A kommunizmussal mi a baj?

Ezzel az alapötlettel az a baj, hogy az emberek nem egyformák, vannak képzett, munkájukra igényes, szorgalmas emberek, és vannak akik lusták, képzetlenek, tanulatlanok. Mégis mindenki ugyanannyit kap. Magyarán a becsületes, szorgalmas fog rosszul járni, aki értékesebb munkaerő és többet adott bele a közösbe. Ahogy már írták, képtelenség, hogy ez hosszú távon működjön. Akkor sem, ha nincs pénz. Ha teszem azt, földet művelünk: én jobban, többet termelek mint Béla. A kommunista állam azt mondja, hogy a termelésem egy részét oda kell adnom Bélának, aki egész évben a seggét vakarta. Mit fogok csinálni? Hát akkor félgőzzel dolgozok és nincs fölöslegem, amit Bélának kell adnom. Vagy a kevesebb termelésem is elveszik erőszakkal, mert muszáj Bélát életben tartani.

Ad 2: ahhoz hogy ezt létrehozzuk, a jelenlegi rendszert fel kell számolni. A társadalmat rá kell venni, hogy adjon be mindent a közösbe. És ha én nem akarom, hogy pl azért a házat, amiért megdolgoztam elvegyék és költözzek egy egyszobás lyukba, mert csak az jár, akkor mi lesz? Jön a terror.. Mert ezt másképp végrehajtani nem lehet. Ezt meg már ismerjük a történelemből.

#9-nek:

Szerintem ez nem ilyen egyszerű.

Én teljesen elmerültem többször is a kérdésben, és arra jutottam, hogy az emberben alapvetően kódolva van az uralkodási vágy, a "parancsolgatás".

Ezt pedig csak akkor teheti meg ha van olyan, aki anyagi függőségi viszonyban van vele szemben. Ha egy alapvetően ilyen jellemű ember nem talál ilyen személyt, akkor az agressziót vált ki belőle, és már nem a hatalmi, hanm a fizikai erőviszonyokra helyezi a hangsúlyt. Mindig akar találni valakit akinél valamilyen szempontból jobb, és abból a szempontból ki akarja használni az előnyét.

Az ember, úgy általában, egy elbaxott valami.

"Ha mindenki ugyanannyit kap, akkor senki nem fog rendesen dolgozni, hiszen így is, úgy is ugyanannyit fog kapni."

Én rengeteg olyan embert ismerek aki szereti a munkáját és annak ellenére nem hagyja ott, hogy máshol kereshetne többet. A kommunizmus éppen ezt az attitűdöt dobná a kukába, az emberek elsősorban a közösségért dolgoznának, és azért, mert az adott munkát élvezettel végzik, szemben a kapitalizmussal, ahol csak önérdek van és az emberek képesek a saját embertársaikat ellehetetleníteni, átverni, becsapni, meglopni, hazudni nekik csak azért, hogy jobb pozícióba kerüljenek. Manapság utóbbiból van több, de ez nem jelenti hogy előbbibál hiány lenne.

#13-nak:

Ez sem igaz.

Aki szereti a munkáját, annak meg van az oka hogy MIÉRT szereti.

Ez MINDIG önös érdeken alapul.

#11 Szerintem félreértelmezitek a közös javak jelentését.

A kommunizmus azt mondja, hogy a termelésben mindenki a képességei szerint vesz részt. Nem kedve szerint, hanem képességei szerint. Nem lesz seggét vakaró, otthon ülő Béla, mert ha Béla ért a földműveléshez, akkor el kell mennie földet művelni. De ha mindketten földet műveltek, viszont Béla rossz fizikai állapotban van, mert mondjuk 67 éves, te meg 32, attól még Bélának nem fog kevesebb pénz vagy kevesebb étel jutni, hanem a megtermelt javaakt elosztjátok egymás között. Ti keveritek a javak egyenlő elosztását a naplopók eltartásával, de a kommunizmus nem a semmittevőket védi, hanem az egyenlőtlenségeket akarja kiküszöbölni.

Gondolj pl. a munkában a teljesítménybérre, amit a termelt javak után kap a dolgozó bónuszként. Ha nincs olyan jó kézügyességed, vagy állóképességed, akkor kevesebb pénzt kapsz, pedig ugyanazt a munkát végzed, csupán adottságaid miatt kevésbé hatékonyan, mint a kollégáid. A kommunizmus azt mondja hogy ez így nem jó, mert hiába van Józsinak rosszabb állóképessége, ugyanolyan keményen dolgozik mint a többiek, így neki is ugyanannyi jár. Ezt jelenti hogy mindenki a képességei szerint tesz a közösbe és onnan szüksége szerint vesz el, nem pedig azt hogy a fél falu a lábát lógatja, mert nincs kedvük dolgozni.

Ismét #13-nak:

Én 8 osztályt végeztem mindössze, és két évet jártam szakmunkásba. Ennek ellenére kb 25 évet dolgoztam az építő-iparban eleinte mint segédmunkás, az utóbbi 10-12 évben pedig már mint kőműves. Nem a papír számít, hanem a tudás. Világ-életemben autodidakta voltam, ezerféle dologgal foglalkoztam.

És adódott egy munkalehetőség amiben az összes tudásom beleadhatom, amit szerethetnék csinálni, viszont a fizetésem a felére zuhant volna. Ez a munkakör az iskolai karbantartó.

Szerinted hogyan döntöttem? A pénzt néztem, vagy a saját komfortomat?

Elárulom: azóta a suliban vagyok.

Önös érdek, és az "érdek" mindig nézőpont kérdése.

"Én sem örülnék, hogyha 2 diplomás ,doktori címmel rendelkező nőként ugyanannyit keresnék, mint a 8 elemis, tanulatlan, sokat balhézó Lakatos Mário valamelyik gyárban...."

Miért nem? Két diplomával nincs annyi eszed, hogy a kommunizmus alapja épp az hogy nem létezik pénz, tehát sem ugyanannyit sem semennyit sem kereshetsz. Már pedig ha ennyi tudást adott neked a két diploma akkor egy kapitalizmusban sem érdemelsz többet mint bármely 8 elemis. Tehát a te oldaladról pont teljesen mindegy milyen rendszer van. Igazából neked a kommunizmus a jobb.

"A kommunista állam azt mondja, hogy a termelésem egy részét oda kell adnom Bélának, aki egész évben a seggét vakarta. Mit fogok csinálni? Hát akkor félgőzzel dolgozok és nincs fölöslegem, amit Bélának kell adnom."

Neked is van vagy három diplomád, mert te sem fogod fel hogy semmit sem kell odaadnod mert eleve minden termés állami tulajdon. Ahogyan minden termelőeszköz is.