Egyetértetek a halálbüntetéssel (Magyarországon)?

"Mi történik akkor, ha ártatlan embert ítélnek halálra?"

Mi történne? Kivégzik. Inkább egy ártatlant évente, minthogy egy gyilkos életben hagyjunk.

"Mi történik akkor, ha ártatlan embert ítélnek halálra?"

Ahhoz már nagyon sok olyan félreértésnek kell összegyűlnie, hogy ez megtörténhessen. Hibaszázalék mindig van. De ez olyan, mint a kórházi félrekezelés: szívás. Mindenesetre most eszembe jutott a nóri mészárlás, meg Kaiser Edéék: elvileg ugye ők is ártatlanok EBBEN a konkrét ügyben. egyébként ugyanolyan címeres bűnözők, mint azok, kik helyett elkapták és elítélték őket. Az, hogy ezt a konkrét mészárlást kivételesen nem ők követték el, még nem azt jelenti, hogy jó emberek.

"Meg szólal akkor a lelkiismeretünk, mikor otthon a TV-ből helyeseltünk, majd kiderül halála után, hogy ártatlan?"

Megint csak a hibaszázalékot tudom mondani. Egy ember nem egészen véletlenül keveredik bele egy ügybe. Annak mindig nyomós oka van, ha valakit meggyanúsítanak.

Én nem támogatnám a halálbüntetés.

Számomra ugyanis, aki gyilkol, az nem épp, normális ember, hanem egy beteg személyiség. Senki nem gyilkosnak születik - ha önhibáján kívül lesz az, a környezet hatására, arról valójában ő tehet?

Persze nem foghatunk minden gyilkosságot erre, és nem menthetünk fel mindenkit azzal, hogy szegénynek rossz gyermekkora volt, de ott marad egy másik kérdés: ha már az illető életet kapott, van-e bárkinek joga elvenni azt?

Hagyjuk ki Istent és a tudományt a dologból, ne váltsunk át szélsőséges nézetekbe, szimpla emberi szemmel tekintve: amikor halálra ítélsz valakit, azzal nem csak az éltét veszed el, hanem annak a lehetőségét is, hogy megbánja a tetteit és megváltozzon.

Mert lesarkíthatjuk a dolgokat arra, hogy a gyilkos gyilkos marad, de komolyan belegondolva a dologba, ez nem ilyen egyszerű. Mert az ember képes változni, létezik a lelkiismeret nevű dolog, ami legtöbbször működésbe lép.

És ha az illető gyilkolt is, aki megöli őt, ugyanolyan gyilkos lesz. Mert nem úgy működik, hogy "ő gonosz, ezért nekem szabad"- megölni vagy mindenkit, vagy senkit.

Az, hogy épp bűnös embert ölünk meg, semmit nem szépít azon, hogy egyszerűen öltünk. Éppúgy ítélkeztünk egy másik személy élete felett, ahogy ő tette.

Én elfogadom, hogy ti támogatjátok ezt, mások vagyunk, eltérő szemléletekkel. De abba belegondoltatok-e már, hogy mi történne abban a helyzetben, ha a saját gyermeketek ülne abban a székben, ahol dönteni kell az élete felett.

Mert az ember nem csak jó vagy rossz,. és tudjuk jól, hogy nem is nevelés kérdése, mert senki nem gyilkosnak neveli a gyermekét, mégis azok lesznek egyesek.

Ám amíg mindenki más csak a rosszat látná benne, te ismernéd minden jóságát, a nevetését, a mosolyát, ahogy szeretni tud és ahogy küzd az élettel... és lehet, hogy gyilkos lett valamiért - persze keresnéd az okokat -, de a lényeg az, hogy te látnád benne a jót is, amit meg akarnak ölni.

Ezt nem látjuk egy ismeretlen emberben, ki figyel erre? De tegyétek a szívetekre a kezeteket, és mondjátok meg: kivégeztetnétek a saját gyereketeket is, ha arra kerülne a sor?

Bicskanyitogató, amit írsz, utolsó, mert a gyilkos életét véded, az áldozat életét pedig értéktelennek tartod. Úgy gondolod, hogy ha vlaaki megöl egy embert, és állítólag "megbánja", akkor minden rendben? Meg kell simogatni a gyilkos kis buksiját, és azt mondani, hogy "valójában te nem tehetsz arról, hogy megöltél egy embert, igazából te magad is áldozat vagy"? Vagy "betegségre" hivatkozva kijelented, hogy ő igazából nem felel a tetteiért, mert hát ugye "beteg", és talán nem is volt tisztában azzal, hgoy megölt valakit? A "környezet hatására lesz gyilkos": jajj,egyem a kis szívét... Pistike úgy gondolja, hogy anyukája nem szerette eléggé, ezért hazamegy, és megöli. Aztán meg kijelenti, hogy valójában az anyukája volt a hibás abban, hogy ő anyagyilkos lett... Persze. Biztos az áldozat a hibás, még véletlenül sem az, aki a gyilkosságot elkövette. Mentsük csak fel a gyilkost, de előbb adj választ, kérlek, egy kérdésre: kötelezte valaki az illetőt, hogy megöljön valakit? A kezébenyomták a gyilkos fegyvert azzal, hogy "ha nem ölöd meg az illetőt, akkor ez meg az lesz"? Nem történt ilyen.

"ha már az illető életet kapott, van-e bárkinek joga elvenni azt?"

Az élet nem kiváltság, nem "Isten ajándéka", nem "csoda". Az élet egy biológiai jelenség. Mindenki megszületik, él, aztán meghal. Ez az élet rendje. A gyilkos úgy érzi, hogy neki joga van elvenni mások életét: az élet semmit sem ér számára. Nem tiszteli, nem becsüli az életet. Miért kellene akkor nekünk becsülnünk az ő életét?

