A liberális országokban mindenhol jólét van, miért nem tanulunk tőlük?

10: az első felével teljesen egyetértek. Valóban nem a liberalizmus a dolgok origója, hanem a haladás, a társadalmilag felelős szemlélet. Éppen ezért a szociális demokrácia elég markánsan leválasztható a liberalizmusról. Persze, sok mindennel elfogadóak, de nem mindennel. Az általad felvázolt dzsentri-világ mutyizásával egyáltalán nem.

Persze a liberális modell is felüti a fejét olykor nyugaton. A briteknél teljesen eluralkodott, bár az NHS-hez ők sem mernek hozzányúlni. Hollandia is elég liberális. De a nyugat-európai országok többsége nem. Olaszországban, Spanyolországban is most társadalmasítják vissza a korábban magántulajdonba átpasszolt autópályákat, mert a magáncéget pofátlanul nyerészkedtek rajtuk. Most szépen visszaveszik társadalmi tulajdonba, hogy az emberek ehhez a közszolgáltatáshoz is alacsony áron hozzáférjenek.

A jólétet a szociális szemlélet eredményezi, nem a liberalizmus.

"Olaszországban, Spanyolországban is most társadalmasítják vissza a korábban magántulajdonba átpasszolt autópályákat, mert a magáncéget pofátlanul nyerészkedtek rajtuk."

Ennek örömére mi épp "eladjuk" őket :D

Nem feltétlen a liberalizmuson múlik, de kétségtelenül összefügg a mentalitással.

Azok az országok működnek, ahol az embereket emberszámba veszik, mind a politikusok, mind szimplán egymást.

Magyarországon a politikusok az embereket hülyének nézik, meg aztán folyamatosan megy 30 éve az uszítás. Az egyiket azért utáljuk mert meleg, a másikat mert külföldi, a harmadikat a vallása miatt, a negyediket mert tanár, az ötödiket, mert taxi sofőr, a hatodikat, mert vállalkozó és még sorolhatnám. És szép lassan elértük, hogy mindenki utál mindenkit. Így meg nem jutunk egyről kettőre.

Melyek az általad liberálisnak ítélt országok? Ahol liberális demokrácia van? A kormányzat ezekben az országokban sem feltétlenül liberális, sőt legtöbbször a liberális vagy magukat annak mondó pártok nincsenek is kormányon. (ezért lehet furcsa ellentmondásokat találni, pl az USA-ban) A társadalmi rend pozíciójában legtöbbször a konzervatív/szociáldemokrata tengelyen mozognak a pártok. A liberálisok inkább egy semleges, középutas pozíciót vesznek fel. Tekintve, hogy az utóbbi időben szinte minden nyugati országban polarizálódnak a pártok és a választók, ez nem éppen a liberális pártoknak kedvez.

Ha úgy érted, hogy a liberális demokráciák sikeresebbek, akkor igen, van ilyen összefüggés. Ez abból adódik, hogy a nem liberális demokráciák vagy éppen autokratikus berendezkedésű országokban általában gyenge a hatalom kontrolja. Ez egy bizonyos pontig előnyt jelent, hiszen a hatalom gyorsan tud reagálni. Egy liberális demokráciában a hatalomnak több irányba is meg kell felelni, sokszor ellentétes érdekeknek. Pl. négy évente parlamenti választások vannak, közte még lehetnek egyéb népszavazások, kisebb választások, stb. ezekre mindig készen kell állni. Nehéz meghozni fájdalmas döntéseket, mert a választók azonnal büntetnek, és már nem is az adott párt folytatja a kormányzást. Meg kell felelni törvényeknek, amelyek nehezen változtathatóak, nemzetközi szervezeteknek, akik mindenbe belekötnek, a sajtónak, akik alig várják, hogy hírt adjanank valamilyen botrányról.

Illiberális demokráciában vagy nem-demokráciában a fentiek nincsenek, vagy sokkal enyhébb korlátot jelentenek. A sajtó nem okvetetlenkedik, a külföldnek mi köze hozzá, az ellenzék vagy nem is működhet, vagy csak perifériálisan, úgymond díszletül szolgál, hogy nekünk ilyenünk is van.

Tehát a nem liberális demokráciákban a kormányzat hatékonyabb tud lenni. De! Ez csak addig működik, amíg megvan a saját kotrolja és a saját itélőképessége, valamint a vezető úrrá tud lenni a hatalmi elit belső feszültségein. Ezekben az országokban általában van egy pont, ahol a hatékonyság el kezd meredeken csökkenni. Azért csökken, mert túl sokba kerül anyagilag és erőfeszítésben a hatalomhoz hű réteg fenntartása, túl sok lesz a versengő fél az előjogokért, akiket a hatalomnak egymással szemben kell kielégíteni, és végül a hatalmi eliten belülről is létrejönnek frontvonalak. Ettől a ponttól, a hatalom egyetlen célja a hatalmon maradás marad és a hatékony kormányzást sem ereje sem erőforrása nem lesz fenntartani.

A liberális demokrácia látszólag kaotikusabb. Mindenki vitázik mindenkivel, szövetségek szünnek meg és alakulnak, látszólag minden lassabban megy, nincsenek nagyívű beruházások, mert a kormányzat fél az ellenzők haragjától (minden nagyívű beruházásnak vannak ellenzői!). Viszont ez a modell szépen lassan legyűri a többieket. Éppen azzal az előnyével, hogy a szabályokat be kell tartani. Akkor sem lehet megkerülni őket, ha az adott szituációban fölöslegesnek látszanak. Illetve a viták révén olyan kompromisszumos megoldások születnek, amelyeket nagy tömegek érezhetnek sajátjuknak.

Szerintem nem mint politikai rendszerre gondolt ezzel a szóval, hanem a gazdaságpolitikai rendszerre (bár politikailag is az van, vannak szabad választások, pártok nincsenek betiltva). A jólétről szól a kérdés, annak viszont semmi köze a liberalizmushoz, éppen ellenkezőleg. A fidesz gazdaságpolitikailag pont liberális, nem szociális. Így nem igazán érthető, hogy mit szeretne a kérdező. Mit privatizáljanak még el? Már az egyetemeket is átpasszolják magántulajdonba. Mit kéne még liberalizálniuk? Köztereket, a levegőt, vagy mit?

De az is lehet, hogy csak egy félreértés, és a kérdező a "liberalizmus" alatt a szó definíciója helyett csak nagy általánosságban a pozitív dolgokra gondolt. Tényleg sokan hiszik ezt Magyarországon, hogy ami liberális az a jó, ami meg nem liberális, az meg a nem jó, a fogalom ismerete nélkül.

Politikusok, politikai pártok, szavazók és országok besorolására is nagyjából általánosan elfogadott a PoliticalCompass.org koordináta rendszere, amely az X tengelyen a gazdasági nézeteket ábrázolja bal és jobb oldali bontásban. Baloldali a kollektív tulajdon, jobboldali a magántulajdon elsődlegességét valló nézet. Az Y tengelyen a politikai hatalom skálája található a szabadelvűtől (liberális) és a tekintélyelvűig (autokratikus).

A koordinátarendszer így 4 területre osztja a gazdaságpolitikai síkot:

baloldali autokratikus (extrém példa Észak-Korea)

jobb oldali autokratikus (pl. Szingapur)

baloldali liberális (kissé utópisztikus szegmens)

jobb oldali liberális (pl. Svájc)

Így mindenki elhelyezheti a saját gazdasági és politikai világnézetét. Ebben a PoliticalCompass.org kérdőíve segít több nyelven is (sajnos magyar nincs közte). Érdemes kitölteni, nagyon tanulságos!