Mi a baj az Amerikai modellel, amiben az állam nem istápolja a szegényeket? Ígyis-úgyis lesznek szegények, de az amerikai modellhez legalább nem kell hitelből pénzelni a prolik jólétét csak hagyni, hogy a kapitalizmus elválassza az ócsut a búzától.

Hadd oszlassak el egy félreértést: magas állami újraelosztásra éppen ott van szükség, ahol a társadalom NEM szolidáris. (Nem, ez nem azt jelenti, hogy ott van magas állami újraelosztás, ahol nem szolidáris a nép, hanem, hogy ott van rá SZÜKSÉG. Vannak országok, ahol korábban szükség volt rá, ma már nincs, de hagyományból megmaradt a jóléti állam, ilyenek pl. a skandináv országok.) Ahol szolidáris, ott alacsony redisztribúció mellett sem hal meg senki étel vagy alapvető egészségügyi ellátás hiányában, ugyanis vannak alapítványok és egyéb magántulajdonú segélyszervezetek, amelyekbe a szolidáris gazdagok és középosztálybeliek lehetőségeikhez mérten bőkezűen szórják az adományaikat annak ellenére, hogy erre semmiféle törvény nem kötelezi őket. Pusztán szolidaritásból, vagy azért, mert nem tudnának nyugodtan aludni, ha azért halna valaki éhen, mert ők nem adtak neki alamizsnát.

És akkor az "amerikai modellről", amely "nem istápolja a szegényeket":

"American’s lowest-income families receive $5.28 worth of government spending (federal, state, and local) for every $1 they pay in total taxes. Middle-income families receive $1.48 in total spending per tax dollar, while America’s highest-income families receive $0.25 cents in spending for every dollar of taxes paid.

As a group, the bottom 60 percent of American families receive more back in total government spending than they pay in total taxes."

Magyar viszonyok között ezt kb. úgy kell elképzelni, hogy a 101 ezres minimálbéredből fizetsz kb. 16 ezer adót, marad belőle 85 ezred - ami mellé még kapsz nagyjából ugyanennyi, azaz szintén 85 ezer forintnyi támogatást (az adód 5,28-szorosát). Amerikában nyilván mások az arányok, pontos ottani számokat azért nem tudok mondani, mert ott ahány állam, annyi szokás.

forrás: [link]