Ti hogyan bírnátik ki, hogy a konyhával egy légtérben van a szobátok?

Laktunk szobakonyhás garzonban gyerekkoromban, tudtam, hogy azért van ez így, mert szegények vagyunk, fel se merült, hogy panaszkodjak emiatt, ezer más problémánk volt, ennél sokkal nagyobb...

Ma asztalos vagyok, csinálok rengeteg amerikai konyhát is... sokan szükségből oldják így meg a mai napig, nem pedig divatból.

Akik pedig divatból csinálják, ha nem fukarkodnak a gépészeten, lehet olyan szagelszívó rendszert csinálni, ami mindent kiszív...

Egyébként nekem jó az alvókám panel garzonban nőttem fel egy cigó család alatt, orditozás, ütvefúró mellett is nyugodtan alszom.

Javasl9m kérdező, gondolkodj el rajta, hogy apád miért is kel fel hajnalban, nem azért mert imád hajnalban kelni ez 100%...

És 100 éves házban sem valószínű, hogy azért laktok, mert van másra lehetőségetek...

Fogadd el, hogy ez ilyen, ezt kell szeretni, tanulj, hogy a te gyerekeid ne ilyen körülmények közt éljenek... ha nagyon nem bírod, használj füldugót...

Én csípem az amerikai konyhát, bár sokan lehurrogják, fura nekik. Én szerettem volna ilyen lakást a panel után és nagyon örülök, hogy összejött.

Amióta itt élünk szinte mindennap főzök, vagy sütök valamit és nagyon szívesen teszem mindezt, mert nem érzem úgy, hogy el vagyok szigetelve a páromtól egy kis lyukban. Nem érzem azt, hogy nesze neked, nő vagy, ez a dolgod... Nyilván én vagyok a hülye, hogy ilyen gondolatok járnak a fejemben, de le tudom tenni a laptopom, vagy tudom nézni a tv-t a konyhai munkálkodás során, komolyan pihenésnek érzem a konyhában sürgést, míg a korábbiakban inkább nyűg volt.

Megfontolás volt az is, hogyha gyerekünk lesz, akkor félszemmel lássam mit csinál a szőnyegen, amíg én főzök.

Egyszóval én azt gondolom ez a forma valamelyest a modern világhoz alkalmazkodott. Persze abszolút nem kényelmes, ha vendéget nincs hol altatni, vagy valaki kiszorul a nappaliba/konyhába a családtagok közül.

Laktam garzonban is egy ideig, ahol a nappali/konyha/szoba/előszoba is egy légtérbe esett, azt is szerettem, pedig az aztán tényleg kicsi és fura volt.

Mindent meg lehet szokni.

Életvitel szerűen semmilyen olyan helyiségben nem jó aludni, amin más átmászkál és legyen ez akár olyan ház, ahol egymásból nyílnak a szobák, vagy olyan kényszerű megoldás, mint konyhában alvás.

Kell keresni más megoldást, ha nincs, akkor pedig bele kell törődni, vagy meg kell kérni apukát, hogy csendesebben intézze a kényszerű dolgokat, azután pedig legyen kedves a lakás egy más táján feladatot keresni, amíg fel nem kelsz.