Nagy taplóság lenne tőlem, ha ezzel az indokkal nem szeretnék velük egy légtérben lenni?

Egy 19 éves fiú vagyok és idén fogok végezni a középiskolával, innen szeretnék tovább menni egyetemre egy másik városba.

Kezdeném a problémámat azzal, hogy soha nem mutatták, hogy büszkék lennének rám vagy hogy érdekli őket, hogy mi van velem. Egyáltalán nem vagyok rossz tanuló, most is csak egy tantárgyból állok hármasra, de abból is csak azért, mert nem fontos és sehol nem fogják sem nézni, sem megkérdezni, hányas voltam belőle és csak nagyon minimális figyelmet fordítottam rá. Ennél 2 éve nem volt rosszabb jegyem, mert már stabil elhatározásom volt arról akkor is, hogy mit szeretnék a jövőben.

Illetve 10 éves korom óta karatézom, nyáron sikerült letennem az övvizsgát fekete övre és még csak azt sem mondták, hogy gratulálnak. Egyszerűen én ezalatt a 9 év alatt csak a többiektől és mesteremtől kaptam nagyon sok támogatást és azért tartok most ott, ahol.

3 hónapja jöttem össze a barátnőmmel és 1 hete tudnak róla kb, de egyszerűen ez sem izgatja őket. Amikor elhoztam hozzánk is csak pár szót intéztek hozzá, de nem érdeklődtek felőle, egyáltalán nem is beszéltek vele.

Szóval mindent összevetve számomra ők negatív hatással vannak rám, pont azért, mert úgy látom, hogy én csak úgy vagyok nekik, de amúgy soha életemben nem foglalkoztak velem nagyon. Az utóbbi időben nem is igen beszélgetünk egymással. Nekem pedig ez nem családi élet és ebből szeretnék kikerülni, ezért megyek inkább kollégiumba. Nem azért, mert a szüleim nem tudnának támogatni, hanem azért, mert úgysem tennék, de ha mégis kikönyörögném, hideget-meleget hozzám vágnának, ugyanúgy folytatódna a nemtörődömségük, ugyanúgy nem beszélnének velem nagyon. A haverjaimmal is csak ritkán találkozom, mert amúgy meg azt sem nézik jó szemmel, ha velük megyek valahova. Mindig veszekedés volt belőle, hogy egyfolytában elmászkálok.

Ezek miatt az okok miatt döntöttem úgy, hogy inkább olyan emberekkel veszem magam körül, akik nem negatívumokat sugároznak felém, hanem inkább mellettem állnak mindenben és ott segítenek, ahol tudnak. Ezeket a szüleimtől sosem kaptam meg.