Hogy-hogy régen már egy fiatalnak is volt háza?

Néhány évtizede jelentősen könnyebb volt a pályakezdés, mind szakmával mind diplomával, és az akkori ingatlanpiacon a mai árak töredékeiért lehetett venni családi házat.

Akkoriban fejlődött az ország és volt miből építkeznünk, a privatizációval, nyugatra nyitással és az IMF-hitelekkel elképesztően temérdek lehetőség nyílt meg. Amit sajnos az akkori generáció tökéletesen pocsékolt.

30-40 éve még olcsón lehetett telket venni, még akár a fővárosban is, nem volt ennyire beépülve.

Nem kérdezte a NAV (Apeh), hogy ugyan miért dolgozik a rokonság az építkezésen, mert akkor ez még nem volt tiltott (most már az). Nem volt gond, hogy meló után az ismerősöd 21 évesen még akár este 10-ig is dolgozott a saját két kezével. Megnézném, a mai fiatalok hány százaléka vállalná ezt be (tisztelet a kivételnek!), szerintem most már mindenki csak be akar ülni a tutiba, minimális energia- és idő-befektetéssel.

És igen, valaki említette a lopást (jól le is lett pontozva), én finomabban fogalmazok: sok dolgot meg lehetett oldani okosba', így anyagilag mindenképp kedvezőbben lehetett kijönni, mint manapság.

"Ma meg mindenért vért kell izzadni?"

Akkoriban még inkább azt kellett, csak nem volt ekkora felület a panaszkodáshoz, és nem is volt szokás. :-)

Akkoriban sem volt jellemző, hogy 21 évesen 3 szintes saját házba költözött valaki.

Mi (és sok ismerősöm) a nyolcvanas években építkeztünk. Általában 22-28 évesen kezdett bele valaki az építkezésbe és sokaknak évekig tartott.

Volt szocpol (előlegezve maximum 2 gyerekre, utólagosan nem lehetett beszámolni 3., többedik gyereket, mint most a CSOKnál)

Kedvezményes fix kamat volt: 3, majd 3,5%, amit a rendszerváltás után egyoldalúan megváltoztattak. Választhattál: vagy kedvezményes 16%-ról induló változó kamat, vagy elengedték a maradék hitel felét, a másik felére meg piaci kamatot számoltak (ami 32%-ról indult), vagy befizetted a maradék tartozásod felét egy összegben és a másik felét elengedték.

A hitel összegét sem egyben kaptad meg, hanem igazolni kellett a készültségi fokozatot és annak megfelelően részletekben folyósítottak. A hitelhez bizonyítani kellett akkor is a kezdő önrészt.

Voltak típustervek a házakhoz, amiket építésznek kellett aláírni (tervezni, szerkeszteni semmit nem kellett hozzá), ennek az aláírása az akkori "minimálbér" három-négyszerese volt.

Nem építhettél szakember nélkül házat, igazolni kellett kőművesnek, ácsnak és villanyszerelőnek is.

A segédmunkát kalákában végezték sok helyen: ment a rokonság, barátok, szomszédok. Aztán aki építkezett, annak visszamentél segíteni te is.

A nagyobb emberigényű munkák hétvégén voltak: dolgoztál heti 5 napot, majd építkeztél 2-t, aztán kezdted újra.

Nem volt nyaralás, bulizás, se pénz, se idő nem volt rá.

Az emberek fiatalabb korukban kezdtek el dolgozni:

Arányaiban sokkal kevesebben jártak gimnáziumba, többen szakközépbe és még többen szakmunkásképzőbe, mint most.

Nem tanultak ennyien felsőoktatásban, mert volt maximum életkor amíg főiskolára egyetemre jelentkezhettél, nem adhattad be a jelentkezésed csak 1 egyetemre és annak a főiskolai karára, és ha megbuktál valamiből, a következő félévet kihagytad, és újra kellett kezdeni azt az évet. 2 sikertelen félév után pedig kirúgtak a felsőoktatásból.

