Tényleg igaz, hogy azok az államok, amikben egy nép él, sokkal tartósabbak azoknál, amiket többféle nép, gondolkodásmód, cél és érdek alkot?

Igen. Ezt jól mutatja a volt Jugoszlávia szétesése. Az ottani népek gyakorlatilag egy nyelvet beszélnek, de más s kultúrájuk, a vallásuk, a világhoz való viszonyuk, az életfelfogásuk. És ez a külsőségek is erősen látszik. Nézz körül pl. Szlovéniában és Macedóniában. Ordító a különbség. És ez persze a GDP különbségében is meglátszik. És ezek az alapvető kulturális és gazdasági különbségek feszítő erőként hatnak, lehetetlenné teszik a tartós együttélést.

Huntington az ilyen államokat szakadó államoknak nevezte. Ilyen jelenleg tipikusan Ukrajna is. Van benne egy nyugatias és egy oroszos, keleties világ és országrész. Hol az egyik győz a választásokon, hol a másik, de nem viszik semmire. Még jobb példa a teljesen tehetetlen és életképtelen Bosznia, amiben a horvátok, a bosnyákok és a szerbek képtelenek együttélni, és ettől lebénulnak, nyomorognak.

Kicsit félve mondom ki, de én Magyaországot is egyre inkább ilyen széteső, szakadó államnak látom, csak az a tragédiánk, hogy nálunk a megosztottság nem földrajzi alapvetően, tehát még viszonylag normálisan szétszakadni se tudnánk. De ordító Magyarországon is, hogy a különböző táboroknak mennyire nincs közös értékrendje, értékvilága. Márpedig ha pár alapvető elvben, irányban nincs konszenzus, akkor megette a fene. Nem lehet mindent 4 évenként a semmitől újrakezdeni, márpedig mi ezt csináljuk, és az elmúlt 20 évünk egy teljes kudarc.

Vitatkozni lehet, de csak bizonyos közös alapokon. Ha semmiben nem értünk egyet, akkor nem tiszteljük egymást annyira, hogy vitatkozni tudjunk, helyette csak a gyűlölet van. Ezért nem reális a multikulturalizmus elve sem.

Hát India pont egy rettentő problémás hely a rengeteg merényletével, mindenféle felfordulásaival, amik éppen a több nemzetiségnek és vallásnak köszönhetők.

Oroszország is rossz példa, lásd a Szovjetunió szétesését, meg ezen túl mondjuk napjainkban a csecsen és egyéb nemzetiségi problémákat. Azt nem állítom, hogy ez szétveti Oroszországot, mert ezek a kisebbségek az állam egészét tekintve eltörpülnek, de azt állítom, hogy csak a problémát okozzák feleslegesen, rengeteg energia megy rá, és Oroszország is jobban járna, ha hagyná őket kiválni.

Kína valóban egy nagyon speciális eset, ott is sok kisebbségi probléma van, és Tibetben évtizedek óta napirenden vannak a lázadások, de tényleg úgy tűnik, hogy a központi hatalom ura a helyzetnek.

Mindezek ellenére igaz az a teóriám, hogy ha eltérő identitású csoportok élnek egy államon belül, az probléma. Ha ezek a csoportok a méretüknél és földrajzi elhelyezkedésüknél fogva le tudnak válni, akkor az bizony meg is történhet. Ha túl kicsik ehhez, akkor maradnak a merényletek, a feszültség évszázadokon át, ami senkinek nem válik a hasznára.

Én azt gondolom, hogy Európában az önálló nemzetállamok megalakulásának tendenciája van érvényben. Előbb az olyan, a modern nacionalizmusok előtt megjelenő soknemzetiségű államok, mint az Osztrák-Magyar Monarchia (és benne a történelmi Magyarország), vagy a cári Oroszország, az Oszmán Birodalom estek szét. Majd az ezek romjain létrejövő kisebb, de szintén soknemzetiségű országok (Jugoszlávia, Csehszlovákia) felett is eljárt az idő. Ahogyan a Szovjetunió felett is.

Nyugat-Európában is kérdéses Spanyolország vagy Belgium fennmaradása. Vagy Kanadáé.

nem

erre a legjobb példa az USA vagy Kanada, ahol nincs is egy igazi nép.