Ha a dédnagyapám volt a háborúban Oroszországban (aztán pedig fogságban), akkor ő náci volt?

Csak a dédapád a megmondhatója.

Ha tudod, hogy melyik ezredben szolgált, kiderítheted, hogy az ezredet mikor hová irányították, milyen harcokban vetették be.

Dédapád nem rajongott a zsidókért, na bumm, van így még ezzel pár milliárd ember... Pusztán ezen okból kifolyólag, önmagában még nem náci.

Néhány nagyokos az antijudaizmust azonosítja a nemzetiszocializmussal. Nem minden antijudaista nemzetiszocialista, de a nemzetiszocialisták nagy többsége antijudaista.

Úristen, én se vagyok oda értük, és akkor? Náci vagyok? legyek! De nem tűröm, hogy egy 100 éves bácsit elítéljenek, amikor rá se tudták bizonyítani, csak a Kohn néni meg a Kolompár bácsi aszota, hogy ő volt, és ennyi, halálra van ítélve?! Ők meg még mennek oda pattogni, hogy nem felejtenek? Mit, 20 évesen? Az öregnek kéne nem felejteni, és minimum egy-egy meteoritot irányítani a házukba a túlvilágról, ha oda kerül miattuk, mint Képíró Sanyi bácsi is.

A didipapád egy derék magyar ember volt, akinek volt igazságérzete! Büszke lehetsz rá! Úgy veszem ki a szavaidból, hogy már meghalt? A barátodat meg küldd el a romatelepre, vagy egy tel-avivi repülővel egyenest oda, ahol ezt a magatartást díjazzák.

58 éves vagyok. Apám suhanc volt, nem vitték el katonának, de két bátyját igen, meg is haltak. mind a ketten Oroszországban, ahová nem kivánkoztak, egyszerű parasztgyerekek lévén.

Apósom lehúzta a 3 évet a horthy hadseregben, épp leszerelt volna, amikor kitört a háború. Négy év front, majd itthon megadta magát az alakulata, 5 év szibéria. Civil szakmája fodrász volt, ezért is maradt életben, mert akik lágermunkát végeztek, azok hullottak mint a legyek. Aztán mire hazajött, itthon már megváltozott a politika és nem úgy fogadták, mint egy hőst, aki a hazájáért szenvedett, hanem mint aki szovjet börtönben volt. Zaklatták állandóan, dolgozni as csak a diliházban hagyták, a bolondokat nyírhatta csak. Azért úszta egyáltalán meg, mert semmi rangja nem volt.

Én még több emberrel találkoztam, akik voltak a háborúban, de sosem mesélt senki lényeges dolgokat, csak néha pár szót: téglával mosakodtak a lágerban, vagy , hogy szép tájak voltak, de nem érdekelte őket, mert mindig éhesek voltak...

Volt azért Waffen SS magyar alakulat is, de nagyon kicsi az esly rá, hogy az ősöd a tagja volt, kb 1:500 hoz vagy ezerhez...

De a történelmet nem így kell nézni. Ha mindaz ami történt, nem úgy lett volna, ahogy volt, akkor más lenne a világ, mi nem is léteznénk...