Ha nem lesz nyugdíj, akkor mi lesz?

3-as

Ma félretenni csak két esetben tudsz.Ha nagyon jól keresel,vagy átlagosan keresel,és nincs gyereked.Tíz családból (ma) hét fizetéstől fizetésig él.Félretenni képtelenség amikor egy 40 nm-es lakásnak csak a rezsije 40-50 ezer forint,és akkor még üres a hűtő.Én próbálkoztam ezzel a "félreteszek"dologgal,de természetesen mindig akadt olyan dolog ami miatt bele kellett nyúljunk a pénzbe.

Akárhogyan ragozzuk, a nyugdíj egy olyan szociális vívmány, amely a modern korban az életkor miatti munkaképtelenség (így jövedelemhiány) esetére ad megoldást. Ez az állapot örök időktől fogva létezik, valamilyen válasz mindig volt rá, ezután is lesz. A kérdés csak az, a lehetségeshez képest mennyire optimális.

Az utódok által történő kizárólagos eltartást túlhaladta az idő, az csak a háromgenerációs, egy házban élő családmodell esetén működőképes. Akkor az időseknek azok az apró, kevés erőt, de sok szervezést, időt igénylő feladatok jelentették a munkamegosztást, mint rendrakás, aprójószág etetés, gyerekre, házra vigyázás és hasonlók. Ezek a feladatok részben megszűntek (a megváltozott életmód miatt), részben "szakszolgálatok" látják el. Új részfeladatok "kitalálása" új életmodell kitalálását jelenti.

A modern (néhány száz éves) kor államának klasszikus feladatai közé tartozik a társadalom működésének szervezése, ezen belül a (nem önhibából származó) munkaképtelenség kezelése. Ezért egy-egy diktátor kimondhatja ugyan, hogy nem lesz nyugellátás, de ezzel az állam szerepét tagadja meg. Erre csak az a válasz lehet jó, hogy a társadalomnak el kell vennie a diktátortól az ő szerepét. Az viszont más kérdés, mit fogunk nyugellátásnak tekinteni. Jobb helyeken nyilván egy kényelmes életet, rossz helyeken talán az éhenhalás megakadályozását. Utóbbira nemcsak a nyugdíj, hanem a közétkeztetés is megoldás. Ezzel mindössze csak arra szerettem volna rámutatni, hogy ennek a problémának még azonos minőségen belül is milyen sok megoldása lehet - de a társadalomnak is tudomásul kell vennie, hogy a probléma "elfelejtése" csak a sült galamb várásának felel meg. Akár tetszik, akár nem, képességei szerint mindenkinek részt kell vennie a megoldás keresésében és kivitelezésében, különben a hozzájutáshoz való jogát dobja el önkényesen.

38 éves vagyok, szerencsés esetben a nyugdíjkorhatár az én esetemben: 70év.

Ez nagyon sok, három-négy műszakban dolgozó embernek élethosszig tartó munkavégzést jelent...

Ledolgoztam 17 évet, az elmúlt rendszerben sokan ennyi idővel mentek nyugdíjba, egyik rokonunk is.

Ha mázlista vagyok, 49 év munkaviszonnyal mehetek nyugdíjba.