Írnátok jó dolgokat Magyarországról? Van olyan aki nem akar menekülni?

- A Honfoglalás idején Európában csak a görögöknek és a rómaiaknak volt írásbeliségük, és amikor mi megérkezünk a Kárpát-medence területére, már kiforrott, kész, mintegy 1700 éves írásbeliséget hoztunk magunkkal.

- Az Ómagyar Mária-siralom szövegét mi még a mai napig értjük, hiszen szókincsét, mind a mai napig használjuk. Shakespeare drámáit, a "művelt" angol már csak szótár segítségével képes elolvasni, mivel annyit változott a nyelvük az elmúlt 440 év során.

- A Magyar Zenetudományi Intézet regisztrálta a 200.000-ik magyar népdalt, amelyből 100.000 már megjelent nyomtatásban is. A 82 milliós Németországban összesen 6000 (!) népdalt tudtak összegyűjteni.

- A magyar mesevilág páratlan az egész világon. Európában nem ismerik a tündért, hetedhét országot, fanyüvőt, hétfejű sárkányt, még nyelvtani szinten sem. Nincs szavuk rá.

- Európa nem ismerte a magyarok bejövetele előtt a hús megfőzésének módját. Nem ismerték a villát és a kanalat. Kézzel és késsel ették a sütött húst. Behoztuk a sajátos fűszerezési technikánkat, a darabolást, a fűszerekkel való összefőzést. Az édes, sós, savanyú, keserű ízek mellé mi hoztuk az erős ízt ételeinkben.

- Azért nem járnak tógában ma Európában az emberek, mert mi behoztuk magunkkal a nadrágot, a zakót, a hosszú kabátot.

Amíg Európa saruban, csizmában, bocskorban járt, addig mi behoztuk a háromnegyedes sarkú cipőt. Sőt még az alsó fehérnemű is általunk került a világnak erre a részére.

Gondoljuk csak meg, ha ma Skóciában valaki igazán korhűen akar a skót népviseletbe öltözni, akkor nem vesz alsónadrágot a kockás szoknya alá.

- A Honfoglalás idején, mi csodálatos növény és állatvilággal rendelkeztünk, amit magunkkal hoztunk a belső-ázsiai térségből.

- Az elmúlt időszakban sikerült a parlament által, hivatalosan is nemzeti kinccsé tenni őshonos állatfajaink nagy részét.

A kilenc kutyafajtát, a három parlagi tyúk fajtát, a szilaj marhát, a három mangalica fajtát, a tincses kecskét, és a galambjainkat.

Ez egyben azt is jelenti, hogy nem lehet őket keresztezni, az országból kivinni. Tehát meg kell őrizni a tiszta vérvonalat.

(A szürke marhát sajnos az osztrákok már levédték előttünk.)

- A hollandok 400 éve termesztik a tulipánt, mi 3000 éve. Mégis őket hívják a tulipán hazájának. Az egyetlen európai tulipán fajtának, a Tulipa Hungaricának géncentruma, a Kárpát-medencében van.

- A világ második alkotmánya a miénk. Az első az izlandi, 720-ból, a második pedig: Szent István király intelmei Imre herceghez.

- A reneszánszt, mint művészeti stílust Ausztria és Németország tőlünk vette át.

- Az öntözéses gazdálkodást és a vetésforgót is mi honosítottuk meg a világnak ezen a részén.

- És akkor még egy szó sem esett a magyarok ősi hitéről.

Ezek persze csak kiragadott példák, a teljesség igénye nélkül. Talán nem hiába íródtak le. Jó lenne, ha legalább addig eljutnánk gondolatban, hogy magyarnak lenni nem szégyen!

S akkor talán nem támolyognánk össze-vissza, abban a jogi, gazdasági és kulturális csapdában, amit nekünk állítottak Brüsszelben. S hogy nehogy azt higgyük, az író fantáziája, üldözési mániája mondatja velem ezeket a szavakat, álljon itt egy idézet bizonyságul:

--- Napóleon megkérdezte Francois Talleyrand-t, hogy mit tegyen a magyarokkal. Talleyrand válasza: Felség! Régi szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek nagyjaikra, és büszkék a múltjukra. Vedd el e nép múltját, és azt teszel velük, amit akarsz!

A monarchia idején megvalósították Talleyrand elméletét, és sajnos ma is ez folyik.

Itt az ideje, hogy magunkhoz térjünk,

s megbecsüljük kultúránkat és nagyjainkat!

- És végül, 1805-ben 6 ember mert beiratkozni a Pázmány Péter Tudományi Egyetemre, mert féltek, hogy az osztrákok megölik, kiírtják családjaikat.

"Jó magyarnak lenni, igen nehéz, de nem lehetetlen!„ (Széchenyi István )

Remélem ez elég ahhoz, hogy többet ne kérdezz ilyet!

Ritkák a földrengések, azok is gyengék.

Nincs tornádó, és aktív vulkán sem.

A nemzeti parkjaink és nevezetes földrajzi helyeink, a kultúránk - zenénk, néptáncaink, festőink íróink - gasztronómiánk.