18 éve élek anyukám lakásában, joga van-e azt most csak úgy eladni a fejem fölül?

A 40-esnek és a 48-asnak teljesen igazat adok, annak ellenére, hogy nem született meg még az a pasi, akinek a kedvéért eladnám a lakásomat. Azt szoktam mondani, fel van aknázva az ajtó előtt, oda férfi be nem teszi a lábát, mert igen nehezem jutottam idáig, ez az összes, amit a gyerekemnek adhatok halálom után.

Ám ha egy anya odáig jut, hogy eladja a gyereke feje fölül a lakást, ott valami bibi van a kapcsolatban, az tuti. El kellene, kedves kérdező, azon gondolkodni, vajh', mi vezetett idáig. Én elhiszem, hogy "rokkant" vagy, de - sajnos és sokszor - ezt a helyzetet néhányan igencsak méltánytalanul próbálják kihasználni mások vagy a család kárára.

Ettől függetlenül valóban nem ártana ügyvédhez fordulni, mert ha ott élsz életvitelszerűen 18 éve (és ezt két szomszéd tanúval igazolni is tudod), akkor úgynevezetten "birtokban" vagy, és egy birtokban lévőt - úgy tudom - valóban nem lehet ripsz-ropsz kipakolni. vagyis a lakást - szerintem, hangsúlyozom, szerintem - elvileg csak lakottan tudja eladni az édesanyád. Az egy dolog, hogy folyamatos pereskedés kezdődne bérleti jog és folyományai miatt, de ez mind idő.

Szóval, moralizálhatunk itt, hogy ki minek az oka, mitől alakult úgy a helyzet, ahogy, de igazán jogilag csak ügyvéd tud hiteleset mondani, megoldást javasolni.

48-as válaszolónak szánom..Nem lehet összehasonlítani az egészséges, FÉRJEZETT gyerekét a beteg, egyedülálló kérdezővel. Nekem olyan "haragszom a világra" érzés jött le a hozzászólásból.

Aki felnőtt, befejezte a tanulmányait, dolgozik, családot alapít, egyértelmű,hogy törekedjen arra,hogy önálló életet éljen, külön otthont teremtsen. De a kérdező sorsa nem így alakult sajnos.

Akik itt válaszolnak gondolom fogalmuk sincs arról,hogy aki nem egészséges milyen nehezen talál munkát, mennyire alulfizetett és kiszolgáltatott.

Nem emelem piedesztálra a kérdezőt, felnőtt, valahol a saját sorsáért felelős, de nem olyan természetes ez a lakáseladási szándék se az anya részéről.

A mai világban ha valaki rokkantsági ellátást kap fiatalon nem lehet megkérdőjelezni azt,hogy valóban egészségkárosodott.Nekem is vannak vak ismerőseim, egyéb betegséggel küzdők, és valóban változó a munkaképességük/terhelhetőségük/lehetőségük. Más pl. az elhelyezkedési lehetőség Budapesten és nagyon más vidéken.

Én is rokkantsági ellátást kapok, szerencsére mellette tudok dolgozni. 4 órában...és az orvosi javaslat ellenére teszem.Jószándékú üzemorvosi engedéllyel. Alig több mint a minimálbér feléért.

Nekem is van egy leszázalékolt -lány- ismerősöm, aki több évtizede igen jól el van fiatal kora óta a szüleitől kapott lakásban és esze ágában sincsen dolgozni.

Évente többször is megy külföldi társasutazásokra, és kiröhögi a "sok hülyét" aki eljár dolgozni.

Közben eszembe jutott az az eset is, amikor egy vidéki városban szinte mindenki le volt százalékolva, beleértve a teljes focicsapatot is.

Úgy, hogy ne avassuk szentté a leszázalékoltakat, mert nem tudhatjuk, hogy ki a valódi beteg és ki az álrokkant.

[link]