Aki szeret kertészkedni, az miért csinálja, mit szeret benne?

Hát ezt így nem nagyon lehet megfogalmazni..

De ha mással kapcsolatban se lehetne ez pár szóban megválaszolni.

Pl.:

Aki szeret horgászni, az miért csinálja, mit szeret benne?

Aki szeret túrázni erdőt járni, az miért csinálja, mit szeret benne?

Aki szeret motorozni, az miért csinálja, mit szeret benne?

Jó csinálni és kész!

Ha konyhakertre gondolsz:

Nekem tök jó látni, ahogy elültetem a magokat, fejlődnek a növényeim, majd ilyenkor szüretelem róla a termést naponta. Nekem ez jó érzés, nagyjából ennyi.

Pl. virágos kiskertem nincs, mert az nem érdekel és füvet is a férjem nyír, mert azt nem szeretek, ellenben kint lógni az udvaron a frissen nyírt fűben, igen.

Mindenkinek más a hobbija, én egyszer vitorláztam, az volt életem legunalmasabb 2 órája, más meg egész nap csak vitorlázna.

Nekem nincs nagyobb élmény mint ebben a dögmelegben kiülni az öreg körtefa alá és meginni egy irsait és bámulni a szép kertet.

Alapvetően azért, mert szeretem, hogy csinálok valami egyszerű munkát, pl. elültetek egy magot, vagy megmetszek egy fát, aztán mikor legközelebb arra járok, már egy csomót fejlődött az adott növény. Úgy, hogy akár hetekig rá se néztem. Legközelebbre megint sokat fejlődött. Még néhány alkalom, és ott a termés, amit meg lehet enni. Vagy nyílik a virágoskertben a virág.

Zöldség-gyümölcs esetén még azt is szeretem, hogy minimális munkával aránylag nagy hasznom van. Kb. bármit meg tudok termelni kilónként néhány 10 Ft-ból. Az 1000+ Ft-os dolgokat is, mint fokhagyma, sárgabarack.

És vásárolni nem nagyon lehet jó minőségű termékeket. 20 éve még lehetett. Most viszont már arra szoktatták rá a multik a népet, hogy teljesen zölden szednek le mindent, és a nép nagy része még ezt is megveszi, a fiatalok azt hiszik, egy paradicsomnak vagy szilvának ilyennek kell lenni, hogy kemény, ízetlen. Én meg a puha, zamatos, teljesen érett szilvát, meg a szépen beérett, édes-savas, lédús paradicsomot szedem le magamnak.

Meg ott van a jól végzett munka öröme. Ez tényleg létezik...

Mint minden munkában, a kertészkedésben is sorra jönnek a problémák. Mivel értek a kertészethez, ezért a problémákat - többnyire - meg tudom oldani, és ez is egy jó érzés, hogy sikerült ezt is megcsinálni. (Nyilván, aki nem ért hozzá, neki derült égből villámcsapás, és ledermed, mert fingja sincs, most mit kellene csinálni... Meg ha nem veszi észre időben a jeleket, csak mikor már tönkrement valami, az se egy nagy öröm. Ilyenkor jön az, hogy kertészkedni nem éri meg, mert mennyit dolgozott, és nem termett semmi... Az nem szokott felmerülni, hogy esetleg ő volt a hülye, aki nem tudta, mikor mit kell csinálni...)

És az egészben még van az plusz szépség, hogy nincs főnököm (csak az időjárás),nagyjából én döntöm el, mikor mit dolgozok.

Jó érzés számomra kint lenni a kertben. Nekem a veteményes kert a kedvencem. Van még egy kisebb virágos rész, de azt messze nem szeretem annyira, mint a konyhakertet. A füvet a férjem nyírja.

Jó látni, ahogy fejlődik a növény,amit magról ültetek. Ilyenkor pl a paradicsomot napi szinten lehet szüretelni. Idén szerencsére nagyon jó termésem volt mindenből. Bár a korábbi pár évemre sem panaszkodhatok. Szeretem azt látni, hogy telik a fagyasztó és a fagyasztó láda, telnek a rekeszek télire. Főztem kétszer lekvárt, egyszer kompótot. Meg se közelíti a bolti ezeket az igazi ízeket.

A kertben megtermett zöldségek közül sok minden kitart nekünk és egész évben fedezi a zöldség fogyasztásunkat. Igyekszem a családomnak (férjemnek és babánknak) a lehető legjobbat adni. Lassan egy éves babám kb 5 hónapja eszik normális ételt, alig kapott bolti zöldséget. Nekem ez nagyon jól esik.

Nekem a kapálással, gyomlálással sincsen bajom. Kikapcsolódás, amikor kint tudok csinálni valamit a kertben. Az hozzá tartozik, hogy a kicsi miatt (akinek van gyereke, az tudja milyen ) sokszor csak az esti fürdetése után tudok kimenni. Ennek ellenére is szép a kertem szerintem.

Mindenkinek más okoz örömet, ez teljesen normális.

Nem hiszed el, de nagyon gyors és látványos eredménye van.

Sokkal gyorsabb, mint bármi másnak, amit a magyar társadalomban, ebben az ördögi, minden oldalról akadályozott világban megtapasztalsz.

Jóformán csak elülteted és nagyon hamar hatalmasat nő, terem.

És ez nagyon jó érzés.

Ha mondjuk konyhakertről van szó, 1-3 hónapon belül tudod élelmezni belőle a családot akár pár négyzetméterről is, télire befőzni, krémeket készíteni és eltenni, stb.

Nem tudod hova tenni a sok finomságot.

Isteni dolog.:)

Nekem a kertészkedés egyelőre csak álom, időhiány és hozzáértés hiánya miatt inkább vadregényes az udvarom, kertem.

Mikor nézegetem a képeket a kertekről és kertészkedésről, akkor minden olyan romantikusnak, idillinek tűnik, zöld fű és bokrok, dúsan termő konyhakert, szép virágok, leülni a fa alá.

Remélem, egyszer több időm lesz rá, bár tapasztalatom szerint sok ember mire nyugdíjas lesz, elfárad. Az idősebbek nagy része egyre kevesebbet bír, egyre kisebb kertet művel, majd felhagy vele. A fiatalabbak nagy részének meg nincs ideje.

Ami elrettent, hogy az utóbbi években több 70 feletti ismerősöm panaszkodott, hogy se szőlő, se barack, pedig gondozták. Idén a szomszédban a sok barackfa 99 %-ban üres volt. A másiknak meg egyik hétről a másikra tönkrement a paradicsoma, egyszer még zöld volt, azért nem szedte le, másik héten meg tiszta fekete, valami betegség. Vagy a koruk miatt már kijöttek a gyakorlatból?

9

Nem is értettek hozzá.

Én 20 éven át termeltem eladásra zöldséget meg gyümölcsöt egy nagy belterületi telken. A faluban mindenki ismerte, mert az utca mellett feküdt, és látták, milyen szép mindig. Így gyakran kértek tőlem tanácsot idősebb emberek (is), akik egész életükben kertészkedtek. Mondjam már meg nekik, miért nem sikerül nekik soha ez vagy az, mikor nálam mindig olyan szép. És általában azt szűrtem le a beszélgetésből, hogy fingjuk sincs alapdolgokról se. Fiatalon nekifogtak valami baromságot csinálni, aztán egész életükben ugyanúgy próbálkoztak, és csodálkoztak, hogy nem sikerül. Csak akkoriban még nem az volt, mint manapság, hogy abbahagyták, és engedték befüvesedni a kertet, mert az ilyeneket megszólták, hanem kínlódtak tovább, és ha véletlenül összejött valami, akkor örültek neki.