Nagymamám emberként kezelt kutyája fontosabb mint én?!

Nagymamámhoz szoktam menni nyaralni vidékre. Van egy nagytestű kutyája, aki folyton ott van ahol nem kellene, nem lehet a közelébe menni ha eszik, nem szabad simogatni, stb., fél családot megharapta, de mindig arra lett fogva a dolog hogy ,,rosszul értél hozzá" ,, nem akarta hogy simogasd" stb stb. A kutya a LAKÁSBAN (!!!) van, pedig hatalmas udvar van. Ha puszi vagy ölelés van a kutya ugrál és morog, meg akarja akadályozni. Emberkaját eszik és nem fogad szót. Ő uralja a házat, nem a gazdája. Amikor ugat ajtót kell neki nyitni ki kell engedni, aztán amikor abbahagyta be kell engedni (mama hatására) vagy a kutya saját maga felugrik és kinyitja az ajtót. Néha amikor kimegy a kutya becsukom kulccsal az ajtót és akkor nem tud bejönni, de annak hangja van,és nagymamám azonnal balhézik hogy engedjem be a kutyát mert ez az amaz (hülye indokok, pl: megfázik (nem fázna meg ősszel) megsül, gutaütést kap (ás magának árnyékba gödröt és elvan) )... Mindig balhé van amikor a kutyát akarom kitenni, de nem csak én hanem az egész család ez ellen van, a hálóban alszik az ágyban a kutya... Hatalmas elkeritett udvar van nemhiszem el hogy szar lenne neki ott... Ma azt mondta mama hogy ne szóljak bele ebbe, de nem hiszi el hogy nekem ez rossz. De igenis rossz ez nekem mit tegyek???