Mi a baja annak az embernek, aki állandóan azt hajtogatja, hogy "miért az én adómból"?

Nem túlzottan szofisztikált kifejezése annak, hogy ő az adott kiadásnöveléssel nem ért egyet valamilyen okból. Általában vagy a szimbolikus gazdasági hasznot speciel nem termelő (pl. művészet, magaskultúra, különböző emlékhelyek állítása) dolgokat ellenzik ezzel a jeligével, vagy a középtávú vagy hosszabb célokat szolgáló beruházásoknál szokták ezt elsütni.(oktatás, integrációs törekvések, különböző nagyobb léptékű beruházások, hiteltörlesztés etc.).

Azt veti fel, hogy nem az ő igényei szerint vannak elköltve a közpénzek, ő másra és más összeget költene. Amúgy magának az állításnak nem sok értelme van, hisz az állam azért jött létre, hogy felügyeljen egy s mást illetve társadalmi igények hatására újraossza a javakat. Ha az utóbbi szempont, amit sokszor az állam primer szerepeként határoznak meg szűk hazánkban, akkor ha csak arra költenék az adóforintját az adott személynek amire azt ő szeretné, azon kívül hogy hihetetlen bürokratikus költség lenne, magát az újraelolsztást tenné szükségtelenné, hisz magára, vagy az általa támogatott célokra segítség nélkül is rá tudja fordítani a pénzt.

Aki mindenre fúj értelemszerűen csak magára költene, miközben elvárja, hogy a társadalom többi része viszont ne gondolkodjon hasonlóképpen és rá is költsön. Általában az anyagi helyzettel való elégedetlenség szokta az adóforintjai után való sóvárgást előidézni. Ez okozza a hazánkban roppant magas adóelkerülést, mert a társadalmi többség valahogy így képzeli el az állami újraelosztást.

Ezért tartunk ott ahol, az egymással való kooperáció hiánya miatt és a különböző mellékvágányokra kerülőutakra kiszervezett gazdasági modell miatt. A hivatalos út, a külföldieknek és a balekoknak való, meg is látszik rajta, hogyan is néz ki az az út emiatt.

" ha felnőtteknek nézné az állam az embereket, és hagyná, hogy eldöntsék maguknak, mi a jó nekik"

Sokan viszont koruk ellenére mégsem felnőttek, ezért úgy döntöttek, hogy jobb, ha az állam gondolkodik helyettük. Itt tartunk most.

Kedves #7-es.

Egyébként a romák is nagyon rosszul érzik magukat a fehér emberek között. Az "integráció" nem az ő érdekükben van, hanem, hogy neve legyen a gyereknek, azaz jogalap az adópénzeink elsíbolására.

Helló! Üdvözöllek "rémuralom", örülök, hogy itt is találkoztunk :-)

"Sokan viszont koruk ellenére mégsem felnőttek, ezért úgy döntöttek, hogy jobb, ha az állam gondolkodik helyettük. Itt tartunk most."

Ez nagyon szépen hangzik, pusztán három probléma van vele.

1. Kik "döntöttek" úgy, és pláne, milyen jogon gondolkodik bárki helyett az állam? (NB: az állam nyilván nem tud gondolkodni, hanem az államot működtetők, akik végső soron ugyanúgy csak emberek, mint mi, gondolkodnak helyettünk.)

2. Mivel nem igazán lehet eldönteni, ki az, aki elég felnőtt ahhoz, hogy hagyjuk magáról dönteni, ezért az egyszerűség kedvéért az állam mindenki helyett "gondolkodik", ha akarja az illető, ha nem. Azok helyett is, akik maguk igenis elég érettek ahhoz, hogy felelősen el tudják dönteni, mi a jó nekik.

3. Pont azért van ilyen sok éretlen ember, mert nem vagyunk felelős döntésekre kényszerítve, az állam egyszerűen szánkba tolja a sült galambot. Hallottam már észak-koreaiakról, akik megszöktek a munkatáborból (és értelemszerűen az országból is), aztán visszaszöktek, mert nem tudtak mit kezdeni a szabadsággal, miután születésük óta soha nem volt kényszerük (ill. egyáltalán lehetőségük) meghozni azokat a döntéseket, amelyek az ő sorsukat befolyásolják. Úgyhogy, ha azt akarjuk, hogy felelős döntésekre képes emberekből álljon a társadalmunk, akkor talán felelősséget és hozzá tartozó mozgásteret kellene adni nekik.

"Úgyhogy, ha azt akarjuk, hogy felelős döntésekre képes emberekből álljon a társadalmunk, akkor talán felelősséget és hozzá tartozó mozgásteret kellene adni nekik."

Ez egy jóféle ördögi kör amiből igencsak nehéz kitörni, mert amíg sült galambot kapnak, senki nem fog azért küzdeni, legalábbis széles néptömeg nem, hogy azt elvegyék tőle holmi hosszútávú célokért és magasztos ám megfoghatatlan ideákért.

Amúgy a fegyveres vagy vér nélküli forradalom általában valami drámai sokk hatására szokott bekövetkezni, amiatt az állam nem képes a nyeszlett sült cinegét a szánkba lapátolni. Úgy magától az állam nem szokott csak úgy hátrább lépni, mert a működtetőinek a több hatalom többet jelent.

Hátrébb pedig kétféleképpen lehet szorítani. Vagy a civil szféra kevésbé függ a hatalomtól és önállóbb lesz és lerázza magáról békésen az elitet, megnövekedett önállósága és befolyása által, ez általában gazdaságilag prosperáló országokban szokott összejönni viszonylag békésen. Vagy pedig, és hazánkban valószínűbb forgatókönyv, valami hatalmas botrány vagy kezeletlen krízishelyzet tör ki, ami jócskán megugorja a magyar nép igencsak magasan lévő ingerküszöbét és több százezer neadj isten milliós néptömeg követeli a honatyáktól hivataluk mihamarabbi befejezését és kivégzik/elítéltetik őket.

Az előbbire hazánkban nincs lehetőség, mert a magyar nép kis túlzással még élvezi is a mostani helyzetet, tehát várhatunk hogy a kormány és az ellenzék mikor lépi át azt a tőlük egyre távolodó és távolodó vonalat.

"senki nem fog azért küzdeni, legalábbis széles néptömeg nem"

Ha végignézel a történelmen, a forradalmat sosem széles néptömegek csinálták. A forradalmakat - és most teljesen mindegy, milyen ideológia volt mögöttük - mindig elszánt kisebbségek csinálták, a tömeg csak sodródott az eseményekkel. Azaz a sült galambok ellen nem széles néptömegek kellenek, hanem olyanok, akiknek már baromira elegük van abból, hogy a munkaadójuk által rájuk szánt pénz 60%-a ilyen vagy olyan formában az államnál landol, amiből aztán többek között makkegészséges, még vastagon munkaképes nyugdíjasok, segélyeken tengődő önkéntes csórók és elmutyizott közberszerzésekből degeszre hízó oligarchák mazsoláznak.