Demagógia a történelemben, nyertes oldalon?

13-as, "Lengyelország megtámadása gyíkság volt"

Bizony az, de szovjet részről is nem csak németről.

19-es, "Sztalin megnyerte a II. Vh-t, utólag mégse sok történelmet sikerült írnia."

Ezt hogy érted? A németek deportálása nem volt történelem? A hjamisítást amiket tanítottak a szociban nem az ő uralkodása alatt írták? A sztalinista terror rezsimje a szoci országokban nem tőle indult ki?

Ja és Sztálin áldozatairól sem feledkezzünk meg. Mert Hitler kismiska volt mellette. Sztálin áldozatai 12,5 millió ember. Csak az holodomor által 7 millió ukránt irtott ki. Már ezzel túltett Hitleren és a soa 6 milliós számán.

Ja, és ne feledjük, Lengyelország megtámadásában aktívan részt vett már az első napon a Szlovák állam hadserege is. A németek oldalán!

És még valami ellentmondásos Hitlerről. Hitler vegetariánus volt. Indoka az volt, hogy egyetlen élőlény életét sem akarja elvenni, csak azért hogy ő ehessen.

Végigolvastam ismét a válaszokat. Volt sok butaság és sok megalapozott válasz. A pontozásból megállapítható, hogy akár jó, akár rossz egy válasz, a többségnek nem tetszik. Ez már önmagában alátámasztja a történelemhamisítást attól függetlenül, hogy kik követik el. Még inkább bizonyíték arra, milyen sok a téves megítélés, akár igazat, akár hamisat olvasott valaki. Néhány gondolatot még hozzáfűznék.

Egy eseményt többféle nézőpontból lehet vizsgálni, és ettől függően nem azonosat mondunk. Mégis lehet mindegyik állítás igaz, ha egyértelmű, mi a szempont.

Egy állítás lehet hamis, ha így vesszük, történelemhamisítás. De nagyon nem mindegy, mekkora. Például a náci felsőbbrendűség kérdésében azon vitatkozhatunk, hogy kiket milyen okból gyilkoltak, és az minek számít. Sokféle eredmény lesz, és lehet (ha jól fogalmazzák) mind igaz, mert ezek kisebb jelentőségű részletkérdések. De ha azon vitatkozunk, hogy a nácik tartottak e bárkit alsóbbrendű, megölhető fajnak, vagy nem tartottak, az nagyon fajsúlyos kérdés. Itt az egyik állítás biztosan hamis, a másik biztosan igaz.

Minden éppen uralmon lévő szemlélet igyekszik a saját nézeteit pozitívabb színben feltüntetni. Ez természetes emberi tulajdonság, mindenkire vonatkozik, ezért önmagában nem számíthat történelemhamisításnak. De ha átlép egy mértéket, akkor már azzá válik. Tehát az az állítás, hogy a náci Németország a felsőbbrendűség alapján megengedettnek tartotta mások kiirtását, az nem történelemhamisítás, hanem tény, függetlenül a Mein Kampf tartalmától (az is hamisítás, ha a könyv fajelméleti állításait úgy állítjuk be, mintha nem lett volna ilyen állítás benne). Azon viszont lehet vitatkozni, hogy pontosan milyen szempontokat és miért tartottak annak. És ebben akár hangsúlybeli eltérések is lehetnek.

Az utóbi száz év történelemkönyveiben mind volt ferdítés. Egyeseket meg lehet érteni, másokat már hamisításnak tarthatunk, de a népirtást tagadni, az az emberiségre káros, mérhetetlen történelemhamisítás. Annyit még szögezzünk le, hogy a népirtás nem azonos (akár nagyobb számú) bármilyen ember kiirtásával. Lehet egymillió ember kivérzése közönséges és brutális gyilkosság (akár cinikus, vagy más erős jelző is mondható), és lehet 1000 ember kivégzése népirtás. A gyilkos célján és motivációján múlik. És mindkettő büntetendő.

"Sztálin megnyerte a II. vh-t, utólag mégse sok történelmet sikerült írnia."

Igen, mert meghalt 53-ban, aztán jött Hruscsov, és onnan kezdve már ő "írta a történelmet". A sztálini Szovjetunió egyébként a legszebb példája a történelem hamisításának. Csak a Sztálin fényképek retusálásaiból le lehet vezetni, hogy mikor kik voltak még Sztálin szemében jó vezetők.

Ezzel együtt a fő kérdéssel az a gond, hogy a "történelmet a győztesek írják" is csak egy egyszerűsítő leírása a történettudománynak, ez a mondat is (akárkitől hangzik is el) bizonyos célokat szolgál, bizonyos eseményeket bizonyos színben akar feltüntetni.

Az a kijelentés, hogy "végső soron, minden állítás csak vélemény", maga is csak vélemény, egy "Minden krétai hazudik" paradoxon.

Miközben pontosan a történészek azok, akik módszeres munkával feltárják, hogy mi az ami nagy eséllyel valós, és mi az, ami mítosz. És nem csak a történelem "gonosztevőivel" kapcsolatban. Lehet, hogy a köztudatban az él, hogy Petőfi elszavalta a Nemzeti dalt március 15.-én, de a történészek pontosan tudják, hogy ez valószínűtlen. Lehet, hogy sok iskolás földrajzkönyvben szerepel, hogy a Kínai Nagy Fal látszik a Holdról, de az űrkutatók attól még tudják, és jól tudják, hogy nem.

Azért a történészeket se vegyük makulátlanoéknak és minden esetben szavahihetőknek. Éppen Ők azok akik nevükkel hitelesítik a szándékos ferdítést. Mindegy milyen okból. Lehet az szakmai vagy politikai karrier, lehet nacionalista elvakultság, lehet politikai pártállás, lehet neveltetésből adódó meggyőződés, lehet titkosszolgálati módszerekkel zsarolva, lehet ő a szerző..., de nagyon kevés aki valóban objektív és mentes minden befolyásoltság alól. Azok is többnyire azok akik indiferens nemzethez tartoznak a kutatott történelemmel kapcsolatban.

Példa: Szlovákában elismert történészek hirdetik a romanticizmus nemzeti hősi mítoszait tényként. Olyanokról mint Ďurica prof. nem is beszélve. És ő is szaktekintély hazájában, őt idézik a politika csúcsvezetői (Fico, Gašparovič...), pedig még kollégái is kikerülik.