Az emberek mért nem szeretik a paneleket?

Én azért rühellem, mert egy rakáson él egy csomó ember, konkrétan egymás szájában.

És mindig van egy hülye, egy okoska-botocska a lépcsőházban.

nem eltem sosem panelban, de sok kozepsulis baratnom, egyetemi evfolyamtarsam , rokonom igen, akiknel gyakran toltottem napokat, ejszakakat vendegkent. mindannyian panaszkodtak sztereotipia szerint, hogy mindent mindig at lehet hallani a szomszedtol, nyaron hoseg van, stb stb.

amit en is tapasztaltam, hogy tenyleg brutalis meleg volt nyaranta, kiveve a 4 emeletes panelt, ott birhato volt a hofok, a tobbiben nem . ezen kivul kb a szomszed szavait lehetett hallani, ha furdott, ha tusszentett, mindent. engem borzasztoan idegesitett, meg igy vendegkent is.

most tarsashazban lakom,teglahaz. itt is hallod a szomszedokat, de kozel sem annyira, ill a lepcsohaz sem retkes koszos, ill nem 30 ajto nyilik egy folyosorol.

Nem vagy egyedül - én is panelban nőttem fel, nekem sem volt bajom vele. :) Párommal most is panelt tervezünk venni első lakásnak, igaz azért, mert másra nincs pénzünk. :D De nem tölt el rossz érzéssel, hogy továbbra is panelban fogok élni.

Ahol felnőttem, ott kulturált volt a lakóközösség, a mi lakásunk viszonylag nagy volt (71 nm), nem éreztem, hogy be lennék szorítva. Azt se nagyon érzékeltem, hogy "sok ember van egy rakáson", hiszen átlalában bementem a lépcsőházba (ahol általában éppen senki nem tartózkodott kint, pedig 10 emeletes panel), felmentem a lakásunkhoz, beléptem, ennyi. Láttam a többi ajtót, tudtam hogy emberek laknak mögöttük, de ez sose volt nyomasztó. Sőt, engem valahogy mindig biztonságérzettel töltött el, hogy vannak még ott emberek. Én pl. nem tudnék lakni egy erdőszéli családi házban, vagy egy tanyán, félnék.

Persze nagyon sok tényező van. Ha hangosak, kulturálatlanok a szomszédok, és rossz a szigetelés, az biztos nem kellemes. Nálunk sose volt büdös, maximum a készülő ebéd illatát éreztük a lépcsőházban, de amelyik panel büdös, ott nyilván nem jó lakni. Szóval én hiába szerettem a miénkben lakni, lehet, hogy utálnék egy másikban.

Amúgy most albérletben vagyok Budapest belvárosában, egy ilyen tipikus régi körfolyosós bérházban. Hát, én sokkal inkább a panelra szavazok, mint erre. Utálom a körfolyosóban, hogy mindenki belát (és be is néz) az ablakon, aki elsétál a lakásunk előtt (próbáljanak csak a 10. emeleti panelbe benézni a járókelők! :D ), utálom hogy minden annyira régi és rozoga, hogy folyamatosan szerelőt kell hívni (persze vannak szép felújítottak, de azok meg nagyon drágák). A nagy belmagasságot sem szeretem, nehéz felfűteni. Másnak viszont az ilyen típusú lakás az álom.

Amúgy azt tökre megértem, ha valaki családi házban élt, és utána panelba költözött, és nem szereti. Gondolj bele, sokkal kevesebb hely, nincs udvar, kevésbé lehet állatot tartani, nem lehet kiülni napozni, gyereknek kismedencét kirakni, növenyeket termeszteni, gyerekkel folyton játszóteret kell keresni, minden kiruccanást jobban meg kell szervezni, mintha csak kimennétek az udvarra, nincsenek a jó kis udvari sütőgetések, kerti partik, áthallatszik a szomszéd, tudod hogy a falad túloldalán épp ott horkol az ellenszenves szomszédod, stb stb... Ez azért nagy változás annak, aki családi házban nőtt fel.

Szóval én megértem azt is, aki szereti a panelt (mint én :D ), és azt is, aki nem.

Lehet, hogy ezt az évfolyamtársaimtól kellene megkérdezni, mert én sosem laktam panelben. De ha valami összeröffenés volt a csoportban, mindig elfogadták, hogy nálunk legyen. Gyakran van nálunk szalonnasütés, bográcsolás.

De ha az autodidakta zenekarunk összeáll próbálni, azt is a mi szuterénünkben csináljuk. A többieknél nincs is ekkora helyiség. Nem beszélve a panelban lakó barátaim szomszédairól, akik kitérnének a hitükből, ha egy panel lakásban tartanánk próbát.

Itt a családi ház szuterénjében (zárt ablaok mellett) meg senkit nem zavarunk.