Az egész, fűtés körüli mizzéria valójában a kényelemről szól?

Nagy keletje kezd lenni a "modern" fűtési rendszereknek. Padlófűtés,falfűtés, programozható fűtés, sőt akár említhetjük az "okos" fűtési rendszereket is ahol információstechnológiai eszközökkel távolról is irányíthatóak.

Köztudott, hogy ezek a modern rendszerek a kényelemnek egy, a korábban elképzelhetetlen szintjét tudják nyújtani.

Az eredeti fűtési módszerek (kályha, kandalló, vegyestüzelésű kazán, olajtüzelés) folyamatos foglalkozást igényeltek: favágás, szénlapátolás, stb. A gázfűtés (gázkazán, gázkonvektor, gázüzemű cserépkályha) már kevesebb foglalkozást igényel, de azért napi szinten mégis a felhasználónak kell elindítania, beállítania a fűtést.

A modern fűtések esetén pedig nemcsakhogy a teendő a legkevesebb, de komfortmeleget szolgáltatnak, még akkor is ha az indokolatlan, pl. ha több órát nem tartózkodunk otthon, vagy az elkényelmesedett felhasználó könnyen beállítja állandósítva az éjszakai 22fok meleget, esetleg nem is tudva az egészségkárosító hatásáról. Mindeközben, a korábbi fűtési rendszereknél teljesen természetes volt az alacsonyabb éjszakai hőmérséklet.

A gyártók vélhetően észrevették, hogy az emberek hajlamosak eltunyulni, ezt kihasználva pedig folyamatosan előrukkolnak olyan -marketingszövegek köré csavart- megoldásokkal amelyek az elkényelmesedést tovább fokozzák.

Gyakran hallani környezetvédelmi szempontokat, de ugyanakkor jegyezzük meg, könnyen elképzelhető hogy maga az elkényelmesedés ténye vezet a magasabb energiaigényhez, ezért pl. egy modern fűtési rendszer esetleg hatékonyabb, de a betáplált energia lényegében változatlan (vagy több). Azaz ugyanannyi energiából több meleget fejlesztünk mint régen, de a többlet melegfejlesztés épp egyenlő az elkényelmesedésből eredő melegigény többlettel.