Saját tapasztalatok az összeköltözéssel kapcsolatban?

Én egyedül költöztem először albérletbe, így elég gyorsan hozzászoktam, hogy magamért vagyok felelős, a költségeimet állnom kell. A párom már ebbe csöppent bele, illetve ő is albérletben élt már, így a "felnőtté válás" problémáit nem együtt éltük meg.

Döcögés mindig van valamiben. Eleinte abban, hogy ki-mit fizet, hogy alakul a költségmegosztás. Nálunk ez viszonylag gyorsan kiforrt szerintem, különösebb zökkenők nélkül. A következő döccenő az a kérdés volt, hogy vegyünk-e közös lakást, vagy ne. Minimális önerőnk volt, így sokat rágódtunk rajta, de aztán azóta azt mondom nem bántuk meg, hogy megvettük sőt. Áldom az eszünket mostmár. :)

Aztán a saját lakásban már folyamatos anyagi döccenők voltak. Én nőként nagyon szeretem kézben tartani a pénzügyi gyeplőt, így szerencsére sosem szálltunk el, mindig úgy osztottuk, hogy mindenre legyen. Az első évben minden megtakarításunkat elvitte a lakás felújítása és bebútorozása. Nehéz időszak volt, de a tudatossággal túléltük. :)

Ez albérletre is igaz. Egy részben bútorozott lakásba költöztem anno még egyedül. Kellett vennem pár bútort és mivel semmim nem volt mindig jött ötlet, hogy jól nézne ki itt egy virág, ott egy kép, kéne új függöny, meglátok valahol egy dísztárgyat és ez milyen jól mutatna azon a polcon, stb. :) Figyeljetek arra, hogy az ilyenekkel ne szálljatok el anyagilag és ne is veszekedjetek rajta. El kell fogadni, hogy egy nőnek mindig fontosabb a lakás csinosítgatása, mint egy férfinak. :D