18 éve élek anyukám lakásában, joga van-e azt most csak úgy eladni a fejem fölül?

"29 vagyok. jelenleg rokkantsági ellátást kapok."

"nem pontozok le mindenkit (nem tudom honnan veszed), csak azt az 56%-os trollt meg a másikat."

Szóval eddig a "trollok" adójából éltél.

(Meg anyád lakásában ingyért.)

Lehet,hogy a kérdező egy mondatban feltett kérdésére a háttér ismerete nélkül valóban az előzőekben leírt válaszok logikusak, észszerűek, de azért nézzük meg egy kicsit bővebben:

A kérdező rokkantsági ellátásban részesül, ami megváltozott munkaképességűként a súlyosabb fokozat, tehát beteg.

Jogos,hogy az anyja eladja a saját tulajdonban lévő lakását mert szüksége van a pénzre, de méltányolhatná a gyereke állapotát, és segíthetne Neki abban,hogy ne kerüljön lehetetlen helyzetbe.

Ha így nézzük a kérdést vajon hány válaszoló az, aki ilyen helyzetbe sodorná úgy a beteg gyerekét,hogy esetleg a helyzetre lenen más megoldás is?

Ne törjünk már olyan könnyen más feje fölött pálcát...

Azért jó amikor egy kicsit részletesebben, lényeges információkkal megtoldva teszi fel a kérdést az érintett.

Még mindig nem értem hogy mi köze van a rokkantságnak ahhoz hogy anyád eladja a saját tulajdonú ingatlanát?

Még ha annyira súlyos értelmi fogyatékos lenne a kérdező (ami ki van zárva mert képes volt kiírni egy kérdést ide), hogy anyja lenne a gyámja akkor is eladhatja a lakást amikor akarja. D

Ez a kérdés, nem az ingatlan eladásáról szól, ha lelki tanácsadást, véleményt szeretnél, inkább a családi kapcsolatokban lenne a helye, de akkor érdemes részletesebben leírnod a helyzetedet.

Ha jól értem, együtt laktok, anyukád szerelmes lett és most te vagy a harmadik, akit 29 évesen még otthon "kerülget". Nem tudom, milyen fokon szorulsz anyukádra a lakáson kívül, de lelkileg egészségesebb helyzet lenne önállósodni. Ha nincs rá anyagi kereted, akkor más lehetőséged nincs, mint jóban lenni anyukáddal és a párjával, akibe szerelmes. Gyanítom, jobban jössz ki, ha fel tudsz vázolni valamit tervet a jövőre nézve és nem minősíted az övékét.

Nálunk hasonló volt a helyzet, új faszi (14 év magány után, tehát nem hibáztatom Édesanyám) és lakáseladás kb azonnal. Annyi, hogy én akkor 22 voltam, egyetemista, de ha menni kell, menni kell. Én nem balhéztam ezen, kerestem albit pesten, ahol tanultam (Fehérvárról voltam bejárós), amikor tehettem dolgoztam és boldog voltam, hogy elkezdtem a saját életem élni. :)

Szóval ne úgy nézd, hogy kicsesznek most éppen veled, mert profitálhatsz is a helyzetből. Ugyanakkor neked van legalább egy havi fix összeg, amit akkor ia kapsz, ha nehezen menne a munkatalálás (mert nekem pl 1 hónap volt, na azt nem sírom vissza)

Ki a tulajdonosa az ingatlannak?

Aki a tulajdonosa az akkor adja el és amennyiéért és akinek akarja.Röviden ennyi.

Annyit tudok tanácsolni, ha nincs bérbeadási szerződés közted és anyukád között, akkor nem eszik olyan forrón a kását és nem kell fejvesztve elköltöznöd! Nem lakoltathat ki, nem tehet ki csak úgy a lakásból! Még egy idegen albérlőt sem lehet utcára tenni egyik napról a másikra. Ha nincs szerződés, amire hivatkozhat a tulajdonos, akkor hosszas, évekig tartó jogi procedúra árán tehet ki a lakásból!

