Ti felaldoznatok a dolgozoszobat, hogy a gyereketeknek legyen sajat szobaja?

Harcold ki, hogy a két kicsi legyen együtt. Majd az öcsédet is ugyanúgy megszereti a hugocskád mint téged. Ők tudnak közösen is játszani, meséket nézni- közös programok.

Én is a bátyámmal voltam egy szobában, aki tőlem 1,5 évvel idősebb és minden rendben volt.

Mond, hogy neked tanulnod kell, és ilyen körülmények között nem tudsz. A másik..nem tudom van e barátod..vagy pl. ha barátnők jönnek el hozzád..akkor sem tudsz nyugodtan elvonulni, mert nem vagy egyedül a szobádban. Mondogasd ezt a szüleidnek addig amíg bele nem mennek. Mond, hogy mire a két kicsi külön akar lenni, addigra te már jó eséllyel nem fogsz velük lakni.

Persze, hogy feláldoznám.

Ahogy írod a dolgozó szoba nem létszükséglet. Apukádnak ott van a háló, ha egyedül akar lenni, nem a nappali-ebédlő részben.

És abban is egyetértek, hogy egy 3 és egy 6 éves jobban megfér egy szobában, még akkor is, ha különböző neműek, mint egy 17 éves és egy 6 éves.

Apukád önző.

Én ha "dolgozó szobára" vágyom, akkor bennmaradok az irodában munka után, és egyedül vagyok, nyugiban, senki sem zavar.

Igen, feláldoznám. De jelen esetben ez nem is dolgozószoba, hanem apukádnak egy "férfibarlang". Na ez az igazi pofátlanság! Hogy ő nyugodtan tudjon sörözni és TV-t nézni, képes elnézni, hogy a 17 éves lánya nem tud nyugodtan tanulni!

A dolgozószobát arra kéne használni, amire való! Dolgozni. Legyen ott íróasztal és számítógép, íróeszközök, papír. Legyenek ott a te könyveid és füzeteid. Akkor te ott tanulnál és a szobádban akkor lennél, ha te is kikapcsolódnál. Szerintem a húgoddal is jobb lenne a kapcsolatod.

Ebben a helyzetben igen (ha munkára használnánk, akkor nem, viszont megpróbálnék valami megoldást találni a problémára).

Nekem is az jutott eszembe, amikor elkezdtem olvasni a kérdésedet, hogy miért nem a két kisebbet rakják egy szobába a szüleid? Mi egy szobában voltunk az öcsémmel 14 éves koromig, utána költöztünk nagyobb házba, ahol már volt külön szobánk, de mindketten túléltük, sőt elég jó testvérek vagyunk. Szóval nyugodtan egy szobába lehet tenni ellenkező nemű gyerekeket is, egyiknek sem okoz lelki törést - bár a legjobb ugye a külön szoba lenne.

Esetleg apukáddal megosztozhatnátok a dolgozószobán, gondolom nem néz meccset és sörözik folyamatosan, szóval tudnál ott tanulni, a meccsek jellemzően úgyis este vannak. Ez olyan kompromisszum, amiben neked is lenne egy kis privát szférád, meg neki sem kellene lemondania a "férfibarlangjáról".

Eszembe jutott még, hogy valamelyik szobát ketté lehetne osztani, ha elég nagyok hozzá. A kettéosztott szobában lenne a két tesód, te meg a másikban. Persze nem ismerem a házatok alaprajzát, de ha lehetséges lenne, akkor ezt az opciót is felvethetnéd a szüleidnek.

Amúgy az, hogy a tesóid különböző neműek kevésbé jó érv, mint az, hogy te és a húgod meg különböző korúak vagytok, vagyis annyira nagy köztetek a korkülönbség, hogy teljesen más életszakaszban vagytok. Én is bekattannék a helyedben.

Én úgy tervezek gyereklétszámot, hogy mindegyiknek jusson saját szoba. Ha nekünk van saját hálónk, akkor ez a gyereknek is jár. Mindegyiknek, külön, külön!

Egy kamasznak meg főleg kell a privát szféra, semmiképp nem tenném össze egy kicsivel egy szobába.