Az ideális kommunista társadalom. Hány ponton bukik az elmélet?
Egy ifjúsági magazinban jelent meg a hatvanas években. Nagyon vázlatosan:
- az emberek napi 2-3 órát fognak dolgozni (mert minden gépesítve lesz, ami csak lehet)
- nem lesz fizetés, mert nem lesz fizetőeszköz sem
- mivel nem lesz pénz, a boltokban sem kell fizetni az áruért
- az embereknek 10-12 óra szabadidejük lesz, amit kreatívan töltenek el
Szerintem nagyon hamar belátható, hogy ez az elképzelés (sajnos!) működésképtelen. Szerintetek mik a buktatói? Kíváncsi vagyok, együtt hányat tudunk összeszedni.
1. Látod, még a mai modern társadalmunkban is nagyon nagy a hagyományos "kézi" munkák aránya. Másrészről például egy erőműben, ahol folyamatos az üzem, hány ember kéne egy munkakörbe, ha mindenki csak 2-3 órát dolgozik? (Mert ugye ott azért felügyelni kell.)
2. A többi országgal akkor milyen módon bonyolítjuk az export-import forgalmat? Mert nem mindenre megoldás a barter üzletelés.
3. Ez csak akkor működne, ha mindenki csak annyit vesz, amennyi szükséges. De mindíg voltak harácsoló, önző emberek.
4. lásd az elsőt
Szóval nagyon idilli elgondolás ez szerintem, az emberi gyarlóságok miatt pedig a megvalósítható része sem jönne létre soha.
Nem fog mindenki napi 2-3 órát dolgozni. Vannak munkák, amiket nem lehet gépesíteni (például senki sem örülne neki, ha robotok gyógyítanák, a tehénnek meg nem lehet megmondani, hogy majd reggel, munkaidőben legyen éhes), a gépeket pedig karban kell tartani.
Ha hivatalosan nem lesz fizetőeszköz, akkor majd találnak maguknak az emberek. A párt azt mondja, hogy nincs pénz, rábólintanak, aztán majd megkeresik a maguk értékmérőjét. Mondjuk a pálinka, a kenyér vagy a tej lesz a fokmérő, abban fognak számolni mindent. Viszont ha a dolgozó nem kap fizetést, nem fog neki örülni, mert úgy érzi, hiába dolgozik.
Mondjuk kapnak jegyeket mindenre, aztán örüljenek neki. A jegyekkel meg majd kereskednek - ha már pénzzel nem tudnak. Az ugyanis lehetetlen, hogy majd fentről, központilag megmondják, kinek miből mennyi kell. Például Miska bácsi, aki emésztési probléma miatt alig ehet húst, csak morogni fog a havi 5 kilóra szóló húsjegye miatt, amit elcserél a szomszéd Mari nénivel zöldségjegyre. Mégiscsak lesz pénz. Vagy az irodai alkalmazottnak hegyekben fognak állni a ruhajegyek, mert az egy szám öltönye elég, a kohász meg nem győzi cserélni a szétégett nadrágját.
A boltoknak meg ennyi erővel semmi értelme. Minek, ha mindent jegyre adnak, mindenből meghatározott mennyiséget lehet venni és mindenből egyféle létezik?
Az emberek meg azt a 10-12 óra szabadidőt nem kreatívan fogják eltölteni. Apuka a kocsmában fog ülni, anyuka pletykál a szomszédasszonyokkal, a gyerekek meg csavarognak. Az ember - sajnos - nem a lehető legszebb, legmagasztosabb célokat akarja megvalósítani. Nem fognak a családok egész nap kirándulni, oktatásra, színházba, moziba, előadásokra járni. Tényleg: ha mindenki 2-3 órán át dolgozik, akkor ki fogja szabadidőben levágni anyuka haját, ki fog szerepelni a színházban és ki fogja vezetni a buszt, amivel művelődni mennek a népek?
Ha a világon csak Marx és 8-10 barátja élne, akkor működne a dolog. Békésen elszórakoznak maguknak az álomvilágukban és minden tökéletes. De sajnos az ember nem egy ideális lény, nem érdekli az ideológia. Földhözragadtak, egyszerűek vagyunk. Ezt viszont a kommunista (vagy arra törekvő) ideológia nem volt hajlandó tudomásul venni.
Köszönöm az eddigi válaszokat is, de pontosítok, mert nem voltam egyértelmű:
a cikk szerint nincsenek jegyek, mindenből korlátlan mennyiség áll rendelkezésre, és az emberek mindenből csak annyit vesznek el, amennyire szükségük van.
Továbbá (ezt már én teszem hozzá, így szerintem) úgy képzelték el, hogy a munkavégzések váltásban történnek, tehát egy főre 2-3 óra jut, majd a feladatot átveszi valaki más. Így folyamatosan vannak munkát végzők, és szabadidejüket töltők is -> tehát van hajvágás, és a tehén is kap enni hajnalban (elvileg).
Az óriási termeléshez felvevőpiac kell és nyersanyag. Nálunk nagyon sok nyersanyag nincs, tehát valahonnan szerezni kell. Ha nincs fizetőeszköz, akkor cserekereskedelem kell, amihez olyan termék(ek), amire a nyersanyaggal bírónak szüksége van.
Emellett pedig arra épít, hogy minden embernek megfelel, ha ugyanazt és ugyanannyit kap, mint más. Könnyen belátható, hogy mivel minden ember külön egyéniség, minden embernek másra van szüksége, tehát az emberek ebben a rendszerben sem lesznek elégedettek.
Ez pedig nem "sajnos" van így, hanem szerencsére nem vagyunk egyformák, nem vagyunk robotok (többynire...).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!