Az EU miért kényszerít ekkora liberalizmust büntetőjogok terén Magyarországra?

Az a baj ezekkel a liberális jogvédőkkel, hogy csak a társadalom legaljának a jogait, méltóságát nézik, az áldozatokért sosem aggódnak.

Én még nem hallottam róla, hogy a balliberális jogvédők tiltakoztak volna a kirabolt, megvert idősek, megerőszakolt európai nők, állandó rettegésben élő környékbeliek, az iskolákban terrorizált gyermekek méltóságának, jogainak semmibevétele miatt.

Szerintük, ha rendőr jelenik meg az iskolában, utcákon az kelt szörnyű félelmet szegény gyermekekben.

Szerintem az is abszurd, hogy a magyar bíróságok 4-5 év alatt nem képesek ítéletet hozni. De azért ilyen hosszú ideig csak nagyon alapos gyanú miatt szoktak valakit fogva tartani, az nagyon ritka, hogy valakiről kiderül, hogy ártatlan. A másik abszurd, amikor egyáltalán nem ártatlan, csak kellő bizonyítékok hiányában felmentik (a kettő nem ugyanaz!) és a bírók 30-40 milliós kártérítéseket ítélnek meg a bűnözőknek.

De ilyenre van pénze az országnak, még jól állunk. A Fidesz 200 milliárdért épít stadionokat, a balliberálisok majd 400 milliárdért építenek újabb, korszerűbb börtönöket, menekülttáborokat, hogy javítsanak a szörnyű körülményeken és akinek nem jut megfelelő hely, azt hazaengedik.

A kérdés önmagában értelmetlen, mert feltételezi, hogy az EU egy Magyarországon kívül álló hatalom, ami ráerőlteti az akaratát. Nem. Magyarország IS az EU. És amikor a része és tagja lett elfogadta annak "alkotmányát" a jogi chartát.

(Amit persze már jó pár ponton sikerült megszegni!)

Ettől még hülyeség ez a felülvizsgálat ...

Gyors példálózás arról, hogy hogy kéne. Mondjuk, hogy megtudod, hogy a páréves kisfiad jól megverte a szomszéd gyereket. Ha igazán hülye vagy, azzal a lendülettel jól megvered a fiadat. Ha teljesen nemnormális marhaállat vagy, megdícséred, így kell és kész. Ha esetleg érdekel a fejlődése, de kellőképpen ostoba vagy, akkor talán kap egy pofont vagy seggest, talán elmagyarázod neki nagyon hasznavehetetlenül, hogy miért rossz az ilyesmi, és talán megfenyegeted, hogy az ügyeletes rémfigura kegyeire bízod, stb.

Ha tényleg helyén a szíved, akkor érdekelni fog minden, és nem hagyod magadon elhatalmasodni a szörnyűlködést vagy bármit, ami emiatt gyötör téged belül. Megismered a történetet, tisztázod az indítékokat. Mivel olyan ember vagy, akinek nyugodtan elmondhat bármit, elmondja akár azt is, ha egyszerűen csak úrrá lett rajta az agresszió, gyötörni akarta a gyengébbet és diadalt aratni fölötte.

Ha ez az igazság, akkor ez az egyetlen, amiből érdemes kiindulni.

És helyt kell állnod akkor is, ha esetleg nincs benne elég motiváció, hogy ki akarjon keveredni ebből az állapotból, ha nem érdekli, hogy ilyen terrorizálós kis ürgeként kell gondoljon magára a továbbiakban... Motivációt kell adnod neki, lehengerlően el kell adni neki egy csomó igaz választ egy csomó fel nem tett kérdésére úgy, hogy valóban erővel töltse meg, és ne kínozza, és minimum ne untassa, ne arra sarkallja, hogy ignorálja az egészet.

