Szerintetek Magyarországon mikor lesz nyugati típusú gondolkodású az emberek többsége?
Én úgy látom,hogy a magyarok többsége elég egyszerűen látja az életet.
Nincsenek hatalmas igényeik,főleg az idősebbek,ez nem is meglepő,hiszen ők egy másik rendszerben nőttek fel.
De valamiért a fiatalabbaknál is azt látom,hogy igazából azzal le lehet őket kenyerezni,ha adnak valami családi támogatást,az most mindegy,hogy segély vagy adókedvezmény formájában,de lényegében ezzel meg is elégedik a többség.
Magyarán,hogy az állam arra ad pénzt,azt támogatja,aki kitermeli a következő generációt,aki majd dolgozik,és hát kb eddig terjed a gondolkodás.
Viszont,hogy az életben legyen más is,valami több ennél pusztán,arra kevesen vágynak.
Tehát,ne csak a munkából álljon az életük,legyen szabad idejük,legyen hobbijuk,ha már családjuk van esetleg,akkor az ne csak annyiból álljon,hogy van,hanem legyen tartalmas az együtt töltött idő.
Ha mondjuk egy felnőttnek van valami hobbija,ami sok időt igényel,mondjuk szeretne videójátékokkal játszani 30 évesen is,vagy heti több alkalommal sportolni,vagy mondjuk anyaként nem csak az az életcéljuk,hogy reggeltől estig robotoljanak a családra,hanem néha elmenjenek a család nélkül is a barátnőkkel,tehát,akinek ezekre igénye vana,azokat úgy "lenézik",hogy "hát,de az élet nem erről szól".
Magyarán,csak a munka,a kötelességek,semmi énidő,szórakozás,stb.
Vannak országok,főleg nyugaton,ahol annak örülnek,ha bevezetik a 4 napos munka hetet,nálunk meg vannak,akik annak örülnek,ha minél többet lehet túlórázni,hétvégén is dolgozni.
Akkor konkrétan minek élünk,ha csak abból áll a felnőtt életünk 80-90%a,hogy a kötelező dolgokat elvégezzük?
Miért nincs az embereknek ennél többre igénye?
válasza:Az emberek rendkívül sokfélék egy társadalomban. Az arányokat a hosszabb rendszerszintű berendezkedés, meghatározó emberek (véleményvezérek) álláspontja és főként a politikai példamutatás határozza meg, ugyanakkor nagyon mély a kevéssé látható hagyománykényszer, amely viszont az életkörülményekből alakul ki.
Magyarországon 500 éve erős úr-szolga viszonyrendszer élt, ezt nem lehet nem figyelembe venni. Rájátszani viszont lehet. Ezzel szemben a Nyugat esetén inkább a versengés volt a maghatározó, ezért annyira erős úr-szolga viszony nem jött létre. Ez a technikai fejlődéssel itt és ott tovább erősödött. Ezért képes egy hazug rendszer fennmaradni, a "ne szólj szám, nem fáj fejem" mentalitás erős itt, lényegében nem létezik ott.
Mindezek figyelembe vételével, ha nem adódik egy nagyon karizmatikus személyiség, jó néhány generáción át ez még így marad. Ezt erősíti az a tévhit, hogy a jóllétet segítséggel (azaz mások munkájával) lehet elérni. Nem, számos konkrét példa mutatja, aki e körből ki akar törni és elég erős, meg is fogja tenni. De ebből a fajtából kevés van mindenütt.
válasza:Egy kicsit önellentmondásos a kérdés. Az első felében lefitymálod a szociális programokat, a második felében már támogatod őket.
A szociális programok, amelyek Nyugat-Európában népszerűek, Magyarországon viszont elutasítottak, pont azért elutasítottak, mert ha bármilyen szociális javaslat felmerül, egyesek azon rettegnek, hogy akkor most gulágba fognak kerülni. Pont az általad is sugallt fóbia miatt elutasítottak ezek az elképzelések. Igen, rengeteg baloldali kormány tervezi bevezetni a 4 napos munkahetet. Izlandon már bevezették, most Skóciában vezetik be stb. Itthon ennek pont azért nagy az elutasítottsága, mert amit te is sugalltál, az emberek attól rettegnek, hogy akkor most jönni fog a fekete autó. Persze ezt sokan direkt csinálják és fűtik a jobboldalról, hogy démonizálják a szociális elképzeléseket.
Egyébként egyetértek, fontos a munkaidő-csökkentés, és is támogatom a 32 órás munkahetet.
válasza:Angliában élek és az egyik nagy tanulság amit levontam a tapasztalataimból az a következő: rengeteg negatív tulajdonság, szokás stb. amit csak magunkban veszünk észre valójában nem pusztán hungarikum hanem emberi természet. Itt is meg van osztva a társadalom, itt is mihaszna bohócok irányítanak (megszabják hova mehetsz a COVID miatt aztán ők maguk szegik meg a saját szabályaikat hogy az asszisztensükkel hetyegjenek), itt is sokan segélyből akarnak megélni.
https://www.youtube.com/watch?v=heJWXI28KRY
Ez a "máshol zöldebb a fű is" nézet az amit fel kéne számolni. Igen, itt többet lehet keresni mint otthon de ez se egy kánaán (én se maradok már sokáig). Mi magyarok már 1989 óta szenvedünk a "Gorenje-szindrómában" és gondoljuk hogy "jaj de jó minden ami külföldi". Ne akarjunk mindig másokat követni mert a világháborúkba is így rángattak bele minket. Ha hagyjuk hogy mások anyáskodjanak az ország felett akár nyugatról akár keletről akkor ráfázunk.