A leggyorsabban akkor tehető ki a bérlő ill. lakó, ha a bérleti jogviszony felmondásának a lehetőségeit és feltételeit pontosan taglaló szerződés lett írva, ami közjegyzővel közokiratnak lett hitelesítve! Házilag kötött szerződéssel, vagy netán szerződés nélkül lehet menni pereskedni a bíróságra! Az pedig hosszú hónapok, akár évek alatt ér véget. Addig nem kell elhagynod a lakást!

Ezen felül, családtagként, jogos örökösként megtámadhatod az ingatlan értékesítését is! Hivatkozhatsz a lakhatásodra, a rokkantságodra, stb. Természetesen, nem garantált, hogy győzöl, de van rá esélyed. Ráadásul, időt nyersz vele, mert addig sem kell elköltöznöd.

Mindenképp menj ügyvédhez! Ha annak kétségei vannak, nem ad esélyt az ügyednek, menj másikhoz! Az ügyvédek sem egyformák, ők sem istenek, mindegyiknek más a tapasztalata. Ráadásul mindegyik a saját pecsenyéjét sütögeti. Ha éppen nem remél ebből komoly hasznot, lehet, hogy próbál lerázni. Akkor másikat kell keresni, aki vállalja a képviseletedet az ügyben. Sajnos, mindez pénzbe kerül. Evvel számolj!

Ahogy többen is írták, nehéz úgy tanácsot adni, ha nem ismerjük a részleteket. Természetesen, annyit osztasz meg a magánéletedből, amennyit jónak látsz. (anonimként viszont több információval is szolgálhattál volna, ha érdemleges válaszokat szeretnél)

Engedd meg, hogy kicsit én is őszintén leírjam a véleményem. Ha nem teszik a hozzászólásom ezen része, akkor azt jelenti, betalált. Tehát rátapintottam a lényegre.

Helyzeted másik megoldása, megemészted a kellemetlen szituációt és talpadra állsz, önálló életet kezdesz. Annak, hogy ennyi idősen otthon élsz egyszerűen kényelmi okai vannak. Így nincsenek problémáid, elvagy a kis kacsaúsztatódban és kizárod a való világot az életedből. Ez nem kirívó, sokan tesznek így, mert van rá lehetőségük. Mivel még nem próbáltál valódi felnőttként élni, nem is úgy gondolkodsz, mit egy érett felnőtt. Ezért nehéz meggyőzni téged arról, lépj ki a nagybetűs életbe, állj a sarkadra, teremtsd meg a saját önállóságod. Amint valaki erre céloz a hozzászólók között, te rögtön trollnak nevezed, azaz hárítasz. Ez struccpolitika! Bedugod a fejed a földbe, nem akarod meghallani a számodra kritikus véleményeket, de azokat a tanácsokat sem, melyek önállóságra sarkalnak.

Háríthatsz, de ettől a valóság nem változik meg, a tények, tények maradnak! Túlkoros vagy a gyermeki viselkedéshez! Viszont nem vagy eléggé életerős a felnőtté válásra. Ennek anyukád is okozója. Mert elkényeztetett, mert mindent megadott neked, mert akkor is gyerekként bánt veled, amikor már felnőttkorú lettél, nem mutatott irányt. De ne feledd! TE magad sem léptél ki a nagybetűs életbe! Nem mentél albérletbe, nem kerestél társat magadnak, nincsenek ambícióid.

Ha az én gyerekem lennél, akkor a következőket mondanám: Emeld meg a feneked, állj fel a lábaidra és használd őket, ahogy a fejedet is! ÉLJ! Ne üldögélj, ne merengj, ne pancsolj a kacsaúsztatódban, hanem ÉLJ végre! Keress magadnak egy pasit! Légy boldog! ÉLJ! Legyen családod! ÉLJ! (ha nem lehet saját gyereked, akkor fogadj örökbe)

Első gyermekem születésekor 24 éves voltam. Mára négy csemetém van. A két nagy (első házasságomból) már önállóak (23 és 25 évesek). Saját életük van. Nagylányomnak e-hónapban lesz az esküvője. (kicsi szűk családi körben) Nagy fiamnak nincs állandó párja még, de ettől függetlenül éli saját éltét. Dolgozik, hajt, most vásárolja meg az eddig bérelt lakását. Mindezt a sajt pénzéből, önállóan!

Két kisebbik gyermekem még iskolás, de őket is önállóságra neveljük.

48N