Apukám lassan két éve, hogy meghalt. Azóta a büntudat egyre rosszabb. Van erre megoldás?

Szia!

Sajnos nem tudok semmi igazan okossaggal szolgalni, de szerintem ne gyotord magad. Szerintem apukad tudta nagyon jol, hogy szeretted, hisz megprobaltal mindent megadni neki. Tenyleg fajo, hogy mar nem lathatjuk ujra az elhunyt szeretteinket, de ez sajnos az eletrendje. En is gyakran elgondolkodom, hogy anno latogathattam volna tobbet a nagyszuleimet es sajnos elszomorodom, hogy nem igy tettem. Talan azzal enyhithetsz a fajdalmaidon, hogy a meg elo szeretteidre tobb figyelmet forditasz es kielvezel minden egyes apro percet, amit veluk toltesz. Lehet, hogy tobb munka tobb penz, de mint latod a penz nem boldogit, ami igazan fontos azt ugysem tudod penzert megvenni. Talan meg azt javaslom, hogy minden este ugy altasd el a gyerekeidet, hogy mondd el mennyire szereted oket, ne csak gondold hanem mondd is ki, es tegy igy a parod fele is, meglasd sokkal jobban fogsz aludni.

Na kicsit hosszu lettem es kusza, de remelem hasznalt valamennyire.

Utolsó vagyok:

Egyébként még ajánlom neked Polcz Alaine pszichológusnő könyveit, ő a gyásszal illetve annak feldolgozásával foglalkozott, a téma nagy szaktekintélye volt. Ha végképp nem jutsz ki ebből a bűntudat csapdából, keress fel egy gyászfeldolgozó csoportot, sok ilyen működik, főleg a csoportos interjús forma tenne neked nagyon jót, ahol ugyanilyenen keresztülment emberekkel beszélgettek, amit egy terapeuta irányít. Nagyon hasznos.

Lehet, h már leírták, (csak lusta vagyok végigolvasni az összeset).

Nem az a fontos, h az utolsó pillanatban, zavarodban hogyan viselkedsz. Amikor az apukád előtt lepörgött az élet, akkor nem azt látta, h te abban a percben, amikor meghalt, hol voltál és mit csináltál, hanem azt, h megszülettél, iskolába vitt, együtt vacsoráztok, reggeliztek, játszotok/tanultok, stb., ami valóban számít.