Létezik valamilyen kutatás arról, hogy a kiskorú gyermekeket ért hatások hatással lehetnek-e a nemi orientációjukra vagy identitásukra?

#7

Recesszíven simán öröklődhetne elméletben.

"Ez utóbbi természetesen baromság, mert a homárok nem tudnak (természetes úton) szaporodni, tehát akkor egyre kevesebbnek kellene lennie belőlük, ehelyett egyre több van."

Igen ez ilyen egyszeru. Veletlenul se lehet azert STATISZTIKAILAG tobb meleg mert szabadabb a vilag. Veletlenul se lehet egy hetero genetikajaba benne a homoszexualitas. Nem is ertem hogy szulethet pl. ket barna haju embernek szoke gyereke.

Na most, én rengeteg tanulmányt olvastam végig, egyiknél sem csak a címnél leragadva véleményt is alkottam.

Szerintem a kialakulása nagyrészt a genetika hatása. Ezt többek közt a 10-es által emlegetett tanulmány igazolja (nem cáfolja). Ez a tanulmány a már belinkelt Nature cikkben megtekinthető, „There is NO gay gene!” néven, vagy valami hasonló. Leírja benne, hogy a homoszexualitás kialakulásáért nem egy gén felelős, hanem sok-sok gén együttes hatása jár ezzel. Ebből jónéhányat már sikerült is azonosítani, így azt biztosra mondhatják, hogy minimum 7-28% a genetika szerepe, ám ez akár 100% is lehet. A pontos értéket egyelőre nem lehet meghatározni, ugyanis túl sok időbe kerülne minden ilyen gént felkutatni. Olyan mint egy szalmakazalban egy olyan szalmaszálat keresni, aminek a közepében elrejtettek egy aprócska tűt, úgy, hogy az nem látszik ki.

A környezeti hatásoknak is lehet szerepe, ám ezeknek a tanulmányozása nehézkes és az eredményük megkérdőjelezhető, hiszen ezen hatások tanulmányozása a pszichológia tudomány keretei közé korlátozódik, ami egy egyáltalán nem egzakt tudományág. Azt viszont fontos kiemelni, hogy bizonyos szövegkörnyezetben nem csak a pszichológiai hatásokat tekinthetjük környezetinek, hanem például a születés és a fogantatás közötti időszakban ért fizikai, kémiai, vagy biológiai hatásokat is, de akár a születés utániakat is. Ezekről kevés tanulmány volt eddig, amik mind arra jutottak, hogy az általuk vizsgált anyagok, vagy folyamatok jelenléte nem növelte és nem is csökkentette a homoszexualitás kialakulásának esélyét.

A biszexualitást és a nemi diszfóriát nem igazán kutatták eddig, alig-alig akadnak kutatások, azok sem túl megbízhatóak (értsd: könnyen felfedezhetőek bennük alapvető hibák, helytelenül vonnak le konklúziókat és az eredményeik is változóak).

A genetika ennél komplexebb. Öröklődhet csak hajlam is például.

A legtöbb kutatás olyan 50-80% közé teszi az egypetéjű ikerpároknál az esélyét annak, hogy a másik is homoszexuális, ha az egyikről biztosan tudják. Ez még hibahatáron belüli is lehet, mivel saját bevallás alapján készültek, sok még abban az időben, amikor a homoszexualitás illegális volt.