Mikor fogja feldolgozni a társadalom a bolsevizmus rém tetteit?

Nem szívlelem a kapitalizmust, mert én úgy gondolom, hogy nem úgy kéne működtetni egy rendszert, hogy a tulajdonlás, önzés és a kapzsiság kerül előtérbe és nem a közösségi érték és a szeretetteljesség, de nem méltatom a bolsevizmusnak a durva diktatúráit, embertelenségeit. Viszont úgy vagyok vele, hogy ami történt az megtörtént, előre kell menni, nem a múlttal kéne foglalkozni és egy emberibb rendszer felé kéne menni.

Viszont itt jön képbe az, hogy a társadalom többsége kapitalizmus vs bolsevizmus képbe látja a világot, hogyha valaki rosszat mond a kapitalista rendszerről, akkor nagyon sokszor a "Miért a kommunizmus/szocializmus jobb volt?", "Mutass már nekem egy jól működő nem kapitalista országot!" vagy "Menj Észak Koreába!" a válasz, és van mikor lelkiismeret-furdalást próbálnak az emberből kicsikarni, amikor a gulágokkal és a 100 millió hallottról beszélnek. Ez olyan, mint nálunk az Orbán vs Gyurcsány téma. Egyébként az indiánok lemészárlása a kapitalizmus számlájára írható, mivel az indiánok békés nyugodt nép voltak, csak az amerikai telepesek lusta, félembernek tekintették őket, hogy mennyire nem dolgosak és ez egy indok volt a kiirtásukra. Egyébként a bolsevizmusra nem hiába mondják azt, hogy államkapitalista volt, mivel ugyanúgy megmaradt a tekintély, a bérmunka, munka istenítése, tehát a milliós áldozatok is nyugodtan felírhatók a kapitalizmus számlájára, mivel a bolsevikok se voltak különbek náluk. A kommunizmust csak propagandaként használták fel, azzal hülyítették az embereket, hogyha keményen dolgoznak, akkor eljön a megváltás. Ezek miatt nem mondanám azt, hogy a kommunista eszme az utópia lenne, mivel ami nem született meg azt felesleges temetni.

Emiatt, a múlton rágódni, múlttal példálózni, "régen is így volt" közhely mantrázása szerintem elég káros és csak folyton ebben a körforgásban maradunk. Hiába fejlődik folyamatosan a technológia, amikor ettől nem leszünk boldogabbak. Amikor veszek magamnak mondjuk egy új tv-t, eleinte tökre tetszik örülök neki, de nem leszek ettől boldogabb, hiába veszek sok mindent és pénzből még több pénzt csinálok, ettől senki nem lesz igazán boldogabb, ha igen akkor, csak beképzeli. Most akkor mi értelme van ennek a hazudozásnak, hogy a sok pénztől boldogabb lesz az ember? Mi értelme van az amerikai álomnak, amikor az is erre a hazugságra épül? Nem azt kéne nézni a gazdasági és a tőkés érdekek helyett, hogy mit szeretne az ember? Emlékszem amikor kisgyerek voltam, egyáltalán nem éltem gazdag családban, kis panelben éltünk, egy ideig nem volt saját szobám, de mégis boldog voltam, tök szép emlékeim vannak, és a többi ember is így van ezzel, alapból senki se akar pénzre még több pénzt halmozni és a tárgyi dolgokban keresni a boldogságot. Nem csoda az sem, hogy az emberek többsége nem szeret dolgozni, amikor a munka is idegen lett és az ember rá van kényszerülve erre. Ezt nem tartom egészségesnek és ezt a munkakényszert is úgy gondolom, hogy le kéne építeni, mert valódi demokráciáról és szabadságról, akkor beszélhetünk, ha mindenfajta kényszer, tekintély, hierarchia megszűnik.

Trianonon kár rágódni, mert fájdalmas lehetett a határon túliaknak, de szerintem a határ nélküliség felé kéne vinni az irányt. Fájdalmas, hogy mennyi embert elgázosítottak a második világháborúban, de az a legjobb, hogyha az illető akinek a rokonait megölték túlteszi magát ezen. Azért tartom a bolsevizmus fel nem dolgozását ártalmasabbnak, mert emiatt nem tudunk előre menni és ismételgetjük az úgymond "jól bevált" módszereket. Nem csak ránk közép keleti európaikra jellemző ez, mert mi tényleg benne voltunk a keleti blokkban, az amerikaik agyát is teljesen átmosták az antikommunista propagandákkal, hogy ők is 2 bitesen látják a valóságot, és képesek egy mérsékelt balközép személyt, lekommunistázni, pedig Bernie Sanders csak skandináv mintára kormányozná az országot. Az ilyen széljobbereket, mint Trump képesek centristának beállítani, tehát látni lehet, hogy mennyire jobbra leng a politikai inga.