Én nem érzek ilyesmit,hogy félne ilyesmitől bárki is,egyszerűen nem népszerű.
Pl,ha valaki mondjuk 35 órás munkahéttel kampányol,vagy 4 napos munkahétről,konkrétan nincs támogatottsága,mert az emberek egyszerűen nem is igénylik.Nekik ez,ami van,bőven elegendő.
Fejlettebb országokban már az alapjövedelemmel kísérleteznek,nálunk meg még olyan szinten van a társadalom,hogy van egy réteg,aki a rabszolgatörvénynek is örült,hogy de hát lehet látástól mikulásig dolgozni.
válasza: válasza:5-ös, ez nem igaz. A közösségi költségvetést Brazíliában találták ki, Porto Alegre-ben vezette be az ottani munkáspárti önkormányzat. Onnan vált elterjedté a gyakorlat nyugati világban. Az okos ember tanul a remek példákból. Nem kell 8 milliárd embernek feltalálnia a kereket. Elég egynek feltalálnia, a többi alkalmazza. Az okos ember tanulékony, fogékony, és alkalmazza a bevált módszereket.
4-es, pont amiatt van, amit a fentebb írtam. Automatikusan elutasítják a szociális elképzeléseket, mert jaj, az komcsi. Ezért nem népszerű nálunk az alapjövedelem vagy a munkaidő-csökkentés. Magyarországon a havi 230 ezret kereső is azon retteg, hogy jajj, ne legyen semmi szociális projekt, mert akkor biztos az ő fizujából akarják felhúzni a 190 ezret kereső fizuját.
"Nyugati" alatt én arra gondolok,hogy az emberiség célja mindig is a fejlődés volt.
Magyarán mindig többet akartak,nem feltétlen anyagi javakban,életminőségben.
Amikor még nagy nehézség volt mondjuk élelmiszert előállítani,akkor a gazdag ember elhízott volt,vagy fehér volt a bőre,mert fizikai munkát sosem végzett.Így nem barnult le.
Ezzel csak arra akartam utalni,hogy a "gazdagság" nem csak vagyon kérdése,hanem életminőségé is.
Tehát,hiába van rajtuk drága ruha,mert sokat dolgozunk,és meg tudjuk venni,attól még nem leszünk boldogok,ha kövérek vagyunk és sok betegségünk van.
Tehát a kényelem egy ugyanolyan faktor az életben,amire az ember vágyhat.
Azért születtek találmányok is,hogy ugyanazt a munkát kevesebb idő alatt,kevesebb energia befektetéssel lehessen elérni,vagy a mindennapi élet kényelmesebb legyen.
De nálunk itt az emberek nagyon leragadtak abban a gondolkodásban,hogy kizárólag csak a pénz számít,tehát mondjuk milyen támogatást ad az állam,mennyi pénzt,mire.
Ez sokkal inkább meghatározó nekik.
"Nyugati alatt" ha nem volt érthető,a nyugat-európaira gondoltam elsősorban.
Tehát,erős szociális háló,összetartó társadalom.
Ellentétben mondjuk az amerikai fogyasztói társadalommal.Az is nyugati,csak az másmilyen.
válasza:"Tehát,erős szociális háló,összetartó társadalom."
Teljesen egyetértek veled. De erre sokan Magyarországon azt mondanák, hogy fúj, komcsi. Azzal már nincsenek tisztában, hogy ez egy erős nyugati szociális demokráciában is így van. Nyugat-Európa történelmével nagyon kevesen vannak tisztában. A jóléti intézkedéseket ott is demokratikus szocialista/szociáldemokrata kormányzatok hozták és hozzák. De Magyarországon az a téveszme alakult ki, hogy egy ország minél kevésbé szociális, annál jobb.
A mai fiataloknál azért nem értem ezt a gondolkodást másrészt,mert ma már sokkal nagyobbak az elvárások is.
Gyakorlatilag maximális elvárások,kevés fizettség.
Ezzel tudnám jellemezni jelenleg ezt az országot.
Ennek ellenére,továbbra is nagy elégedettség van,hogy hát mit ad az állam családtámogatásra.
Ez még egy szocialista időben élő fiatalnál érthető volt,hiszen alacsony iskolai végzettséggel is egy proli szinten meg lehetett élni,de ma nem ez van.
Az elvárások az egekben,ennek arányában viszont az igények nagyon alacsonyan vannak szerintem.
Még mindig baromi erős az is,hogy "legyen saját lakás".
Magyarán az egész életüket abba fektetik,hogy legyen valaki fedél a fejük felett.
Ezért cserében lemondanak mindenről,nem élvezik az életet.
Kis túlzással kb az ősembernek is ennyi igénye volt,de ez a 21.század,ahol az hinné az ember,hogy ennél többre vágynak az emberek azokért az elvárásokért,amiknek meg kell felelni a munka világában.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!