A Magyar himnusz szövegezése, zenei hangvétele, örök pecsét ránk nézve, vagy éppen a későbbi felemelkedésünk tükrözi?

Én is inkább a reményre szavazok. A későbbi felemelkedést talán még nem tükrözi, csupán a jelenkori szenvedésre kér orvosságot és persze a jövőre nézve is.

Amúgy nem "csak egy dal". Nem rég voltam egy diplomaosztón, mint meghívott, láttam hogy volt egy-két ereje tejében lévő emberke, aki szart felállni a himnusznál. Az egy dolog, hogy egy 90 éves nénike nem áll fel, de ez különösen elszomorított. Ennek a versnek nagy hagyománya van. Ez tiszta nacionalizmus, nem zsidózás, cigányozás, tehát azt hinné az ember, hogy a liberálisoknak sem lehet rossz szavuk rá. Hát úgy tűnik van. Nem sok nemzeti jelképünk maradt épen a szocialista korszakban, a Himnuszt nem tudták megtörni (ugye még Kodály kérték fel új himnusz készítésére anno). Én nem szólnám ilyen durván le.

Nem örök pecsét, de valóban elég szomorú hangvételű

Viszont én mindig felállok és éneklem,mert tisztelem a hazám himuszát! Nem kéne azzal foglalkozni, hogy most milyen hangvételű, nem ez a lényeg benne, hanem az összetartozás érzése! ha ezt nem értem az még a szövegnél is szomorúbb!