Tudtok háborús történeteket?

- Nagyapám mesélte, gyerekként kiszökött az utca sarokra leskelődni.

A temető felől lőtt a város utcája felé a párduc nézte hogy pattog a macskakövön a lövedék.

Faterja elkapta jól megverte.

- Közvetlen a háború után a többi gyerekkel járták a várost és a tüzérségi ütegeknél hagyott lőszerek hegyét kitekerték bedobták az árokba.

- A lakosság 1 tóba dobálta a lőszereket ebben a kisvárosban egyébként is.

Nemrég próbálták kotortatni hogy horgásztó lehessen.

Az első markolókanálból több tüzérségi lőszer és kézigránát lógott ki.

Tűzszerészek megállapították radarral hogy több 1000 lőszer van a tóban, sok tonna.

A kotrást feladták...

- Ugyanez az alföldi város egyébként 3x cserélt gazdát.

Állítólag:

Oroszok lövészárokban.

Jött a Német tank beletaposta őket.

Állítólag még most is ott vannak.

- Szomszéd város. Kis füves dombocska. El akarták dózerolni (vagy 20 évvel ezelőtt lehetett ez kb.). Fekete olajos lé folyt ki belőle.

Kiderült hogy tömegsír...

Ilyesmikre gondoltál?

Déd nagyapámat fejbe lőtték mikor a tanyáján egy tűzharc lett.

Mamám egy bunkerba bújt és ott 3 szovjet katona megerősuakolt egy nőt.

#2 -esről eszembe jutott még egy.

Dédnagyapám tanyán élt, pásztorkodott.

A román hadsereg amikor bejött, éjjel ugattak a kutyák, kiment pásztorbotjával megnézni ki járkál.

"Puskának" nézték a botot lelőtték.

*Papám mesélte, hogy a családok egy házba gyűltek össze, mert annyira féltek. Akkor már itt voltak az oroszok.

Egyik éjjel két részeg orosz berontott, és vagy kenyeret vagy piát akartak. Persze egyik sem volt, ezért le akarták lőni az asszony. Az ijedtében összetette a kezét imádkozni, vallásos család lévén feltekintett a falon lógó szentképre és várta a golyót.

A puska elsült, de a társát lőtte le. Meg is halt. Annyira megijedt a katona, hogy rögtön kirohant, vissza se jött. A családok meg még napokig nem tudták, hová ássák el a hullát...

*Gyerekként látta, hogy egy német katonát meztelenre levetkőztettek és úgy lőtték fejbe. A testét ott hagyták, megtiltották, hogy bárki is eltemesse. Végül a kerítés alá lett elhantolva titokban.

* Van valami szó, ami oroszul gyermeket jelent, sajnos már nem emlékszem.

Az orosz katona ölébe vette a papámat, leültek a családi kép elé, a katona meg elkezdett sírni, és mutogatta, meg ismételgette, hogy otthon van 3 gyermeke...

Hirtelen ezek jutottak eszembe, amiket papám mesélt nekem. Ő 10 év körül élte meg a háborút.

- Nagyapám akkori pár hónapos öccsét az anyja pont dajkálta, amikor fenn az erdőből a németek egy lövést adtak le tankkal a házra, szerencsére pontatlanul. Állítólag a füstölgő kéményre hitték azt, hogy egy orosz tank az. (Az oroszok a faluban voltak). De ennyi elég volt ahhoz, hogy a becsapódástól elessen az anya, rá a pár hónapos gyerekre. Aki azonnal meghalt.

- Déd nagyapám a Don Kanyarban esett hadifogságba, azt hiszem 7 évre. Dolgoztatták őket, rendkívül legyengültek. Ha meghalt egy szobatársuk, nem jelentették, hogy az ő kajáját is megkapják. Tetvesek voltak, és amikor éjjelre kirakták a pólójukat, csupa fekete lett reggelre, a ráfagyott tetvek végett. Ő is, ahogy sokan mások, sosem mondta el, hogy jutott haza.

- A falumban és a környező falvakban volt pár ember, akik gyalog jöttek haza Vlagyivosztok környékéről...

Nagyanyám mesélte régen, gondolom nem hiszitek el, én sem akartam:

1945-ben az oroszok a falunkon átjöttek, de itt is tartózkodtak, beszállásoltak pár hétig, lassan mozgott a front.

A házunkban volt egy szép falióra, az orosz parancsnoknak megtetszett, hívatott egy órást, hogy készítsen belőle sok karórát. De szegény nem tudott, a parancsnok nem hitt neki, és lelövette.

A másik, apám története egyszerűen csak annyi, hogy hajszálon múlt az élete (és a gyerekei létezése):

1956 novemberében a szovjet tankok vonultak a falu egyik főutcáján Pest felé. Persze kijárási tilalom volt.

Apámék a szomszéd, 100 m-re lévő párhuzamos utcában laktak, de a két utca között át lehetett látni egy nagy részen, mert parlagon volt.

Apám gondolta átszalad a szomszédba, a nővéréhez, ahogy átért, becsapta maga mögött a kaput, egy sorozat lövedék csapódott a kapuba mögötte. Nem vicceltek az oroszok, a másik, 100 m-re lévő utcából tüzeltek rá, épphogy megúszta.

A ruszkik pedig ilyenek #9.

Ha azt mondják nekik mindenre lősz ami mozog így is tesznek.

Nem számít nekik semmi sem.

Barbár egy nép.