Mennyire volt elfogadott a múltban bel- és külpolitikai szempontból egy uralkodót kivégezni?

1793-ban végezték ki a franciák, de ez a lényegen nem változtat.

Egyébként volt bőven példa arra, hogy a despotikus, önkényeskedő uralkodókat a nép (ha sikerült neki) akkor kivégeztette.

Belpolitikailag ez viszonylag ,,elfogadott" volt, ugyanis általában egy hosszabb-rövidebb lázadás végén történt meg az incidens, így legalább csillapodtak az indulatok.

Külpolitikailag már valamilyen szinten más a helyzet.

A szomszédos országok gyakran nem díjazták ezt a tettet (lásd a fent említett francia forradalmas példa), ugyanis ilyen esetekben tarthattak attól, hogy az a személy/csoport, aki újonnan megragadta a hatalmat, megtámadta őket.

A középkorban az uralkodó Isten kegyelméből uralkodott, ezért kivégzésük felért egy istenkáromlással.

Voltak kivételek, de speciel csak egy jut eszembe: Stuart Mária.

A kora Újkorban már új szelek fújtak, de ekkor sem volt mindennapi esemény.

1649. január 30. I. Károly angol királyt végezték ki.

1793. január 21-én pedig XVI. Lajost - igaz Capet Lajos néven...

"volt bőven példa " -mondj néhányat...

(Azon a három eseten kívül, amit említettek.)

tekintettel arra, hogy a királynőt is uralkodónak tekinthetjük:

Mária Antónia, Boleyn Anna

a példákon kívül király: a kérdező által említett Miksa, továbbá a Romanov-dinasztia trónörökösei.

Sokkal inkább elfogadott volt!

Akkor még ez egyfajta korszakváltásnak, népakarat beteljesülésének, szinte szavazásnak is tekinthető volt!

-persze nem szavazott senki, csak kielégülésként élte meg a pórnép-

I. Miksát és II. Miklós cárt elismerem, de azért megfigyelhető, hogy az említett példák (Stuart Máriát kivéve)az Újkorban és azután történtek, mikor a királyság vallási jellege - hogy is fogalmazzam - már megfakult.

A királyok feleségeinek megnevezése a magyar nyelvben királyné, s abban különbözik a királynőtől, hogy nem uralkodó, csupán annak hitvese.