Fiatalok! Ti hogyan tudtatok saját otthont alapítani?

Még otthon lakom, tanulok, nyáron végzek. Próbáltam spórolni, mert jó ösztöndíjat kapok és van jövedelmem, de a szüleimet nem veti fel a pénz, így kénytelen vagyok beszállni mindenbe, mert nincs pofám eltartatni magam 25 évesen. Így viszont sajnálattal konstatálom, hogy túl sokat nem tudtam félrerakni... Talán két havi kaució meg egy havi bérleti díj, ami van nekem. Önerőnek házhoz nulla.

Párom dolgozik, de mellette ő is tanul költségtérítésesen, így az viszi a pénzt rendesen. Ráadásul albérletes ő is, az is rengeteget elvisz. Arról nem is beszélek, hogy az ő családja is csóró, így korábban diákhitelt vet fel, mert koliba nem került be, szóval lakása nincs, de legalább hitele van...

Gőzöm sincs, hogy lesz tovább. Megpróbálunk olcsóért feketén valami albérletet kivenni a fővárosban. A problémám az, hogy szeretnénk a közeljövőben gyereket, mert nem 40 évesen akarok családot alapítani, de így mire és hogyan...? Albérletből rögtön kihajítanának... Saját házról meg egyelőre nem álmodozunk, valószínűleg külföldön kell összedolgoznunk az árát majd, amitől már most sírni tudnék.

21 vagyok. Egyetem mellett dolgoztam és kifogtam egy jobban fizető diákmunkát. Mivel tudtam spórolni (és nem csak a jó munka miatt, tényleg igyekeztem spórolni) így összejött a hitelre az önerő (lakás árának kb. 30%-ára van szükséged: 20% önerő, 10% festés, felújítás, illetékek, folyósítási díj, stb.). A fundamentánál takarékoskodtam, így állami támogatást is kaptam (bár az kb. el is ment a számlanyitási díjra és a számlavezetési díjra). Szóval háromszobás lakást vettem, továbbra is dolgozom, 2 szobát kiadok egyetemista barátoknak, így a hiteltörlesztéshez csak kb. annyit kell hozzátennem mint egy szobabérlés ára, de cserébe 10 év mulva lesz egy lakásom tehermentesen.

Amit javaslok: Dolgozz, vegyél fel hitelt és előre tudd, hogy miből fogod fizetni. Nekem diákként csak úgy adtak, hogy apa kezességet vállalt de nyilván nem szeretném, hogy neki kelljen fizetni. A másik javaslatom, hogy ne egyedül lakj benn, hanem adj ki legalábbegy szobát. Nem hiszem, hogy ez egyetemistaként problémát jelentene, hogy valakivel együtt kell lakni :)

Fősulira ingáztam vidéki városból (5 éven keresztül, napi 2-3 óra utazás), így albérletre nem kellett költenem. Jól fizető alkalmi munkát találtam suli mellett, illetve végigdolgoztam a nyarat. Ösztöndíjak, szoctám, stb. Suli alatt lett olyan bevételem, amiből fenntartottam magam, segítettem a szüleimnek, meglett a jogsim, laptop, stb. Utolsó évben kellett a diákhitel azért, mert a cég megszűnt, támogatások már nem igazán járnak, ha csúszol, a félretettet pedig hamar feléli az ember. Diploma után nehezen találtam munkát, pangott az építőipar. Műszaki rajzolásbl, szerkesztésből voltam addig el, amíg a gyakorlati helyemről nem hívtak, hogy nincs-e kedvem ott dolgozni. Az állásinterjún közölték, hogy már eldöntötték, hogy felvesznek, ez csak formalitás. Átlag mérnöki fizetést kapok, mellette fizetik a túlórát (van szarásig), szabadidőmben meg mellékesnek továbbra is műszaki rajzoltam. Találtam Pesten garzont 30+rezsiért, ami aprópénz egy lakásért. 5 éve dolgozom itt, azóta megnősültem, feljebbküzdöttem magam a ranglétrán, van céges autóm, illetve most költözünk a családi házunkba, ami nemrég készült el, tehermentesen.

Szóval nálam a jó szakma, sok tanulás, rengeteg munka és egy nagy adag szerencse kellett.

Fiatalon sehogy. Már ha a fiatal alatt a huszonéveseket érted.

32 és 33 éves korunkra 10 év munkával a hátunk mögött hitellel kiegészítve vettünk egy 2 szobás lakást (10 m önerő, 4 hitel).

"Utolsó: Ez mind igaz, de vehettetek volna fel korábban is hitelt, ha úgy döntötök."

Nem egészen. Egyrészt nem egyenletesen gyűjtöttük össze az önerőt, az elmúlt pár évben sikerült rendesen félrerakni. Másrészt az említett 10 évben nem dolgoztunk mindig mindketten, egyszer az egyikünk tanult, majd a másik (egyetemet együtt kezdtük, de volt halasztás és továbbképzés), szülőket is támogatni kellett...

Szóval hiába volt ugyanez a lakás kb. 3 éve 6 millióval olcsóbb, akkor épp nem voltunk hitelképesek, nem tudtuk volna megvenni.

18 évesen elköltöztem, egyetemre jártam. Nyáron dolgoztam, évközben a szüleim támogattak. 28 éves korunkba épült fel a házunk a férjemmel, ő 18 éves kora óta dolgozott (mondjuk nem éppen spórolós életmódot élt), és mellette tanult.

Hitelt vettünk fel, 20 év alatt fogjuk tudni visszafizetni kb., szerencsére a teljes futamidőre fix kamat.