Lehetséges, hogy 20-30 éven belül a Nyugati Világban a munkanélküliség akár 50-60 százalékos is lehet a technikai fejlődés és az emiatt egyre nehezebb szellemi munkák előtérbe kerülése miatt?

Mióta ennyire fejlődik a technika, egyre kevésbé van igény fizikai munkákra, és a szellemi munkák közül egyre több az igény az egyre nagyobb agykapacitást igénylőkre.

Namármost az ember genetikailag vagy kisebb vagy nagyobb agykapacitással rendelkezik. A XX. századi technikai fejlettségi szinten ezzel nem is volt probléma. A nagyon nagy agykapacitással rendelkezőkből lettek a fizikusok, kutatók, a közepes agykapacitással rendelkezőkből lettek a tanárok, titkárnők, a kis agykapacitással rendelkezőkből lettek a kétkezi munkások, földművesek.

A XX. század végére elérte a technika azt a szintet, hogy a kis agykapacitással rendelkezők munkáját robotok váltották fel, most meg már ott tartunk a közepes agykapacitásos munkákkal csak éhbérért lehet keresni, és még a hatalmas agykapacitást igénylő munkákért is hatalmas verseny folyik.

Az ember genetikailag nem evolválódik olyan gyorsan, mint ahogy a technika fejlődik, szóval attól, hogy a kis agykapacitással rendelkezők munkáját robotok végzik, a közepes agykapacitással rendelkezőkre meg rabszolgasors vár éhbérért, még nem csak szuperzsenik fognak születni, akik a szuperzseni munkákat tudják végezni.

Milyen sors vár mondjuk 2060-ban egy olyan emberre, aki az általános iskolában nemigazán jó egy tantárgyból se, viszont tesiből kitűnő, és technika órán is elég jó a kézügyessége?

Milyen sors vár egy olyan gyerekre, akinek nemigazán az olvasás és a számolás az erőssége, de akár 5 órán keresztül bírna nehéz ládákat pakolni egy épületből a teherautóra?