Az ideális kommunista társadalom. Hány ponton bukik az elmélet?

1. Látod, még a mai modern társadalmunkban is nagyon nagy a hagyományos "kézi" munkák aránya. Másrészről például egy erőműben, ahol folyamatos az üzem, hány ember kéne egy munkakörbe, ha mindenki csak 2-3 órát dolgozik? (Mert ugye ott azért felügyelni kell.)

2. A többi országgal akkor milyen módon bonyolítjuk az export-import forgalmat? Mert nem mindenre megoldás a barter üzletelés.

3. Ez csak akkor működne, ha mindenki csak annyit vesz, amennyi szükséges. De mindíg voltak harácsoló, önző emberek.

4. lásd az elsőt

Szóval nagyon idilli elgondolás ez szerintem, az emberi gyarlóságok miatt pedig a megvalósítható része sem jönne létre soha.

Nem fog mindenki napi 2-3 órát dolgozni. Vannak munkák, amiket nem lehet gépesíteni (például senki sem örülne neki, ha robotok gyógyítanák, a tehénnek meg nem lehet megmondani, hogy majd reggel, munkaidőben legyen éhes), a gépeket pedig karban kell tartani.

Ha hivatalosan nem lesz fizetőeszköz, akkor majd találnak maguknak az emberek. A párt azt mondja, hogy nincs pénz, rábólintanak, aztán majd megkeresik a maguk értékmérőjét. Mondjuk a pálinka, a kenyér vagy a tej lesz a fokmérő, abban fognak számolni mindent. Viszont ha a dolgozó nem kap fizetést, nem fog neki örülni, mert úgy érzi, hiába dolgozik.

Mondjuk kapnak jegyeket mindenre, aztán örüljenek neki. A jegyekkel meg majd kereskednek - ha már pénzzel nem tudnak. Az ugyanis lehetetlen, hogy majd fentről, központilag megmondják, kinek miből mennyi kell. Például Miska bácsi, aki emésztési probléma miatt alig ehet húst, csak morogni fog a havi 5 kilóra szóló húsjegye miatt, amit elcserél a szomszéd Mari nénivel zöldségjegyre. Mégiscsak lesz pénz. Vagy az irodai alkalmazottnak hegyekben fognak állni a ruhajegyek, mert az egy szám öltönye elég, a kohász meg nem győzi cserélni a szétégett nadrágját.

A boltoknak meg ennyi erővel semmi értelme. Minek, ha mindent jegyre adnak, mindenből meghatározott mennyiséget lehet venni és mindenből egyféle létezik?

Az emberek meg azt a 10-12 óra szabadidőt nem kreatívan fogják eltölteni. Apuka a kocsmában fog ülni, anyuka pletykál a szomszédasszonyokkal, a gyerekek meg csavarognak. Az ember - sajnos - nem a lehető legszebb, legmagasztosabb célokat akarja megvalósítani. Nem fognak a családok egész nap kirándulni, oktatásra, színházba, moziba, előadásokra járni. Tényleg: ha mindenki 2-3 órán át dolgozik, akkor ki fogja szabadidőben levágni anyuka haját, ki fog szerepelni a színházban és ki fogja vezetni a buszt, amivel művelődni mennek a népek?

Ha a világon csak Marx és 8-10 barátja élne, akkor működne a dolog. Békésen elszórakoznak maguknak az álomvilágukban és minden tökéletes. De sajnos az ember nem egy ideális lény, nem érdekli az ideológia. Földhözragadtak, egyszerűek vagyunk. Ezt viszont a kommunista (vagy arra törekvő) ideológia nem volt hajlandó tudomásul venni.

Az óriási termeléshez felvevőpiac kell és nyersanyag. Nálunk nagyon sok nyersanyag nincs, tehát valahonnan szerezni kell. Ha nincs fizetőeszköz, akkor cserekereskedelem kell, amihez olyan termék(ek), amire a nyersanyaggal bírónak szüksége van.

Emellett pedig arra épít, hogy minden embernek megfelel, ha ugyanazt és ugyanannyit kap, mint más. Könnyen belátható, hogy mivel minden ember külön egyéniség, minden embernek másra van szüksége, tehát az emberek ebben a rendszerben sem lesznek elégedettek.

Ez pedig nem "sajnos" van így, hanem szerencsére nem vagyunk egyformák, nem vagyunk robotok (többynire...).