Nagy lakásból kicsibe (45 nm) költözni?

Sziasztok!

Olyanok véleményére, tapasztalatára lenne szükségem, akik már megélték, hogy hatalmas terekből kicsibe kellett költözniük.

Családi okokból, amiket most nem részleteznék, 120 nm-ről költözünk szét két külön lakásba: mivel eddig két egybenyitott lakásban éltünk, nekem volt egy 20 nm-es nappalim és egy hálószobám, illetve mindenhez külön helyiség tartozott (mosókonyha, két gardrób stb.).

A helyzet az, hogy elég régóta nézegetjük, hogy hová költözhetnénk, és úgy döntöttem, hogy én mindenképpen új építésűbe szeretnék menni -- ebből viszont csak 45 nm-es lakásra telne, én pedig minimum 55 nm-ben gondolkodtam eddig, és ugyanezért a pénzért akár nagyobb használtat is kaphatnék.

Sok előnye lenne annak a lakásnak, amit kinéztem (ismerős hely, jó környék, közeli metró, kicsi forgalom + saroklakás), viszont félek, hogy nagyon kicsi lenne, és megfulladnék benne.

A bútorom is alig férne be, és régóta szeretnék egy franciaágyat, amiről így le kéne mondanom. Lenne egy étkező (6 nm), egy nappali (13,3 nm) és egy háló (10 nm). Ugyanakkor meglenne az előnye, hogy minden vadi új, lehetne burkolatot választani, ráadásul az építi a házat, aki azt a társasházat is építette, amiben most lakunk, és még semmi fatális nem volt, pedig 15 éves a ház.

Előny még, hogy lenne parkoló és tároló, ami használt lakásnál ritka, és már eléggé beleéltem magam a dologba.

Szerintetek milyen lenne ilyen relatíve kicsi helyen élni? Meg lehet szokni?