Ha össze csavarozom a szekrényeket jó megoldás, vagy még-rosszabb mert borul egyszerre mind a három?

Én is utolsóval értek egyet. Jobb, ha megtanítod neki, hogy vannak dolgok, amelyek veszélyesek lehetnek. Ha mindig mindent megpróbálsz gyerekbiztossá tenni, akkor egyrészt úgysem fog mindig és mindenre sikerülni, mindig akad majd valami, ami kimarad a számításból. Másrészt úgy sosem alakul ki benne az az egészséges veszélyérzet, amely ahhoz szükséges, hogy felismerje, előre meglássa a veszélyes helyzeteket, ezáltal idejekorán ki tudja kerülni, meg tudja előzni azokat. Harmadrészt pedig az ilyen dolgok jó lehetőségek arra, hogy megtanítsd neki, hogy amit mondasz, azt nem azért mondod mert unatkozol, hanem azért, mert a javát akarod. 5 évesen ezt már tényleg el kell hogy lehessen magyarázni neki, meg kell hogy lehessen értetni vele.

Nem foghatod mindig a kezét, nem lehetsz ott mindig mellette. Előbb vagy utóbb el kell kezdenie önállósodni, és jobb előbb, mint utóbb.

Persze hogy történik, olyan gyerek nincs, akivel nem történik baleset (kivéve talán a magatehetetlen, mozgásképtelen gyerekeket). Amelyik képes az önálló helyváltoztatásra, azzal minddel történnek kisebb-nagyobb balesetek élete során. A kérdés az, hogy mennyire képes tanulni ezekből az esetekből. Most másodjára dőlt rá a szekrény, másodjára ijedt meg, ütötte meg magát, másodjára húzta ő a rövidebbet ugyanabban a helyzetben.

Ha ennyiből sem éri fel ésszel, hogy szekrényre mászni veszélyes, akkor ott nem csak a szekrénnyel van a probléma, és nem is csak a gyerekkel, véleményem szerint.