Szélsőjobboldaliak, hogy viszonyultok az olyan költőkhöz, mint pl Radnóti (zsidó) vagy Ady (balos)?

Semmihaszna dologtalanok.

Megterhelik a társadalmat, a dolgozó embereket.

(10Pilinszky nem volt homoks,neten kerengő téveszme, Ady nagyon barátságos ember volt a hétköznapokban, 11Radnóti, akinek anyja és ikertestvére meghalt a születésekor mély érzésű, nem depr.: ezek mind a blikk és net fantáziálásai urban legendek, azoknak időtöltésére, akik képtelenek a művész értékű műveket olvasni és érteni)

Őszintén szólva engem abszolút nem érdekelnek az emberek génjei, vére,csontja, sejtje, belsőelválasztású mirigyei, a külseje sem, a hétköznapi élete rohadtul nem (az a blikknek és azon éldegélőknek van)

Viszont művészi élmény nélkül ELVISELHETETLEN lenne a világ, az élet. Az igazi művészi alkotás onnan hozza a segítséget, ahonnan kell és mikor azzal foglalkozom, ott vagyok - azon a szellemi szinten - ahol kell.

A művészi képesség a szellem transzparenciáját valósítja meg az anyagon keresztül. Akinek művészi képessége nincs meg,hogy alkosson, az mégis ott járhat az olvasásakor, szemlélésekor, hallgatásakor, ahonnan az ihlet jött. Ez a fontos, és életmentő, hogy ne egy fölösleges robotoló sejthalmaznak érezze magát, hanem - bár nincs istenadta képessége- mégis mélyebbre jusson a világ-Isten-az emberek-önmaga megismerésében.

És enélkül nemcsak elviselhetetlen a létezés, hanem teljesen absztrakt és érthetetlen. Ideig-óráig a testi élvezetek feledést nyújtanak, de egyszer (legkésőbb a halál rohama előtt) mégis eljutnak az emberek oda, rájönnek: ez csak a boldogtalanság elfedése, a boldogság, az élet, a világ értelme a megismerésben van.

Soli Deo Gloria - köszöni meg Bach minden műve végén, hogy az isteni ihlet révén létrehozhatta az alkotást.

És én is megköszönöm, hogy hallhatom, valamint az alkotónak, hogy hallhatóvá tette, ami halhatatlan és lényegi.

Hasonló, ahogy a teát a szűrön átszűröm: a tea élvezete a lényegi, az hat, de az egész művelethez nélkülözhetetlen(!) szűrő színe, formája, anyaga mégis másodlagos, lényegtelen. Ha a tea ízét, színét, illatát érzem a szűrő befolyásolja, torzítja, az baj, és olyan mértékben, amennyire ezt teszi.

Ezért pl egy Éljenrákosielvtárs "vers" teljesen a szűrőről szól, sötét, míg ez pl. a következők teljesen függetlenek a szűrő milyenségétől: csak MŰKÖDNEK, áteresztik a fényt, a világ világosságát:

itt Bach+az előadóművészek:

http://www.youtube.com/watch?v=je8brwUWOew

*

Ady Endre:

»ÁDÁM, HOL VAGY?«

Oszlik lelkemnek barna gyásza:

Nagy, fehér fényben jön az Isten,

Hogy ellenségim leigázza.

Az arcát még titkolja, rejti,

De Nap-szemét nagy szánalommal

Most már sokszor rajtam felejti.

És hogyha néha-néha győzök,

Ő járt, az Isten járt előttem,

Kivonta kardját, megelőzött.

Hallom, ahogy lelkemben lépked

S az ő bús »Ádám, hol vagy?«-ára

Felelnek hangos szívverések.

Szivemben már őt megtaláltam,

Megtaláltam és megöleltem

S egyek leszünk mi a halálban.

*

Radnóti Miklós:

Május

Szirom borzong a fán, lehull;

fehérlő illatokkal alkonyul.

A hegyről hűvös éj csorog,

lépkednek benne lombos fasorok.

Megbú a fázós kis meleg,

vadgesztenyék gyertyái fénylenek.

*

-aa-

Mindkettőt szeretem.

De utálom Petőfit, aki szélsőbalos volt.

És a kommunista József Attilát.

Ellenben a jobboldali Nyirőt sem kedvelem, de Wasst igen.

Kedvenceim amúgy Babits, Juhász, Reményik, Wass, Zrínyi, Ady.