Ha nem tanultál, kötelező volt dolgozni. Be volt írva a személyidbe a munkahelyed. Ha nem volt munkahelyed, elvitt a rendőr közveszélyes munkakerülésért.

Fentiek miatt az akkori fiatalok jóval korábban kezdtek el dolgozni, mint a mostaniak.

Igen, akkor is sok dolgot meg lehetett oldani okosba, de ez most is gyakori.

Igen, én is felháborodtam a lopáson. Miért gondoljátok,hogy 20-30 éve ez volt?Szerintem manapság jobban "működik" ez mint régen.

A szüleim 1966-ban építkeztek. Hosszú éveken keresztül. Apukám kőműves volt, az Ő irányításával ment minden. Összefogott a rokonság, egymásnak mentek segíteni. És amikor kész volt 1-2 helyiség máris beköltöztek. Fürdőszoba nélkül persze.

Mi 1995-ben vettük a házunkat. Kistelepülés főutcáján, egy jobb állapotú kockaház. 3 éves házasok voltunk, akkor már évek óta dolgoztunk, és minden fillért félreraktunk. Mindehhez hozzájárul azt,hogy a szülőknél éltünk 3 évig, oda született a fiunk is.

Amikor megvettük a házat kifestettük, persze csak sima, tisztasági festés volt, és beköttettük a gázt.Igy mentünk bele.

18 éves koromtól dolgozom, közigazgatásban. Minden hónapban félretettem - nyaralásokat is mellőzve- amennyit csak tudtam, és folyamatosan vásároltam a bútorokat, amit egyik ismerősöm üres helyiségében tároltunk a beköltözésig.

Sosem volt könnyű, régen sem, és most sem. Sőt, manapság a szülők talán többet tudnak segíteni a gyerekeiknek mint régen.

Hozzáteszem: az igények sem voltak ekkorák. És aki lakásra gyűjtött az nem ment nyaralni, nem vásárolt, nem szórakozott,spórolt.

Manapság ez is nehezebben megy.Mert megérdemlik és mert szükségük van rá alapon.

Az én gyerekem is most indul az életnek. Sokat segítünk Neki,és ennek örülök.

Ha nem tudnánk ezt megtenni évek múlva lenne esélye arra,hogy az önerőt összegyűjtse egy középkategóriás lakáshoz.

Édesapámék kb. 22 évesen kezdtek építkezni, akkor 2 gyerekük már megvolt. Gondolom kaptak szocpolt, kevés segítséget otthonról, dolgoztak 16-17 éves koruktól, így belekezdtek egy társasházi lakás építésébe, 20-30 évre felvett hitellel. Rengeteg dolgot maguk csináltak, nagyapám betonozta a bejárót, építették a válaszfalakat, vakoltak, burkoltak. Nálunk is 12-14 éves korunkig csak az alsó szint volt kiépítve, majd mikor akkorák lettünk, hogy szükség lett rá, beépítettük a tetőteret.

Ha belegondolok, nekem sokkal tovább tartott a diplomás korszak, de utána 3 évvel én is eljutottam oda, hogy feleség, első gyermek, vidéken pedig már a lakástakarékok lejártával, 2 gyerekes csokkal simán összejön egy 5-7 millió körüli önerő, ami elég egy 20 milliós 3-4 szobás nem panelhez (vidéken természetesen). Hasonlóan mennek a dolgok, csak eltolódott a családalapítás ideje.

Akkor más világ volt. Most már az intatlankereskedők és az ingatlanbefektetők kirobbanthatatlanul rátelepedtek az ingatlanpiacra. A lakhatást háttérbe szorította a biznisz.

Már a legolcsóbb megyeszékhelyeken is 5-10 millióért árulják a kisebb csupasz belterületi telkeket. Akkor még építs rá házat ami további 15-25 millió alsó hangon (a kis könnyűszerkezetes házak).

Nézd, ennek a megoldásnak köszönhető az, hogy a nyolcvanas-kilencvenes években (és előtte) épült ingatlanok minőségi kritikánaluli, az energiahatékonyságuk nulla, egy pénznyelő az összes.

Mert kálákában, meg okosba' épült az összes.