Aggodalomra ad okot, ha olyan könyveket olvas kamasz gyermekem, mint a náci Walter Schellenberg emlékiratai?

Én meg egyetemistaként olvastam a Mein Kampfot magyarul (akkor jelent meg magyar fordításban, vihart is kavart!). Azaz nem olvastam végig, mert eluntam. Addig olvastam, amíg rájöttem, hogy ennek a manusznak nem sok ismerete volt az Osztrák-Magyar Monarchiáról, amibe született és amiben gyerekkorát, ifjúkorát töltötte. Így a többire már nem is voltam kíváncsi.

Azt inkább tartanám aggasztónak, hogy ha ilyen ruhákban jár, kopaszra borotválja a haját, ilyen összejövetelekre jár, netán náci jelképeket rak ki a szobájában. Ebben az esetben elbeszélgetnék vele, mit gondol ezekről a dolgokról és miért alakult ki benne az vagy az a meggyőződés az adott témáról.

Akkor kezdj csak el aggódni, ha partvist növeszt az orra alá és meghatározott időközönként energikusan lengeti a karját a tükör előtt!

Azzal nincs semmi gond, ha érdekel valakit a múlt, - sőt, már az sem semmi, hogy az internet korában könyvet (!) olvas!