Hősként tekintesz a II. világháborúban elesett MAGYAR katonákra?

"Egy jobb világért harcoltak, pontosabban úgy hitték, hogy amiért harcolnak, az egy jobb világ."

Na, ha egyszer háború lesz és téged is a frontra küldenek meg fogod látni, hogy k*rvára nem a hazára meg a szebb jövőre gondolnak a katonák a harc közben. Leginkább az jár majd a fejedben, hogy hogyan éld túl az egészet, mit fogsz csinálni, ha egész hátralévő életükben nyomorékok leszel.

A legjobb esetben a bajtársaikra gondolnak, akik tucatjával döglenek körülöttük néhány gerinctelen sz@r politikus, tábornok meg lovas tengerész miatt, akik azt hiszik hogy az ún. jobb világ miatt megéri lemészárolni párezer húszéves fiatalt.

A világháborús magyar katonai veszteségek kb. harmada keletkezett a Don-kanyarban, a többi pedig az ország Szovjetunió elleni honvédő háborúja során.

Erre még fel akartam hívni a figyelmet. Hősként tekintek rájuk, a Magyarországon elesettekre és a Szovjetunióban meghaltakra is.

Természetesen hősök voltak.Az akkori helyzetben nemes ügy volt amit tettek,csakhát mint az első világháborúban a másodikban is az USA hadbalépése döntötte el a kimenetelt(a pénz miatt szálltak be mert mindkét ízben hatalmas kölcsönöket adtak a briteknek amit azok veresége esetén nem láttak volna viszont)

Mi magyarok azonban nem feltétlenül jöttünk ki annyira rosszul az egészből(azaz lehetett volna egy mégrosszabb alternatívája az egésznek)

Tudvalevő volt hogy a franciák támogatta kisantant csak egy apró casus bellire várt hogy lerohanhassa a maradék országunkat amelyet direkt azért csonkoltak ilyenre mint most hogy kevés sikerrel védje meg magát.

Aztán jött egy égindulás földindulás.Lerohantak minket a szovjetek de a kisantantra is ráborult velünk együtt a bili.Márpedig a szovjet megszállás után már nem volt lehetőség a blokkon belüli harcoknak

Nagyapám Dániában szolgált:

[link]