Ez lenne ma a liberalizmus?

Én még eddig akármihez hozzányúltam javítási szándékkal, hol piszkálgatni, hol kalapálni; hol legózgatni, hol feszegetni; hol hajlítgatni, hol széttörni kellett... Simogatni sose kellett, és felgyújtani se.

Egy eszme nem eszme. Több irányzat is lehet élő. Igazság szerint épp csak annyi elég, hogy semmilyen irányba ne essünk keresztül a lovon. Ehhez is csak egy dolgot elég NEM csinálni: nem kéne hülyének lenni. Gondolkodni mindig van idő, de sokszor még azt se kell: a józan ész pontosan tudja, mi a helyes. Sosem árt felülvizsgálni az első adódó ötletet, de általában tényleg jó az irány. Ha az ember nem tiszta hülye.

A liberalizmus alapgondolatait Nozick fektette le: a magunk birtokosai vagyunk.

Ez jó gondolat, egy bizonyos határig.De ha a társadalmi együttélés vonatkozásában vizsgáljuk, ez félrevezető, és olyan problémákhoz vezet, ami az itt felsoroltak között megtalálható (egyenlőségi kérdések). A lista egy részének viszont nincs semmi köze az eredeti liberális szellemiséghez.

A liberalizmus azonban csak egyetlen filozófiai irányzat, nem kizárólagos, pláne nem megkérdőjelezhetetlen!

'Több irányzat is lehet élő. Igazság szerint épp csak annyi elég, hogy semmilyen irányba ne essünk keresztül a lovon. Ehhez is csak egy dolgot elég NEM csinálni: nem kéne hülyének lenni. Gondolkodni mindig van idő, de sokszor még azt se kell: a józan ész pontosan tudja, mi a helyes."

Nem értek egyet. Ki mondja meg, hogy mi a józan ész? És hogyan lehetne két különböző elv egyaránt érvényes? Ha elejtek valamit, az leesik: akkor is, ha hiszek a gravitációban és akkor is, ha nem:)

Persze, értem én, mire gondolsz, csak nem hiszek abban, hogy minden relatív. Van, ami abszolút, csak nem mindig tudjuk, hogy melyik vagyunk vele tisztában.

"hogyan lehetne két különböző elv egyaránt érvényes?"

Az én józan parasztim azt vágja rá erre, hogy ne az ütközéseket vizsgáljuk, ne az ellentétekbe gabalyodjunk bele! Foglalkozzunk harmonizációval és alkossunk együttműködő részrendszereket, és elsősorban ennek a kiterjesztése legyen a működés maga. Konfliktusok persze lesznek, de kezeljük izoláltan, egyesével őket, ne keverjük a fő iránnyal (ma a konfliktus a fő irány a nagy színjátékban, mert a felmérések szerint azt nyeli a nép). Bármely szembenállás feloldása szinte gyerekjáték, ha kompromisszumkész felek kölcsönös megbecsüléssel állnak ki egymásért és önmagukért egyaránt. Ez még nem a ló túlsó oldala, ez megvalósítható. Csak a ma ősemberével szemben irreálisan magas elvárás, hogy ne azért játssza a közéletesdit, hogy fényezze magát, hanem alázattal emelje a keresztjét, ahogy a tömegek, akiket képviselni hivatott.

"hogyan lehetne két különböző elv egyaránt érvényes?"

Az én józan parasztim azt vágja rá erre, hogy ne az ütközéseket vizsgáljuk, ne az ellentétekbe gabalyodjunk bele! Foglalkozzunk harmonizációval és alkossunk együttműködő részrendszereket, és elsősorban ennek a kiterjesztése legyen a működés maga.

Nem mindent lehet harmonizálni. Ha az alapok, amelyeken állunk, különböznek, akkor a logikai érv sem fog hatni. Nem gondolom, hogy mindenben az arany középút a helyes, hogy mindenben a kiegyensúlyozottságot kell keresnünk. Az élet része a szenvedély, vagy éppen elkötelezettség valami, valaki mellett. Ha házasságot kötök, akkor azt nem tehetem fél szívvel, vagy félig-meddig: ha egynek igen-t mondtam, az összes többinek nem-et. Hülyén nézne ki, ha a lánykérésnél azt mondanám: összevetve az érveket és ellenérveket, arra jutottam, hogy megéri nekem elvenni téged feleségül!

Ez persze nem a liberalizmusról szól. Nyilván vannak a liberalizmusnak vívmányai is: az élet, a tulajdon és a szabadság jogát ők fektették le. Ugyanakkor a következtetésiekben nem feltétlen helyes minden. ha csak Nozick, vagy Locke filozófiáját nézem, abban is teljesen ellentétes dolgok vannak, mégis mindkettő liberálisnak hívja magát.

Vannak ellentétes állításaik, amik közül nem lehet mindkettő igaz. Bár nagy divat ma a relativizálás, de ez csak konfliktuskerülés, nem pedig józanság és megfontoltság. Egy szenvedélyes és elkötelezett ember ugyanúgy lehet józan.

"Az élet része a szenvedély, vagy éppen elkötelezettség valami, valaki mellett."

Félreértettél, semmi baj a szenvedéllyel, csak erőszakmentesen, kompromisszumkészen, emberként volna jó konfliktusokat oldani, nem pedig a mai öncélú szenvedély erőltetésével, mert ők a hú, mekkora emberek...

Nyugodtan előkerülhetnek bármely eddig felmerült ideológia hangzatos mondatai, csak látnám már, hogy legalább egyvalaki is komolyan tesz a megvalósításért!