Mi lehet az oka annak,hogy sokan belefáradnak a kertbe ? (zöldség termesztésbe). A legtöbben az időjárás miatt mondanak le róla ? (klímaváltozás)

19

40 éve az volt más, hogy az öregek fiatalok voltak, és mivel mindenki kertészkedett, nagy divat is volt városon is, nekik is természetes volt, hogy ők is kertészkednek, és kedvük is volt hozzá, mert nem akartak lemaradni, iparkodtak. A korral elment a kedv, a szomszéd fiatalok kertjében is fű van, az öregek most már csak a nehézségeket látják.

Meg persze 40 éve még nem volt globális kereskedelem, így nem nagyon voltak betegségek és kártevők. A meggyet nem kellett permetezni, mert nem volt monília, meg cseresznyelégy is csak a tankönyvekben. Nem volt dióburok-fúrólégy. Nem volt vírusos krumpli. Nem volt mindenféle hagymában szárfonálféreg. Meg ha rászánnék 10 percet, biztos össze tudnék még szedni 50 olyan dolgot, ami 40 éve még nem volt, most meg védekezni kell ellene. Ha lehet egyáltalán. De az öregek már nem neteznek, nem követik a védekezési módokat, rámondják, hogy az időjárás miatt ment tönkre, meg a repülők miatt, kész. Mivel nincs fizikai erejük hozzá, kínlódássá vált a szórakozás, elment a kedvük, már csak a nehézségeket látják.

Amúgy hiába élt valaki falun egész életében, nem feltétlenül ért a kertészkedéshez. Sőt, saját tapasztalatból mondhatom, hogy az öregek többsége is csak az alapokat ismeri. Aztán ha a megváltozott körülmények közt valami nem megy szálán, már meg is bukott a dolog. Belátni a földemre a drótkerítésen, és emiatt rendszeresen öregek (is) szoktak hozzám odajönni, hogy mit mivel kell permetezni, mitől zöld az én petrezselymem, mikor az övék leszáradt, és mitől van rendes fokhagymám, mikor az övék cseresznyényi.

És megint csak visszatértünk oda, hogy azért fáradtak bele az emberek a kertészkedésbe, mert nem értenek hozzá.

"A korral elment a kedv"

Ha elment volna a kedv, akkor nyilván nem szóltam volna hozzá, vagy azt írtam volna hogy "már idősek, elment a kedvük"....

"az öregek már nem neteznek, nem követik a védekezési módokat"

De igen, és de igen.

"Mivel nincs fizikai erejük hozzá"

Hát ezen jót röhögtem. Öregapámra sok mindent tudnék mondani, de azt nem, hogy nincs fizikai ereje. :))

"Amúgy hiába élt valaki falun egész életében, nem feltétlenül ért a kertészkedéshez."

Nyilván, ezért emeltem ki hogy ők klasszik "parasztemberek", akik bizony értenek hozzá.

Mindenesetre lenyűgöz, hogy te mennyivel többet tudsz a rokonaimról és az ő telkükről, mint én...

Nem lehet mindenki mezőgazdasági mérnök, aki minden növényhez és kártevőhöz is ért a legmodernebb kezelési és védekezési elvek mentén, de 21 szerintem ezt te egy kicsit túltolod.

Arra nem gondoltál, hogy alapvetően az életformánk is sokat változott akár csak a nagyszüleinkhez, dédszüleinkhez képest?

A nagymamámnak még az élete volt a kert, szó szerint. Járt a piacra árulni, hol terményt, hol palántát, hol virágot. A nagypapám is rengeteg időt töltött a földön munka mellett is, nyugdíjasan meg végképp. A nagymamám háztartásbeli volt és jól megéltek így. Mellesleg nem volt hipermarket, ahol mindent IS meg lehet kapni. Ha nem termesztetted meg magadnak, akkor max a piacon tudtad beszerezni a portékádat, vagy a szomszéddal bartereztél. Egész évre való krumpli, hagyma, alma, befőttek, savanyúságok, lekvárok elrakása, állatok nevelése, feldolgozása, stb. A mai rohanó életbe ott, ahol egy pár mindkét tagja dolgozik, ez hogy fér bele? Mellesleg már tálcán kapod a csirkét, ha arra van szükséged (az más kérdés, hogy az milyen). A kényelmi faktor nőtt, a rászánható idő csökkent. Mellesleg nem csak a tevékeny időről beszélünk, amit rá kell szánni, hanem a tanulási idő/folyamat is, hiszen nekünk ezt már nem tanították, nem volt gyerekkorunktól kezdve az életünk része. De apu pl. azért utálta meg az egészet, mert gyerekként/fiatalként nem volt kérdés, hogy ő is a kertben tölti a szabadidejét a nagyszüleimmel.

Szerintem ennyire egyszerű. Nem kell szentté avatni magad, amiért neked ez jól megy. Régen az emberek többségével így volt ez. Egyszerűen a kultúra és a mindennapok része volt, illetve valahol kényszer is. Ma már nem az. Az ember dönthet és sok esetben a kényelem nyer.