Tanyasiak! Miért szerettek vagy miért nem szerettek tanyán élni?

Szia

Hát tanyának nem mondanám, de azért távol a belvárostól és nincs szomszéd. Pesttől 50 km, kisvárosnak mondják, de ez egy több kis faluból össze rakott város. Besnyő(Dabas).

Nos én született pesti vagyok, panelban nőttem fel, férjem úgy szintén. Anno azt mondtam vidékre én csak kirándulni megyek, de ma már ha fizetnének se mennék vissza a városban. Előnye: Zöld tájvédelmi körzet, szomszéd csak az utca túl oldalán van, őt se látom sokat, jobbról búza,balról mező, a távolban kis házak, hátrafelé mező erdő csati part. Egy vegyes falazatú házikóm van nagy 1400-as kerttel, tyúkóllal. Nagy csend, jó levegő, a faluban kedves emberek. a falurészben kb 15 perc sétányira 1 kis vegyes bolt, ahol mindent meg kapok.

Hátránya: 2,5 km gyalog a falú, ahol a posta, nagyobb bolt és a busz megálló van, nyáron a melegben télen a hidegben nem annyira kellemes, de azt hiszem ennyi.

Hasonló véleményen vagyok. Én Pesten születtem és éltem.

Aztán leköltöztünk a férjemmel 48- 63 éves koromig tanyára. Sokkal jobban szerettem ott élni mint bárhol. Ott láttam először élő állatokat erdőt és nagy térségünk volt növényekkel foglalkoztam és szakkönyvekből minden állatot tartottam a lovon kívül. Nagyon szerettem az állatokat.

Az benne pláne, hogy a férjem aki vidéki városban nőtt fel és látott előtte tanyát, ő akart mindenáron tanyára költözni. Aztán kiderült irtózott és még félt is az állatoktól, különösen a szarvasmarhától-- holott növendékekként vettük és neveltük fel. szóval eltelt egy pár év és egyfolytában menekült volna innen vissza a számára védett városi lakásba!

Nagyon sajnáltam hogy el kellett jönnünk a tanyáról és be egy társas emeletes házba ahol az első hónap után majd nem megvertem a felettem lakót, mert a kamasz gyerekeit a lakásban engedte labdázni hiába kértem ne tegye amikor lent van az épületekkel körbezárt játszótér.

Két évig bírtam elviselni hogy alattam felettem és mellettem is laknak. aztán kertes-házat néztem és odaköltöztünk.

azóta itt lakunk kertes házban- de a kertet a csirkéket ez évben libákat is, csak én gondozom. De ha rajtam múlna visszamennék tanyára-- az egyik unokám is ilyen Ő állandóan tanyáról, birtokról álmodozik a másik unokám pedig városi lakásról.

szóval azt gondolom születni kell mindenre valahol mélyen a génekben van az hogy ki hol érzi hol magát.

Én azon a véleményen vagyok,hogy attól függ,kinek mire kell a tanya.Ha úgy,mint nekünk,hogy jó helyen akar élni,dolgozni is el akar járni és nem ért az állatokhoz és nem is akar állatokat akkor nem kell hozzá befektetési alap,csak a ház ára.

Ha földdel akar foglalkozni és állatokkal,oda már tetemes mennyiségű pénz és nem utolsó sorban szakértelem is kell és nyilván bele is lehet bukni,ezt nem kétlem.

Azért a mai világban már nem olyan a tanya,mint régen: hozzánk is házhoz jár a posta,meg is szüntették a gyűjtőpontos kézbesítést.Ez nagyon nagy dolog szerintem.Ezen kívül tényleg lehet mindened,mintha faluban laknál,ugyanúgy.

Valamikor valóban problémásabb lehetett tanyán élni, hisz nem volt megfelelő közlekedés és kizárta magát szinte a városi életből.

De amikor mi költöztünk tanyára, volt gyakran buszjárat de volt már gépkocsi is.

Ha valakinek a génjeiben van a természet az állatok szeretete, akkor boldogulhat. Nyilván való hogy nem lehet azonnal fejest ugrani és mindenbe befektetni, de apránként fel lehet fejleszteni persze annyira amely munka mennyiségben, pénztárcával mi elbírunk.

Ma ha valaki tanyán, falusi helyen él, már a város nem elérhetetlen. Én a tanyáról bejártam színházba, sőt az operaházba is előadásokat nézni, sőt akkor festegettem a legtöbbet- kimentem a természetbe és a legszebb tájképeimet akkor festettem-- a rendszer váltás után kiutaztam Kanadába valakit meglátogatni, magammal vittem a képeimet és nagyon sok pénzt kerestem vele.

A döbbenetes csak az volt az egészben hogy magyar táj és tanyavilágról szóló képek voltak, de nem a kint élő magyarok vették meg, hanem a lengyelek !!!!- mert hasonlított az elhagyott lengyel tájakra és tanyákra!

Hányingert kaptam a magyaroktól, mert amikor összejöttek (voltak vagy 100 körül) csak a zabáláson és az iváson járt az eszük, na és teleaggatták magukat arannyal, bizsuval egymást hülyítve dicsekedtek-- közben olyat is láttam előtte aki faháznak a szuterén lakásában lakott. De minden ujjára gyűrűt pakolt a mar..ája!

Komolyan mondom az itthon legelésző állataim emberibbek voltak...

Hátránya akkor van a tanyasi életnek ha jársz dolgozni, és télen sz.r az út, idő, mint most is jelenleg.

De tanyán van a legjobb nyugalom, és aki szereti annak előny, aki a nyüzsgést szeretni annak biztos nem fekszik.

"mit értesz tanyának? falu is ide tartozik?"

Rohadtul nem ugyanaz a 2 kisfiam!

Tudjátok a mostani gazdasági helyzetet tekintve, a munkanélküliséget vagy a minimál bért nézve, bizony egy család esetében értelmesebb ha tanyán él- út közeliben ahol busz is jár - mert akkor bejárhat dolgozni, ha van beki persze állása... ugyan akkor a tanyán tarthat állatokat és ültethetnek élelmiszernek való növényt, gyümölcs fákat. Még mindig biztosítottabb a megélhetésük, mint egy városban egy panelba elbújva fillérekből kuporgatva vagy hasonlóan egy faluban 150-180 szögöl méretű telken ahol még egy pár darab csirkének való szemest is meg kell venni.

A tanyasi élettől még az egyik szülő dolgozhat munkahelyen, de sok családban vannak idősebbek is akik felügyelhetik amíg a többiek dolgoznak-- aztán együtt vagy alkalmi segítőkkel mindent ellehet végezni, de biztosított a munkahelyi-jövedelem, az élelem és az eladott felesleg termékek értéke is. A rezsi olcsóbb, az élelem biztosított--- több pénz maradna félretenni.

Ha én újra kezdhetném gazdálkodó birtokos lennék, alkalmi segítséget, vagy állandó bérmunkást mindig lehetne kapni.