Környék vagy a lakás fontosabb?

Én az Óbudai Egyetemre jártam a 3. kerületben, lényegében nagyjából az Óbuda nevű városrészbe, így konkrétan.

Imádtam azt a környéket. Szerintem meg lehet szeretni.

Nyugodt, de mondjuk én utálom a tömeget, a nyüzsgést. Nekem az ideális az, ha egyedül vagyok az utcán.

Óbudán sok kisboltot ismertem meg a 3,5 év alatt, van több nagyobb is, Praktiker, Stop-Shop, Europark (ha úgy hívják, ami a villamosvégállomásoknál van).

Szóval nem tudom, pontosan hol laksz, de van ott sokminden. :)

A közlekedés tényleg egy katasztrófa.

Újbudán, ahol dolgozom, pont azt nem szeretem, hogy se egy kisbolt, pékség alig az is kp-s és katasztrófa, közértek messze egymástól, kajálda konkrétan nincs normális.

Cserében normális a közlekedés, még több zöld van, valahogy "nyugatibb", barátságosabb a hangulat.

A konkrét kérdésre válaszolva, nekem mindkettő egyformán fontos lenne.

Nem tudnék meglenni kényelmetlen lakásban de nem tetsző környéken se.

A környék a fontosabb, mert azon lehetetlen változtatni.

Igaz a lakás alapterületén sem. :DDD

Viszont, ha le van lakva, nem tetszik a fűtés kialakítása, akkor - ha költségesen is - azon tudsz változtatni.

Mondjuk a rossz környék nálam nem azt jelenti, hogy idősek járkálnak az utcán körülöttem, hanem azt, hogy drogos, agresszív alakok, és gyakori az utcai rablótámadás, lakásbetörés. A közlekedés már egy reálisabb érv. Barátod meg bárhol lakhat, hacsak nem a sarki közértben ismerkedsz.

Nyilván a környék.

Én Óbudán sokat laktam, Újbudán sokat dolgoztam - szerintem Óbuda mérföldekkel jobb, de ez nyilván szubjektív.

Én úgy érzem, neked az a bajod, hogy Újbudához szoktál (konkrét üzletek), nem is ismered Óbudát, mint ahogy barátaid sincsenek ott.

Két választásod van: vagy begubózol, és sírsz, hogy minden milyen sz*r és elköltözöl, amint lehet, vagy nyitott leszel, felfedezed a környéket és szerzel itt is barátokat.

Én is laktam átmenetileg olyan albérletben, ahol nem szerettem a környéket, csak a lakást, de az albérlet ára és állapota messze kárpótolt a környék miatt, úgy vettem ki, hogy ezzel tisztában voltam, ezért nem is "sírtam" miatta, nem éreztem, hogy ez rossz hatással lenne a hangulatomra.