Aki szeret falun élni, az miért szereti?

Város azert előnyösebb, mivel kényelmesebb. Azert érdemes azt is végig gondolni, hogy ha valakinek gyereke van az sem jó kedvvel fog jó eséllyel fel órákat buszozgatni az iskolába mindennap. Még ha felnőttként ingazik is az ember. Aztan se normalis bolt, se gyógyszertár se semmi nincs helyben

. Talan csak egy trafik ami előtt álldigálva isszák a sört. Kb ennyi.

Falun élek. Van óvoda,iskola,80%ban a kisebbség gyerekei járnak ide,szinte mindenki elviszi a gyerekét a közeli városba. Gyógyszertár van,méregdrága,és van hogy meg kell rendelni a gyógyszert mert épp' az nincs. Orvos van,ha van...és nem helyettesít a másik 10 helyen. Bankautomata nincs. 2 élelmiszerbolt van,az a mindennapi pékáruhoz,gyors szükségletű élelmiszerhez elég. Még postánk is van.

Lehet különválasztani a falvakat,hogy kisebbség/iskola/bolt...de csak a város közelsége a biztos,semmi egyéb. Meggyőződésem,hogy a 2-3 ezres falvak leépülnek,nem fejlődnek.

Rendben,hogy a gyerekem behordom a városba,bevásárolok ott,hiszem ott dolgozok, hétvégén kirándulhatunk,programozhatunk -valahol,mert falun nincs semmi.

De akkor ki lehet számolni mennyi idő töltök a békés falusi házban. Amíg elvégzem a házimunkát,rendbe teszem a portát,nyírom a füvet és alszok.

A szomszédomban 4 autó van,mind mozgásban. Anya+apa,2 dolgozó gyerek,1 óvodás-1 iskolás. Állandóan úton vannak. Ez városon is így van,de ha az iskolás hazajöhetne hamarabb városon házasétál,itt szülőt vár.

Nekem ezért nem éri meg. Hozzáteszem: mindig is falun éltem,most is,de készülök innen el. Nem szeretnék falun megöregedni.

Nem igazán vannak cigányok. Volt már hogy a kerítésemem hagytam pár szerszámot és senki nem lopta el. Simán el lehetett volna vinni.

Gyerekesek se nagyon vannak. Városon minden nyáron az ment, hogy a házamnak, kerítésemnek rugdosták a labdáikat az utcabeli kölykök. Ha bedobták a kertbe, akkor már másztak is be a kerítésen a kis férgek. Itt ilyen nincs.

Nagy a kert, 3000 nm. Tele ültettem különféle füge fákkal. Városon csak 240nm kertem volt.

Ha lenne lehetőségem máshol élni, akkor külföldi lehetőségekkel élnék csak.

Mi kisvárosban élünk, de feelingre inkább falu. Mi nagyon szeretjük, hogy óriási a telek és messze van a szomszéd. Lehet hangoskodni, nem kell a gyerekeket állandóan csitítgatni bent sem, a kutyát nem zavarjuk.

Van kis kertünk, saját játszóterünk, kinti konyhánk, szalonnasütőnk, medencénk, tripla garázsunk, stb. Itt minden adott, ami a kényelmes élethez úgymond szükségeltetik. Ezeket városban nem kaptuk volna meg egy pakkban márcsak a telkek mérete miatt sem, plusz megfizetni sem tudtuk volna, ha lett volna hasonló paraméterekkel. Az udvar privát annyira, hogyha én meztelenül akarok becsobbanni a medencébe, akkor megtehetem, senki nem lát. Egyébként csend van, az emberek pedig még emberek. Már nincs meg az a "mindenki mindenkit jobban ismer a családjánál" feeling, vagy a mindenki mindenkinek a mindenkije életérzés, de alapvetően az egész utcában tudjuk ki hol lakik, odafigyelünk egymásra, segítünk egymásnak, a gyerekek összejárnak bandázni, stb.

A kényelmetlenebb része, hogy a suli tré, így a gyerekek akkor már ingázni fognak. Mondjuk bele nem halnak, mert simán visszük-hozzuk őket, amíg egyedül nem közlekedhetnek, de utána is 20 perces buszút vár max rájuk.

Van minden helyben, amire szükségünk lehet, ami nincs esetleg, azt munkából hazafelé beszerzi valamelyikünk. Jelen életszakaszunkban nekünk ez itt tökéletes, ha már nem lesz az, akkor meg majd elköltözünk.