Büszkék vagyunk arra, hogy magyarok vagyunk? Én eddig emelt fővel jártam a magyarságom miatt, de lassan szégyellnem kell. Ki hogy van vele?

Büszke vagyok a magyar tehetségekre, büszke vagyok arra, hogy vannak remek sportolóink, büszke vagyok arra, hogy a tavalyi kórusolimpián Graz-ban a magyar indulók igencsak jó eredményeket értek el, és büszke vagyok arra, hogy én is egyik ilyen csapat tagja lehetek, és mi is elhoztunk egy ezüstdiplomát. Büszke vagyok arra, amit a törekvő jó szándékú magyarok próbálnak tenni azért, hogy jó legyen legalább a környezetükben a helyzet, én is így teszek. Büszke vagyok a nyelvünkre, mert egy kivételes nyelv.

DE sajnálom, hogy a tehetségek nincsenek eléggé észrevéve, és hogy a butaságokkal tömik azok fejét, akiknek nincs jobb dolguk és ráérnek. Mi, akik törekszünk, úgy tűnik, még mindig nem vagyunk elegen, hogy országos szinten feltűnjön a jó és változzon a helyzet. És ennek semmi köze politikához meg gazdasághoz. Az emberek cselekednek jól vagy rosszul, és a jókra igenis lehet büszkének lenni.

Büszke vagyok rá!Nem minden magyar miatt kell szégyenkezni és akkor is az embert kell szégyellni,nem azt hogy magyar!

Bár még nem éltem más országban,de nekem tökéletesen megfelel ez a hely ahová születtem.

Miért kéne büszkének lennem rá? Nem direkt lettem magyar, így születtem, akik a magyar sikereket a sportban, tudományban elérték, nem voltak hozzátartozóim, semmilyen módon nem segítettem a felkészülésüket.

Miért kéne szégyellnem? Akik a rossz dolgokat tették/teszik magyarként, szintén nem a hozzátartozóim, nem segítettem nekik.

Az egy tény, hogy magyar vagyok. Hogy ebből mit hozok ki, hogy úgy élek-e, hogy büszke lehessek magamra, vagy szégyenkeznem kell, az nem a származásomtól függ, hanem hogy mit hozok ki a lehetőségekből.

Amúgy pedig, mivel kérdés volt, hogy mit csinálunk jól: rengeteg tudóst adtunk a világnak, sok fontos találmány kifejlesztésében magyaroké (is) az érdem, jók vagyunk vízilabdában, magyar kutyafajtáinkra is joggal büszkék lehetünk az egész világon... És még sorolhatnám.

20:38 -hoz eszembe jutott valami, írta, hogy nem rokonai azok, akik elértek eredményeket és nem járult hozzá semmivel a sikerükhöz... Nem tudom, jár-e valahova, koncertre, színházba, van-e kedvenc műsora tévében, rádióban, él-e valamely tudós vívmányával...

De én 10 éve énekelek, és kijutottunk a kórusolimpiára, úgy érzem, hogy a közönségünk (sportolóknak a szurkolóik, és még sorolhatnám) igenis nagyban hozzájárult ahhoz, hogy mi ott tarthassunk, ahol, és hogy olyan eredményeket érjünk el, amit. Nem mindegy, hogy egy olyan közönség elé állunk ki, akik mosolyognak és örömmel tapsolnak, és várnak, vagy egy olyan közönség elé, akik fapofával unottan ülik végig a műsort. És ez érvényes másokra is érvényes, akik eredményeket értek el. És mindegy, hogy azok, akik hozzájárulnak, rokonok, ismerősök, vagy idegenek. Én egy olyan műfajban zenélek, amit sajnos a kereskedelmi rádiók nem játszanak, pedig vannak köztük népszerű filmzenék is. És büszke vagyok mindazokra, akik mégis felvállalják 1-1 rendezvény szervezését, támogatását ebben a műfajban is, és ezáltal a hírét is terjesztik, hogy a sok butítás között ilyen is van.

Bárki vagy, két dolgot nagyon jegyezzél meg.:)

1. Magyarnak lenni egy lélekminőség. Ezt nem lehet adni vagy venni.

2. Más ember hülyesége téged ne bántson.

Ha ezt a kettőt megérted, nagyon sokat fogsz előre lépni. A Tudás népe vagyunk. Legyél büszke!

Hát azért sajnálom, hogy a magyar bor senkinek nem jutott eszébe. :( Én ezért is büszke vagyok!

Egyetértek azokkal akik szerint a pesti emberek savanyúbbak az átlagnál, sőt, én annyira megutáltam bp-t az elmúlt egy éves egyetemi pályafutáson során, hogy inkább átjelentkeztem vidékre...