Jogosan hiszem azt hogy 1956-ban egy felelőtlen forradalom volt?

56 nem egyszerű. Nyilván a dolgok nem adtak okot az örömködésre. A helyzet feszült is volt, sokan méltatlankodtak, okkal.

De alapvetően nem volt az elégedetlenség olyan mértékű, amelyik önmagában forradalomhoz vezetett volna.

Sőt, az un. forradalmárok sem akartak rendszerváltozást, csak a méltatlan, önkényeskedő hatalmasokat volt bajuk.

A régi világot egy szűkebb réteg sírta csak vissza, azok akik az urak közé tartoztak, nem a nagy tömeg.

Egy békés szimpátiafelvonulással kezdődött. Ha egy-két idióta vezető akkor kusban van, egy békés nap marad október 23.

De nem. Volt, akik lecsürhézték az embereket, nem bírtak kusban maradni, s ez volt a felháborodás közvetlen kiváltója.

"Felelőtlen forradalom", az meg milyen? És milyen a felelős? A forradalom az forradalom. A nép felkel, mert elégedetlen az addigi rendszerrel, életével. A forradalom mindig szembeszáll a fenn álló törvényekkel.

Itt nincs hely kifejteni '56 lényegét, könyvtárnyi irodalma van. Talán úgy lehetne összefoglalni, hogy a Rákosi - Gerő rendszer szinte az egész társadalommal szembe ment, szinte minden rétegnek voltak sérelmei, nem beszélve az életszínvonalról. Mikor ez elégedetlenség kezdett felszínre törni, nem társadalmi párbeszéd következett, hanem idegen fegyveres erőkkel törte azt le a vezetés.

Nagy Imre, a hithű kommunista, egy történelmi pillanatban választásra kényszerült. Mikor felismerte, hogy a magyar nép és az elv között kell választania, magyarsága, hazaszeretete kerekedett felül. Gondoljunk bele, egy hívő kommunista kimondja az annyiszor ismételt rádiószózatot: "Csapataink harcban állnak", "szovjet csapatok (), hogy megdöntsék a törvényes magyar kormányt". Mit érezhetett ez az ember, aki maga is éveket élt a Szovjetúnióban? Behódolhatott volna, elárulhatta volna a forradalmat, mint Kádár, akit ő engedett ki Rákosi börtönéből. Nem tette, Kádár fel is akasztatta. Tudta mi vár rá, mégis a hazája mellé állt.

Most az a kérdés, mi értesz "jó tett" - en? Mi a jó? Ha "gyomorból" nézem a dolgot, Kádár tett jót, felakasztott pár száz embert, utána enyhülés jött, idővel lehetett Trabantod, meg hétvégi telked.

'56 a magyarok évszázados álmára tett kísérlet volt, nevezetesen független állammá válni. Két hétre sikerült. Nagy Imre ebben segédkezett, mert felismerte a nép akaratát. Könnyű lett volna Moszkvába menekülni, s visszatérni, mire mindennek vége.

Minden valamire való nép törekszik a függetlenségre, szerencsésebbeknek ez természetes. Nekünk nehezen akar összejönni.

A forradalmak már csak ilyenek, nem felelősen átgondolt dolgok. De nem nevezném irracionális döntésnek sem, mert akkor robbannak ki, amikor a többség már nem tudja elviselni az elnyomást, és úgy van vele, hogy "jó, akkor inkább lőjenek le, de ezt én tovább nem tűröm".

Ilyenkor ez egy jelzés egy diktatorikus hatalom számára, hogy a többség nem támogatja, és előbb vagy utóbb ő fogja a rövidebbet húzni, akkor is, ha éppen le tudja verni a forradalmat.

A magyarok csupán azt akarták, hogy végre hagyják őket békén...Magyarország kb. Mátyás király óta nem volt szabad.

Élősködött rajtunk a Habsburg, aztán jöttek a nácik.

Erre amikor azt hittük, hogy végre egy bolhafingnyi lélegzetvételhez juthat a magyarság, rátelepedett a vörös rém.

Úgy gondolom, hogy több 100 évnyi feszültség tört ekkor a felszínre.

Senki sem akarta a Horthy idők úrias cselédvilágát visszahozni. De akkor legalább egészségesebb nemzettudata volt a magyarságnak.

Csupán azt akarták a magyarok, hogy az önmagát humanista eszmének beállító kommunizmus valóban humanista legyen.