Van még Mo-on olyan ember, aki jól élt 1989. előtt és le is írja, hogy miért?

Hogy egy kicsit az ellenvéleményt is képviseljem.

Akkoriban mindenkinek volt munkahelye ez pozitívum volt,de nem attól függött, hogy becsületesen dolgoztál-e vagy sem. Egyszerűen muszáj volt és kész. Nem kellett agyondolgoznod magad sem pld a minőséget nem kérték számon sok helyen, csak az volt a fontos,hogy benn legyél a munkahelyeden,és ennyi. Volt idő ,hogy sokan fusiztak(fekete munka),hogy legyen miből megélniük, mert egy fizetés nem volt elég.

Másik. Egy Trabantra,vagy egy sima telefonra akár éveket,vagy évtizedeket is kellett várni, vagy hogy az üzletekben egyszerűen nem lehetett kapni sok dolgot. Sok ember irigykedve nézett a nyugati életszínvonalra, és termékekre. Ha tudott külföldről hozatott mosóport, milka csokit, déligyümölcsöt stb mert ezek itthon nem voltak.

A '89-ben 20 milliárd, most kb 20 EZER milliárd az államadósság. Persze az a 20 milliárd jelenértéken jóval több lenne, de nem annyi mint most.

Az tényleg jó volt, hogy mindenkinek volt munkája. De nem kellett halálra dolgoznia magát senkinek ahhoz, hogy az alapvető dolgai meglegyenek (kaja, lakás, nyaralás a Balcsin, egy kicsi szórakozás). Autó már nem adatott meg mindenkinek. Egy dolog volt: az (5) éves tervet teljesíteni kellett. Gyakorlatilag nem lehetett arról beszélni, hogy egy cég nyereséges-e vagy sem. Egyik sem volt az talán. Aztán eljött ugye a rendszerváltás, amikor kiderült, hogy az embereknek a fele tök fölösleges, mert sokkal kevesebb emberrel ugyanúgy megy a termelés, mint előtte. Nesze nekünk piacgazdaság. Aztán persze az emberek visszasírták, hogy "Jaj bezzeg a Kádár alatt". Még ma is hallani. Az, hogy nem beszélhettél szinte semmiről, nem csinálhattál szinte semmit, de kötelező volt jónéhány dolog, az már nem érdekel senkit. Csak a szépre, a jóra emlékeznek. Azt persze vissza lehet sírni.

Most, a túlzott "nekem jogom van..." miatt a gyerekkel az iskolában nem csinálhat semmit (lassan nem is taníthatja, mert joga van hülyének maradni). Nekem ha valamit nem úgy csináltam ahogy kellett, apám helyett akkora pofont adott a tanár, hogy belezúgott a fülem. És nem lettem gyilkos, tolvaj, még csak a tanáromat sem akartam megveretni. Most meg... Ha a tanár csúnyán néz a gyerekre, már megverik a szülők. Ehhez persze kell egy jó adag családi deviancia is, ami a generációk növekedésével a beltenyészet miatt csak rosszabb lesz. Dehát "liberalizmus mindenek felett".

Tehát: rendszerváltás előtt mindenki jól élt. Persze: mihez képest? Az, hogy mindenkinek volt munkahelye, már jól élés? Nem volt kábeltévé, nem volt autó, nem volt hifi torony, nem volt adás sem a tévében minden nap. Most sokkal több a lehetőség, sokkal többmindent csinálhatsz. Akkor melyik a jobb?