Az emberek mért nem szeretik a paneleket?

Én 18 évig falun éltem kertes házban, az utóbbi 12 évben pedig lakásokban, így talán reprezentatív lehet a véleményem, legalábbis az én szemszögemből biztosan.

A kertes ház jobb abból a szempontból, hogy ott van igazi privát tered, ki tudod engedni a gyerkőcöt az udvarra és - szinte - biztos, hogy nem fog használt fecskendőbe nyúlni, vagy kutyakakit találni a homokozóban. Legalábbis önhibádon kívül biztosan nem. :)

Nagyjából nálam itt véget is érnek a kertes ház előnyei. Nincs az az isten, hogy én még egyszer füvet nyírjak, bokrot nyessek, fát metsszek, tetőt/ereszt cseréltessek-javíttassak. Egy kertes házon (ház körül) mindig van mit csinálni. Ez tök jó annak akinek megéri a macerát a privát tér, van rá ideje vagy pénze, hogy ezt mással meg tudja csináltatni.

Lakások közül éltem panelben, körgangos társas házban, de jártam ismerősöknél új építésű lakóparkban is. Nálam ár-érték arányban a panel a no.1. A belső teret nagyon szépen ki lehet alakítani, közel olyan szépre, mint egy új építésűnél. A közös helyiségek (folyosó, lift) viszont soha nem lesz olyan modern, mint egy újnál, ahol az embernek simán olyan érzése van, mintha egy hotelbe érkezne meg. Nekem a panel mellett szól, hogy többnyire körbe vannak fűtve a lakások a szomszédok által (és vice versa), tehát elég alacsony a fenntartása. A távhős melegvíz meg fűtés pedig nekem a legkényelmesebb amit meg tudok engedni magamnak. Ellene szól, hogy egy rossz szomszéd valóban pokollá tudja tenni az életed. Viszont azt nem állítom, mint néhány előttem szóló, hogy minden áthallatszik. Lehet, hogy nekem volt eddig szerencsém 12 éven át a szomszédaimmal, de semmi kirívó esettel nem találkoztam ez idő alatt. Inkább az új építésű lakásoknál tapasztaltam azt, hogy mintha papírból lennének a falak.

Családi házból költöztem egy új építésűbe, ahol tényleg papírból voltak a falak. A szomszédok tüsszentését is lehetett hallani, a felső lakó, mintha klumpában közlekedett volna és külön élmény volt, amikor húzta maga után a porszívót a lakás egyik végéből a másikba. A szemközti sor olyan közel volt, hogy reggel arra ébredtem, ahogy valami dalos pacsirta hangol, hajnalban keltem a kismamával az újszülöttjéhez és végig hallgattam a szembe szomszéd délutáni haláltusáját a náthával harcolva. Borzasztó volt, cserébe legalább szép, biztonságos, parkosított, tényleg kifogástalan külsőre. Ez albérlet volt.

Aztán panelba kerültem a páromhoz. Itt már csak az alsó szomszédot lehetett hallani olykor, azt is azért, mert néha ütemesen verte a fűtő csövet villával (vagy nemtom), illetve valami külföldi alak volt, ahol a hangerősség a háromszorosa lehet a miénknek, tehát nem csak a zenét hallgatta kokszon, de úgy is beszélt, hogy minden szó hallható volt.

Imádtam, hogy egy pillanatra eltűnt a legfelső szinten a melegvizem a zuhany alatt, amikor ő lehúzta a budit, imádtam, hogy mindig akkor zuhanyzott, amikor én és közben hangosan énekelt. Imádtam, hogy mindig akkor ült a wc-n (vagy korábban), mint én, ezzel megalapozva, hogy tömény sz*r szagba ülhessek be, ami ráadásul nem is saját termés. Ennél az volt jobb, amikor dohányzott is a klotyón. Konkrétan nem láttam a miénkben... Szóval ezt leszámítva nincs gond. A távhő drága, de kétség kívül kényelmes.

Nálunk a lépcsőház okádék volt, tizenx évente alig lehet kierőszakolni egy-egy festést, a számos helyen felpöndörödött pvc burkolatról meg ne is beszéljünk. A lakók ha kedvük tartja kint dohányzik, a lakások erkélyei beépítésre kerültek javarészt (nem is értem). Mérhetetlen balgaságnak tartom, amikor az ember azt a 2,5 nm-et is elveszi magától, ami összekötné valamelyest a természettel. No mindegy.

És akkor a kedvenc témám... A lakógyűlés!!!

13 lakásról beszélünk, megszorozva mindezt x-szel, ugyanis közel két utcányi panelnak ugyanaz a közös képviselője, így mindenkit egy alkalomra hívott. Ami egy lépcsőházban történik, az fog mindenhol... Gratulálok, alapból, logikusan végig gondolva is veszett fejsze nyele minden, ami pénzbe kerül!

Igény nulla, mérhetetlen barmok társasága, mert az igényes, normális lakók ezek miatt már inkább el sem mennek.

Piroska néni, akinek a legnagyobb baja, hogy ki mikor jár haza, vagy hogy a ház előtti fát mindig lepisilik a kutyák, vagy tök mindegy, de végre valaki meghallgatja és fontosnak érezheti magát. Géza bácsi, alkoholista, nincs pénze semmire és amúgy is mindenki csak lop. 71 milliós hitelből betörlesztésre került 23. Normál ember ennek örül, a lakóközösség közli, hogy hiába a hiteles papírok, ez bizony eltűnt és egészen biztosan a kk lopta el...

Komoly kérdések: Mikor lesz festés, normális burkolás? Rögtön hőzöngés a lakók részéről, hogy erre bizony nincs pénz. Én feladtam.

A második lakógyűlésen vettünk részt az új lakásunkban, ami egy 10 éve épült 32 lakásos társasház. Többnyire fiatalokkal, vagy középkorú, értelmes felnőtt emberekkel. Felvetődik egy probléma és AZONNAL jön megoldási javaslat is, vagyis bruttó 15 perc alatt megegyezünk abban hogyan tovább. Sokan költöztek, a bútorokkal leverték a festéket, kérdés a lakóközösség felé: van-e igény a festésre? Igen! Majd jön az ötletelés, hogy mi lenne, ha a közösség csinálná meg és pörögnek az ötletek. Ki jönne, ki festene, ki hoz pogácsát, üdítőt, sört. A közös képviselő hozza a köz pénzéből a festéket és a kellékeket. Egyszerűen az előzőek után számomra ez hihetetlen!

Mindezek mellett csendes. Nem hallom a szomszédokat, van erkély és bár nem sokkal nagyobb, mint egy 2 szobás panel lakás, az elosztása révén tudunk vendégeket fogadni, illetve le is tudjuk őket ültetni egy kupacba.

Nagyjából ennyi a véleményem.

Egyébként mint falun felnőtt emberke, nekem a családiház mellé biztos, hogy nem kellene 300 nm-nél nagyobb udvar és az is csak akkor, ha van terasz és ha tuján és füvön kívül nincs semmilyen növény. Fű is csak akkor kell, ha van aki nyírja, mert nekem a kertészkedés öröme a szabadidőmben marhára nem hiányzik. Sem a fűnyírás, sem a sövény nyírás, sem az almaszedés, sem a lombsöprűzés és még sorolhatnám.