"amikor halálra ítélsz valakit, azzal nem csak az éltét veszed el, hanem annak a lehetőségét is, hogy megbánja a tetteit és megváltozzon."

Pedig itt vastagon Istenről beszélsz. Nézd, aki nem előtte gondolkodik, hanem utána bánkódik, az vessen magára. Miért, mi történik akkor, ha valaki úgymond "megbánja" a bűnét? Az áldozat talán visszatér az életbe? Az áldozat hozzátartozóinak az élete jobb lesz? VAgy mi történik? Semmi, semmi sem történik az égvilágon. Az történik, hogy megsimogatjuk a gyilkos buksiját, és azt mondjuk neki, hogy "lehet, hogy te emberi törvények felett állónak gondolod magad, de mi akkor is szeretünk téged, és igazából nincs is abban semmi rossz, hogy megöltél valakit, mert ugye utána megbántad"? Ezis csak egy a Biblia hülyeségei közül: ha bűnt követsz el, és "megbánod", akkor az olyan, mintha el sem követted volna. Az áldozattal meg senki sem törődik, az ő élete senkinek sem számít.

"Mert lesarkíthatjuk a dolgokat arra, hogy a gyilkos gyilkos marad, de komolyan belegondolva a dologba, ez nem ilyen egyszerű. Mert az ember képes változni, létezik a lelkiismeret nevű dolog, ami legtöbbször működésbe lép."

Akkor miért nem lépett közbe a lelkiismeret, amikor az illető eltervezte, hogy megöli az áldozatot?

"És ha az illető gyilkolt is, aki megöli őt, ugyanolyan gyilkos lesz."

Csak a gyilkos értékrendjét követi. Ha a gyilkos nem talált kivetnivalót abban, hogy megöljön valakit, akkor más miért találjon arra, hogy megöljön egy gyilkost? Hiszen a gyilkosok számára az emeri élet nem szent. Az övé sem az.

"Az, hogy épp bűnös embert ölünk meg, semmit nem szépít azon, hogy egyszerűen öltünk. Éppúgy ítélkeztünk egy másik személy élete felett, ahogy ő tette."

Senki sem állítja, hogy másképp ítélkeznénk, vagy bármiben is jobbak lennénk: egyszerűen úgy gondoljuk, hogy nem a gyilkos szánalmas élete a fontos, hanem az áldozat kioltott élete. Amiért pedig büntetés jár. Hadd érezze a gyilkos is azt, milyen érzés volt az áldozatnak meghalni... Ha tehetném, akkor a gyilkosokat ugyanazzal a módszerrel végezném ki, ahogy ők megölték az áldozatukat.

"De abba belegondoltatok-e már, hogy mi történne abban a helyzetben, ha a saját gyermeketek ülne abban a székben, ahol dönteni kell az élete felett."

Ha a saját gyerekem egy közveszélyes gyilkos, akkor nem érdekel az, hogy a saját gyerekem. Nyilván megvisel, nyilván rossz érzés. De az, hogy az én gyerekem, még nem menti fel az alól, hogy ő megölt egy (vagy több) embert. Mint ahogy pl. az én apámat sem menti fel a gyilkossági kísérlet alól (meg akarta ölni anyámat, illetve még korábban egy másik embert) az, hogy történetesen az ő spermájából születtem. Attól ő még egy undorító ember, egy majdnem-gyilkos, akit a gyilkolásban csak mások gyors közbelépése akadályozott meg. Megérdemelné az akasztófát, és ezt úgy mondom, hogy az apámról van szó.

"Mert az ember nem csak jó vagy rossz,. és tudjuk jól, hogy nem is nevelés kérdése, mert senki nem gyilkosnak neveli a gyermekét, mégis azok lesznek egyesek."

Akkor meg miért jössz a társadalom és a nevelés káros hatásaival? A legjobb nevelés sem gatrancia arra, hogy az ember normális ember lesz, és a legótvarabb gyerekkor sem garancia arra, hogy az ember egy társadalom szemete legyen. Ha valaki gyilkos lesz, az egyedül a saját sara, nem másé. Így ennek minden következményét neki kell viselnie.

"Ám amíg mindenki más csak a rosszat látná benne, te ismernéd minden jóságát, a nevetését, a mosolyát, ahogy szeretni tud és ahogy küzd az élettel..."

Mintha azért nem lenne egyensúlyban a mérleg két serpenyője... Azért ne végezzünk ki valakit, mert képes nevetni és mosolyogni? Képtelen egy ötlet...

"De tegyétek a szívetekre a kezeteket, és mondjátok meg: kivégeztetnétek a saját gyereketeket is, ha arra kerülne a sor?"

Megint érzelmi kérdést akarsz csinálni az egészből, pedig nem kellene. És igen, kivégeztetném a saját gyerekemet, ha az tömeggyilkos lenne. Nyilván közben magamat is felelősnek érezném az egészben, de ha a gyerekem képes volt hidegvérrel megölni valakit (vagy akár többeket), és ezzel az emberi törvényeken felül helyezni magát, akkor megérdemli a halált.

"Nah ezt lehet nem így mondanád, ha mondjuk valamelyik hozzátartozódról lenne szó."

Ebben én is biztos vagyok, de mivel nincs ezért így mondom.

"Nah ezt lehet nem így mondanád, ha mondjuk valamelyik hozzátartozódról lenne szó."

Ebben én is biztos vagyok, de mivel nincs ezért így mondom. Egyébként sem úgy írtad ki a kérdést, hogy mit szólnátok egy hozzátartozótok halálbüntetéséhez Magyarországon. Mert hidd el mindenki mást szólna mint egy idegenéhez aki az ő hozzátartozóját ölte meg. Tehát mindegy mit szólnék, vissza kell állítani.