Ti hogyan viselnetek?
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
Nézd... én 28 vagyok és lassan 5 éve nem élek otthon, de akkor is baromira megvisel, hogy a szüleim árulják a házat, amiben felnőttem. Győzködöm magam, hogy az csak egy ház, de nem az. Annyi minden történt ott velem. Ennek ellenére belátom, hogy ez a logikus döntés és csak remélni tudom, hogy valaki olyan veszi meg, akinek hasonlóan szép éveket fog okozni és legalább annyira fogja becsülni, mint amennyire mi.
Az éremnek viszont mindig két oldala van. A szüleim azért adják el a vidéki nagy házukat, hogy hozzánk közelebb költözhessenek egy kisebbe. Ez viszont abszolút pozitívum szerintem, hiszen baromira hiányzik, hogy nem részesei a mindennapjainknak! Babát várunk, így a keserű szájíz mellett pozitívumként is élem meg, hogy közelebb leszünk egymáshoz és aktív nagyszülei lesznek majd a gyerekünknek.
Az egyik szemem sír, a másik nevet. Ugyanakkor a szülői ház szeretete miatt sosem kérném a szüleimet, hogy ne legyenek hozzánk közel. Az négy fal, ami jobb esetben 100 év múlva is ott fog állni. Elautózhatok arra és nosztalgiázhatok. A szüleink viszont kitudja meddig lehetnek velünk.
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
Az otthon ott van ahol a család van!! Szerintem örülj neki, egészséges a változtatás, az emlékek megmaradnak! Én a helyedbe nagyon várnám. Gondolom van oka a költözésnek, közelebb munkahelyhez, pesthez stb. Megfog viselni, ott nőttél fel. DE a családoddal mégy! Nem változik semmi, szerintem jobb is lesz.
Ha már nem otthon élsz hanem a pesit albérltetből írod ezt akkor igazából már elköltöztél. .és még rosszul érezni sincs jogod magad.. ha annyira számítana az "ahol felnőttem" akkor nem hagyod ott, (persze ha van párod.. kva messze van a sulitól az más - 50km nincs messze)
Az utolsó sorokat azért írtam mert annnyi idióta 20 éves szülője mondja nekem h az ő gyerek albérletbe van külön . kikövetelte mert egy bunkó .. szarik az annyja/apja fejére. Remélem te nem ilyen vagy! Egy családod van, amíg nincs diplomád és saját családod addig csak a társadalmi normáknak felelsz meg de sivárs és sekély leszel. + SOSE lesz pénzed mert albérletet fizetsz ..
Bocsi... csak belegondolok hogy ha nekem ilyen gyerekem lesz (aki 18évesen már albérletbe van, és én nem lakok messze Pesttől) azt hogy tegyem helyre..
Sok sikert! Várd a költözést az ujjat, a változását.
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!