Hogy-hogy régen már egy fiatalnak is volt háza?

Egyes régen épült házak sokkal jobb állékonysággal rendelkeznek, mint a régiek. Az energetikai szempontokat pedig felejtsük el, hiszen a világ folyamatosan fejlődik. 40 éve még lapostévéje sem volt a szüleimnek degáz...

Az egyik nagyszülőim szülői segítséggel építkeztek. Telket kaptak, a többit "összehordta a falu" megszokás szerint. Ma neki hordanak, két hónap múlva meg másnak. Működne ez ma is, ha működhetne, de amikor már azért is számonkérnek lassan, hogy hogy merek anyukámnál kiporszívózni anélkül, hogy adóznék a keletkező bevételem (?) után, hát no komment. Viszont az építőanyag és a telkek is marha drágák már és valljuk be senki nem szeretne egy komfort nélküli házba beköltözni, ahogy azt sokan megtették anno.

A szüleim a 80-as években vásároltak egy 2 szobás lakást mérnök párként. A vételár 400 ezer körüli összeg volt, aminek a felét a nagyszüleim rakták össze. A másik fele jött az elenyésző mértékű saját megtakarításukból, szocpolból és hitelből. Amit nyögtünk is utána a 90-es években rendesen. Erről már nekem is derengenek események.

Mi tavaly önerővel, egy kis családi kölcösnnel és hitellel vettünk lakást, mert nem volt más lehetőségünk. Kevés az a család, ahol ma legalább egy ingatlan árának felével tud segíteni a család, ha nem az egésszel. Persze én nagyvárosi környezetre gondolok, így ez alsó hangon 8-10 milliót jelentene gyerekenként.

Aki pedig munkát keres, az most is azonnal talál.