha a boltok öles betűkkel hirdetik, mekkora százaléka magyar eredetű a polcok tartalmának - ez a megváltozott vásárlói igényekhez való alkalmazkodás; és megint csak prezentálja, hogy ha lehetőséget adnak rá, és ehhez az állam is - erkölcsi vagy anyagi értelmű - talapzatot ad, meg tud állni a magyar gazdaság főként hazai termelésből is.) Én azt mondtam, hogy különböző módok és utak keresésével mindenhol a maga érdekét képviseli egy nemzetgazdaság.

"Most nincs kedvem visszamutogatni, így magával az állítással."

- Óhohoo, de jellemző... Nem csak megint?:)

"És ez jó lesz végszónak is..."

- Éééés megint csak le-(és ki)-maradt jónéhány dolog...