Ehhez ismerned kell, és rengeteg energiát kell áldoznod arra, hogy jobb ember legyen. Igazából az ember mindig akkor lesz jobb, amikor kicsit többet lát az igazságból. Amikor tisztázza magában a dolgot, amikor helyére kerül, hogy hol a tévedés, hogy lett volna ésszerű, és magától értetődően senki sem akar szándékosan tévesen megoldani (elrontani) semmit, amikor már tudatosította magában az esetet, átlátja, mi is történt valójában. Ha meg mégis, akkor azt kell valahogy értésére juttatni legelőször, hogy az embernek semmi se jobb annál, mint mikor a személyes fejlődés útját választja, és ennek érdekében szigorúan a tényekre kíváncsi, amikor elemez, és természetesen nem egyszerűen elemez, hanem megfejti, hol a hiba, tudatosítja, mi történt valójában.

Aki sitten van, az más szokások rabja. Előbb ebből a rabságból kellene kiszabadulnia. A börtön semennyire nem igyekszik azon, hogy segítsen jobb emberré válni. Amikor mégis, akkor se a börtöné az érdem, hanem az egyes embereké, akik ott voltak, helytálltak és hatottak.

Akárhogy is nézzük, az én megfejtésem egészen szélsőségesen liberális, mert arra törekszik, hogy a durván eltévedt embernek visszaadja a szabad élet lehetőségét úgy, hogy legyen is miért és hogyan élnie vele, mert érti, hogy nagyon célt tévesztett annak idején. És erre az embert kényszeríteni nem lehet, csak engedni és várni tudsz. Szerencsére nincs is ok kényszeríteni rá.

Nyilván érdekes kérdés, hogy mennyire lenne elviselhető keresztje egy megvilágosodott gyilkosnak az, hogy végülis gyilkolt, nincs megoldás, gyilkos marad... Talán ha észreveszi a lényegesebb különbséget a régi önmaga és a mai közt, az segít valamennyit... Mindaddig, míg a hozzátartozók tekintete rá nem szegeződik.

Ma a hozzátartozók fájdalmát tartjuk tiszteletben a büntetéssel. Semmi a jövőről, semmi arról, hogy meddig kell eltartanunk egy gyilkost, semmi arról, hogy mi haszna az egésznek, és semmi arról, hogy megpróbáljuk a jó út felé orientálni, teljes felelősséggel, ahogy a gyermekét is felelősségteljesen akarja az ember az egyszerű, helyes út felé terelni, hogy jó ember váljon belőle, és semmi sallang.

Ma nincs ekkora törődés, főleg nem bűnösökkel. Még csak gyanúsítottakkal sem. Így tényleg nincs min csodálkozni, ha jóformán az is öröm, ha évek alatt mozdul valamit az ügy. Ilyenkor szoktak forradalmi dolgok történni...

"Ha tényleg helyén a szíved, akkor érdekelni fog minden, és nem hagyod magadon elhatalmasodni a szörnyűlködést vagy bármit, ami emiatt gyötör téged belül. Megismered a történetet, tisztázod az indítékokat. Mivel olyan ember vagy, akinek nyugodtan elmondhat bármit, elmondja akár azt is, ha egyszerűen csak úrrá lett rajta az agresszió, gyötörni akarta a gyengébbet és diadalt aratni fölötte."

Tehát ha a kissrácnak nehéz gyerekkora van, és emiatt agresszív, akkor nyugodtan verje agyba-főbe a gyerekedet minden nap.

" Tehát ha a kissrácnak nehéz gyerekkora

van, és emiatt agresszív, akkor nyugodtan

verje agyba-főbe a gyerekedet minden

nap."

Neeem! Ha a sajátom az agresszor akkor is elsősorban az érdekel, vele mi van, és remélhetőleg meg tudjuk szüntetni a legmélyebb okot. Más gyerek nem az én felelősségem, ott nem engem kell érdekeljen a lelki egészsége. A következményeket természetesen vállalni kell, én csak arról írtam, ha a mi gondunk megakadályozni, hogy megismétlődjön. Leírtam, mennyire nem kis helytállás szükséges ehhez.